Frank Rijkaard nemcsak a Barcelona vezetőedzőjeként hiteles szakember, hanem mint egykori szuperfocista is, akinek észrevételei mögött a gazdag játékosmúlton (is) alapuló, biztos szakmai tudás áll. Vagyis ha valakiről ő akár alkalmi értékítéletet mond, azzal felesleges vitatkozni főképpen akkor, ha saját játékosát minősíti.

Márpedig mivel Lionel Messi a katalán elitcsapat holland vezetőedzőjének keze alatt formálódik jó ideje, Rijkaard ama megjegyzése, hogy az argentin támadó senkivel nem összehasonlítható, akár axiómának is tekinthető. A Barca kispadján (de mert ingatag alkalmatosságról van szó, azért biggyesszük csak ide: a lapzártakor ismert helyzet szerint) a legutóbbi gyengébb idény ellenére is biztosan ülő tréner nyilatkozatával éppen azt a közkeletű skatulyát vetette el, amely Messit a nagy előd Maradonának, a világfutball egyik legnagyobb játékosegyéniségének egyedüli méltó utódaként említi. Az isteni Diegóként nemcsak Argentínában istenített egykori világbajnok, a vitathatatlanul korszakos sportági csúcsklasszis maga is tett róla persze, hogy a honfitárs talentumot glóbuszszerte hozzá mérhessék. Nemegyszer letette már voksát Messi mellett, kijelentvén, hogy csakis a kis argentin mérhető hozzá a jelen nagy ígéretei közül. Rijkaard azonban másképpen fogalmazott, pontosabban nem nevesített, pusztán határozottan leszögezte: Messi „annyira különleges és egyedi”, senki mással nem összevethető, s kivételesen nagy játékos már most is.
Kétségtelen, hogy a Barca-szélső labdával is annyira villámgyors és ugyanolyan fantasztikusan cselez, mint Maradona, meg termetre – helyesebben: magasságra – nézve is megvan a hasonlóság (bár az ifjú sztár Diegóhoz képest filigrán alkat), de fogadjuk el, hogy önmagában kell értékelni a játékát, s nem máshoz mérve. Azt a produkciót, amelyet immár hetek óta értékel – igen nagyra – a publikum, még a Barcelona szurkolótáborához nem tartozók elfogulatlanságra hajlamos és képes része is. Az első két idei bajnokit leszámítva tudniillik Messi maga a megállíthatatlan veszedelem, mármint az ellenfelek szemszögéből, akit majdhogynem képtelenség lefogni, szabályosan szerelni. A folytatásban hat Primera Division-meccsen is betalált a riválisok kapujába, két Bajnokok Ligája-találkozón hasonlóképpen cselekedett, az e heti, Venezuelával vívott dél-amerikai vb-selejtezős összecsapáson pedig az ő pazar góljával alakult ki a 2-0-s argentin győzelem.
Az egyetemes labdarúgás el nem kötelezett hívei, s leginkább a szakírók valósággal áradoznak róla világszerte, s okkal teszik, miként azt is, hogy már most az idei Aranylabda-várományosok egyikeként emlegetik. Hogy lehet-e
befutó az Európában futballozó legjobbakat rangsorba állító „népszavazási” versenyben, a jövő titka, az viszont a nagyon is nyilvánvaló dolgok közé tartozik, hogy az argentin csodagyerek 20 évesen az ifjú „csodafelnőtt” focisták magasságába emelkedett hónapok óta tartó, folyamatosan magas szintű – a gólok mellett megannyi gólpasszt
is tartalmazó – teljesítménye révén.
A véletlen úgy hozta, hogy a szuperfocista éppen ezen a héten, napra pontosan kedden kisebb jubileumot ünnepelhetett, amennyiben kereken három esztendeje áll a Barcelona elitegységének a szolgálatában. Azért kell az első csapatban történt bemutatkozását említeni, mert az argentinnak született Messi jóval korábban, kis kamaszkorában elkötelezte már magát a Barca mellett. Még helyesebb úgy fogalmazni, hogy a katalán klub szó szerint kivásárolta szülőhazájából a már tinédzserévei legelején is bámulatos megoldásokra képes, rendkívül ígéretes labdarúgó-palántát, akit szüleivel együtt áttelepített Spanyolországba, külön lakásba költöztetve az egész Messi famíliát Barcelonában. 2000 őszén történt ez, amikor Leo barátunk alig 13 esztendős és 140 centi magas volt. Aztán elkezdte járni a szokott és megkerülhetetlen szakmai grádicsokat: 2001-ben bemutatkozott a Barca gyerekcsapatában, aztán a kadett B-ben, majd az A-ban, s az ifik között is. 2003-ban pedig – a katalán klub történetének harmadik legfiatalabb játékosaként – a felnőttcsapatban is debütált. Nem is akárhogyan: nyitóidényében mindjárt bevette kupameccsen a Getafe, bajnokin pedig az Espanyol hálóját. Első szezonjában 26 találkozón kapott lehetőséget és összesen nyolc gólt szerzett, de a zökkenőmentes folytatást meggátolta egy sérülés, amely hosszú hónapokra leparancsolta a pályáról. A 2006/07-es idényben ezzel együtt is 14 találatot jegyezhettek fel a neve mellett 26 fellépése után, s hogy nem átlaggólokról volt szó, arra  a legragyogóbb példa: góljai közül hármat – mesterhármasként – éppen a Barca ősi ellenfele, a Real Madrid ellen ért el. Hát persze hogy azóta külön is imádják a katalán együttes elkötelezettjei. Akiknek a kedvében igazán csak a mostani szezonban kezdett el járni a már említett módon: nyolc meccsen nyolcszor is bevéve az ellenfelek kapuját. Hogy hol van az egyre ragyogóbb pályafutás vége, megjósolhatatlan, ami bizonyos: nagyon kevesen jutottak el 20 évesen arra a szintre, ahol Messi tart. A legkevesebb, amit állíthatunk: ha semmi természeti csapás (sérülés, betegség, miegymás) nem szól közbe, egy páratlan karrier indult útjára Barcelonában, amelynek ez a fiatalember a legelső, de már most roppant sikeres első etapját tapossa. Olyan kitűnőségeket is a háttérbe szorítván, mint amilyen például Ronaldinho, Henry, Deco vagy a most sérüléssel bajlódó Eto’o. E futballcsillagok is teszik persze a dolgukat, nem is rosszul, ám Messi az, aki hetek óta képtelen rosszul játszani. Még igazabb az az állítás, hogy rendületlenül pompásan teljesít, valósággal szárnyal, szárnyak híján is mesébe illő tökéletességgel.               
(Jamzon

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!