… mielőtt ezeket a sorokat írni kezdtem, napokig gondolkodtam, miről is
írjak. Felmerül az emberben persze az is, hogy hát nem mindegy? De
aztán rá kell jönnöm, hogy talán mégsem. Hiszen ahogyan a szólás is
mondja: „A szó elszáll, az írás megmarad”.
Így most ülök a papír előtt, bámulok ki az ablakon, odakinn kitartóan, olyan nagyon ősziesen esik az eső, mellettem az asztalon néhány darab frissen vásárolt mécses, arra várva, hogy a hétvégén meggyújtsam őket. Halottak napja. Mindenszentek.
A temetőbe ilyenkor élő embernek kijutni szinte reménytelen. Én nem is próbálkozom vele. Mindenki úgy érzi, hogy ezen a két napon lehet csak kilátogatni már örök nyugalomban lévő szeretteinkhez. Miközben – olvasom – a zsebtolvajok alig várják az évnek ezt a két napját, és akkor még nem is említettem az autófeltöréseket és a viráglopásokat.
Ismerősöm ismerőse meséli, tavaly ez idő tájt az egyik sírkertben többeket is meglátogatott. Először a szülei sírjára helyezett el néhány szál virágot. Ezután felkeresett még három sírt. Alig telt el fél óra, amikor, kifelé menet, az útja ismét a szülei nyughelye előtt vezetett el. Döbbenten látta, hogy az alig néhány perce ott elhelyezett virágok úgy eltűntek, mintha valami csoda folytán a „sír” nyelte volna el őket. Ismerősöm ismerőse azonban nem hitt a csodában – csak nem értette a jelenséget.
Mint ahogyan azt sem érti – velem együtt –, hogy miért kell a temetőbe autóval érkezőnek, aki gyakran idős vagy beteg hozzátartozóját szállítja, belépti díjat fizetnie, amelynek összege ráadásul évről évre emelkedik.
Mindenszentek. Halottak napja. Furcsa belegondolni, hogy ezeken a napokon is akadnak olyanok, akik képesek visszaélni mások gyászával, emlékeivel, és „meglopni” még a halottakat is. Mert hogy mi, élők nem vagyunk tekintettel egymásra, az immár mindennapi életünk elkeserítő, de elfogadott része lett.
Olyan jó lenne – hiábavaló óhaj! –, ha megosztott, elrontott, dicstelenné tett ünnepeink, öröm- és gyásznapjaink közül legalább ez megmaradna nekünk tisztán, bűnök nélkül. Nekünk, élőknek és halottaknak…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!