Egy mese véget ért

Aztán már Mazsolát, Manócskát és Tádét is követeltem, és hamarosan a Futrinka utca kedves figurái, Cicamica, Morzsi kutya és Böbe baba is a szívemhez nőttek. Felnőtt fejjel is imádom Frakkot, Szerénkét, Lukréciát és a többi kis mesehőst, akiket Bálint Ágnes bámulatos érzékenysége, humora, érzelemgazdagsága, fantáziája töltött meg lélekkel. Nem egy generáció gyermekkori emlékeinek közös nevezője a Vízipók Csodapók, Kukori és Kotkoda és a Magyar népmesék. Bálint Ágnes íróként, szerkesztőként vagy dramaturgként szinte minden remek meséhez hozzátett valamit, Vuktól A legkisebb Ugrifülesen át Mirr-Murrig.
És azok a csodálatos könyvek! A kedvencem talán Labdarózsa, a kedves öreg nem harapós kutya, akinek történeti elválaszthatatlanul összeforrtak Reich Károly szívet melengető rajzaival. Az irodalom, az írásművészet és a mesék iránti szeretetem ezekben a történetekben gyökerezik, melyeket anyukám szinte minden este felolvasott, míg én meg nem tanultam olvasni. Később egyik legkedvesebb pöttyös könyvem volt a Madárfürdő. Mennyit kacagtam A Szeleburdi családon meg a  Hajónaplón! A belőlük készült két ifjúsági film csak a ráadás volt.
Ma már a kisfiam és nemsokára a kislányom is nézi a Tévémacit esti meseképp, és a könyvespolcukon ott sorakoznak ezek a „kötelező olvasmányok”, Janikovszky Éva, Szepes Mária és Lázár Ervin könyvei mellett. Bálint Ágnes élete október 24-én, egy nappal 86. születésnapja után ért véget.
B. O.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!