Mi, baloldaliak sokszor mondtuk már, hogy a kormányoldali
kommunikációnk csapnivaló. Itt van például a lehallgatási botrány.
Mindenki tudja, hogy a lehallgatás létezik, de ez állami monopólium,
ugyan úgy, mint a pénzkibocsátás. Csak a törvényes hatalomnak van joga
hozzá, és nem az ellenzéknek.


Igaz, ők azzal fenyegettek, hogy ott fognak lihegni a kormány nyakában, de ez már nem csak lihegés. A kormányzat minden törekvését mely a gazdasági problémákból való kilábalás irányába mutat, megtorpedózzák. Kezdjük megérteni, hogy evvel a módszerrel tudja a Fidesz az egész állami apparátust, igazságszolgáltatást, pénzembereket a befolyása alá vonni.
A kormányoldalnak most akkora botrányt kéne csapnia, hogy nemcsak a Fidesz de még a folyamatos háttértámogatását adó Európai Néppárt is beleremegjen. Nem szabadna hagyni, hogy a szokásos ködösítő technikájuk alkalmazásával még ők vádolhassák a kormányt.
Van „arcuk” hozzá, hogy a szeptember 13-i
Magyar Nemzet címoldalán öles betűkkel jelenjen meg a „Kémkedés, zsarolás az MDF-ben, Szilvási kártyákat kever”. Hiszen itt nem az a fő probléma, hogy milyen belharcok vannak az MDF-ben, hanem hogy ki akarja azt kívülről előidézni, és ki akarja felhasználni céljai – Dávid Ibolya megbuktatása – érdekében.
Vagy a másik, nem sokkal korábbi eset, a szerencsétlen népszavazás kezelése. Ennek során a durva hibák olyan sorozatát követte el a kormányzat, ami szinte az öngyilkosságba sodorta a koalíciót.
Először is, ha egyszer benne van az alkotmányban, hogy költségvetést érintő kérdésről nem lehet népszavazást kiírni, akkor miért kellett ezt a Fideszék által kormánybuktató szándékkal kitalált akciót ragozni, az Alkotmánybíróságot bevonni, miért nem lehetett egyszerűen lesöpörni a napirendről. A Fidesz hasonló esetben ezt tette volna. De ha mégis úgy alakul, hogy ki kell írni, miért nem karolták fel a Kálmán László nyelvész professzor által megfogalmazott kérdéseket. Az MSZP kijelentette, hogy nem foglalkozik vele, az SZDSZ egyáltalán nem reagált. Hogy lehettek ilyen bután nagyvonalúak?
Ezután következett a legnagyobb baklövés, amikor az MSZP nem hívott fel egyértelműen a szavazáson való részvételre, hanem inkább a távolmaradást favorizálta. Egyedül az SZDSZ volt, amelyik első pillanattól a részvételre buzdított. A szavazás napján az összes közszolgálati adóban olyan szavazási láz volt, mintha legalábbis a négyévenkénti országgyűlési választásról lenne szó. Jelentős ügyet generáltak ebből a nyilvánvalóan kormányellenes akcióból.
Titokban reménykedtünk benne, hogy a részvétel nem éri el az érvényességi határt. Sajnos hiába, s amint ez bekövetkezett, az M1-en közvetítő Baló György minden kapcsoláskor feltűnő lelkesedéssel kezdte a közvetítést e határ átlépésének bejelentésével.
Amikor az első összesített eredmények megjelentek, Gyurcsány Ferenc szinte összeomlott. Az a lezserség, amellyel a pár nappal korábbi újságírói kérdésre – hogy mi lesz a népszavazás után – azt felelte, hogy hétfőn semmivé lett. Mintha nem lehetett volna tudni, hogy ezt a népszavazást csak elveszíteni lehet.
És végül ezen az estén nem kellett volna arról beszélni, hogy a leszavazott bevételeket lehet e és honnan pótolni. A népszavazás előtt ezt fontos volt elmondani, talán még jobban kellett volna részletezni, de akkor este nem.
Farkas  Miklós, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!