Szeszler Anna
– Jövő vasárnap egész napos Művészeti Fesztiváljuk lesz, este hatkor gyerekei a Marczibányi téren A veronai egerek című darabot adják elő: „Minden egér szereti a sajtot – meg Shakespeare-t”, Urbán Gyula mesejátékát kicsit átírva. November 6-án meg nyílt napjuk lesz. Pörgés van… S mindenki mosolyog!
– Mindig nagy lelkesedéssel várják a gyerekek a nyílt napot is: meg tudják mutatni önmagukat, közösségeiket. Az áfonya, a bodza vagy éppen a cédrus osztályt… S azt, ami a lényeg: hogy a játék is tanulás – a tanulás is játék. Ronald S. Lauder – a szépségipar magyar születésű, világhírű nagyasszonyának, Estée Laudernek egyik fia – támogatta a frissen alapított intézményt a „vasfüggöny” utáni első pillanatban; Európában 43 hasonló létezik, de mi vagyunk a legnagyobbak, s mind más. A működésbe nem szól bele: a Világi Zsidó Iskola Alapítvány a gazdánk. Időnként megkérdezik tőlem, milyen szakos vagyok? Ilyenkor rá szoktam vágni: erőszakos! Ez persze így, ennyire nem igaz, de jól hangzik, kollégáim szerint – akik közül nem egy annak idején tanítványom volt – egyfajta „szelíd érdekérvényesítő képességgel” bírok. S csupa olyan embert szervezek magam köré, akik okosabbak, jobbak nálam, s olyanhoz is értenek, amihez jómagam nem. Nemrég Pécsről írt egy volt tanítványom, Ági, segítséget kért – immár tanárként – mint csináljanak 2010-ben, amikor Európa kulturális fővárosa lesz városa. Előttem van egykori gyermekarca, s az, amikor családlátogatáson jártam náluk, hol volt a macija… S hogy itt sok a mosoly? Hát az nem fontos, hogy tanulás közben itt jól is érezzék magukat a gyerekek? A légkör attól is jó, hogy mindenki tudja, mi a dolga. A középiskolánk nagyon megerősödött, tanulni lehet és kell, ezeket az éveket nem lehet „ellébecolni”. Az élet bizonyította: nem csak a felvételik után van sikerélményük, hanem a munkában is kimutatható a problémamegoldó képességük, egyszerre tudnak önállóan és csapatban, együtt gondolkodva dolgozni. Sokféle nemzetiségű, színű, anya-sőt apanyelvű gyerek jár hozzánk. Nem 45 perces órákban, biflázásra szoktatva, a számonkéréstől tartva készülnek az életre. Nagyon erős az angol oktatás, s büszkeségünk a „Tehetség-ház”, ide – nem tantárgyhoz kötötten – meghívásra jutnak be a diákok, mentort kapnak. Vagy félszáz egyéni lehetőség, irány közül választhat ki-ki kedve szerint, s a „szociális kreditrendszerrel” talán elérjük: a személyiség fejlődéséhez fontos egymást és másokat segíteni, adni tudni kell.
–A teljesítményért közös az intézmény, a diák és a szülő felelőssége. De ezt hogy lehet megvalósítani?
– Elektronikus naplónk is van, még az a szülő is meg tudja nézni itt, a folyosón csemetéje kódjával a róla szóló értékeléseket, akinek nincs otthon számítógépe. Segítünk ebben. Az információ tehát „közkincs”. Így mindenki tudja: itt dolgozni kell… Van szülő, akinek persze teher még a felelősség, bizonytalan, hisz’ ő nem így tanult, jobb’ szeretné, ha megmondaná neki a tanár, most pofont adjon a kölöknek, vagy egy százast a jelesért? Egész komolyan felvetette ezt egyszer valaki… Mindig is borzasztóan izgatott: lehet-e jó iskolát csinálni? Azt hiszem, megcsinálni nehezebb, mint kigondolni. Mindenesetre a négy unokám közül a legnagyobb, már hozzánk jár, másodikos…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!