Táv­kap­cso­ló

Azóta nem írtam A szólás szabadságáról, amióta Friderikusz Sándor faképnél hagyta. Először Krizsó Szilviát jutalmazták meg az elárvult műsor vezetésével, miután a nézettség a harmadára esett vissza. Kifogtam egy bakiktól hemzsegő, a nézőket csak eltántorító adást, és már vártam, hogy a hallatlanul blikkfangos című műsor el is tűnjön a süllyesztőben. Aztán Baló György átvette az irányítást, ám mégsem voltam elég lelkes, hogy megnézzem. Végül egy kedves olvasó, Haiser György ajánlotta figyelmembe nemrég.
„Zimbabwe 230 millió százalékos inflációval küzd, amely az év végére elérheti az egymilliárd százalékot. Ehhez képest még jól állunk” – mondta roppant szellemesen Baló. Ezután hosz-
szas heti hírösszefoglaló következett a Híradó anyagainak újrafelhasználásával, akárcsak a hajdani Hét című műsorban. Közben végig idegesítően
bongott valami vészharang, vagy talán már a lélekharangot kongatták nekünk?
Az aggasztó bejátszásokat „ez van!” felkiáltással kommentálta a műsorvezető, amit jóindulatúan csak meggondolatlanságnak lehet minősíteni. Az első stúdióvendég – innen A szólás szabadsága már Az Este vasárnapi különkiadásának látszott – Csányi Sándor OTP-bankelnök volt, aki bizonyára sokak számára válhatott szimpatikussá azzal, hogy elárulta: „én is nagyon sokat buktam, és ahogy ülök a képernyő előtt és látom az árfolyamok esését, úgy látom, hogy értékelődik le az elmúlt 16 évi munkám.”
Baló nem tud jól elköszönni. Csányitól Semjén Zsoltig mindenkinek azt mondja, várjuk máskor is, mintha állandó meghívókat osztogatna. Nyelvtanilag szinte minden harmadik mondata hibás, vagy csak simán értelmezhetetlen: „a MOL mögött mi van? Ugyanaz, mint úgy általában az egész piac?” – kérdezte Csányitól. „Jó, hát erről tényleg beszélnünk kell majd még, ha többet tudunk erről, óvatosabban, illetve lassan többet is” – mondta később. Rendszeresen felcseréli, kihagyja a szavakat, majd utólag hozzáfűzi a mondathoz, ezért olykor félreérthetőek kijelentései: „ön hisz abban, hogy lehetséges egy új banki világrendet csinálni? Ez az, amit Gordon Brown elsőként javasolt, ha jól emlékszem, a brit miniszterelnök.” Jól emlékszik, ő a brit miniszterelnök.
Persze élő adásban nagyobb a feszültség, nem lehet javítani, de a sok nyelvi helytelenség egy idő után már zavaró, még ha az ember meg is bocsátja, hogy Baló nem beszél tisztán, és idegesítően hangsúlyoz, minden szó első szótagját úgy megnyomja, mint süket a csengőt. Míg ő túlzásba megy át, a tőzsdéző szerkesztőségről készült, egyébként a műsorban a legeredetibb riport szerkesztője szinte egyáltalán nem hangsúlyozott, úgy beszélt, mint Galla Miklós a paródiáiban. Hiába volt jó a szöveg, tele kellemesen pikírt megjegyzésekkel, mint például „úgy tűnik, a magyar részvények ára csak akkor emelkedik, amikor zárva a bolt,” a monotónia mindent agyoncsapott.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács két tagjával folytatott beszélgetés már szabályosan felbosszantott. Percekig lövésem se volt, miről beszélnek. Nem tudom elképzelni, hogy ha megállítanak egy embert az utcán, mindjárt fújni fogja, mit jelent nominálszinten tartani béreket, vagy inflációval indexelni, és mit takar a reálkereset-növekedés, a bázisszint, a bérbefagyasztás, vagy a túlfeszített átlagkereset-ajánlás.
Pedig még csak itt következett az igazi kihívás a nézők számára. Mivel korábban meghívtak már négy frakcióvezetőt, ezen a héten Semjén Zsolt volt a soros. Válságkezelési stratégiájáról kérdezte őt Baló, és Semjén végig azt magyarázza, hogy adó- és járulékcsökkentés kell, meg a gazdaság élénkítése. Úgy látszik, a frakcióvezető nincs tisztában azzal, mi a recesszió, amire a műsorvezető is próbálta rávezetni, nagyon helyesen és türelmesen. A recesszió lényege, hogy a termelés és a fogyasztás is visszaesik. Ebben az időben nem érdemes élénkíteni a gazdaságot, mert olyan, mintha egy feneketlen kútba töltenénk. Nem akkor vesz fel egy cég több alkalmazottat, ha kevesebb járulékot vagy adót kell fizetnie, hanem akkor, ha el tudja adni a termékét. De mivel nincs kereslet, beszűkülnek a piacok, épp erre nincs módja. A kevesebb adótól csak az állami bevétel csökken, a termelés meg a fogyasztás nem nő. Ezt próbálta Baló is elmagyarázni, de Semjén csak a maga nótáját fújta.
„Meg kell kérdezni a népet” – dörögte a politikus, ami az ő felfogásában azt jelentette, előrehozott választást akar. Ezzel azonban csak azt érné el – ezt nálam ezerszer bölcsebb emberek mondják –, hogy hónapokra teljes politikai káoszba taszítaná az irányítás nélkül maradó országot. Ez biztos sokat használna amúgy is rózsás nemzetközi megítélésünknek, keresztet vethetnénk a forintra. De nézzük a jó oldalát, pár nap alatt Buenos Airesben találnánk magunkat. De nem is vár az ember többet attól, aki szerint az egyetlen helyes lépés a válság elhárítása érdekében eddig az volt, hogy Orbán Viktor európai néppárti elvtársaihoz fordult…
Még az is lehet, hogy a frakcióvezető nagyon meglepődne, ha most új választásokat tartanának, mert a friss közvélemény-kutatások szerint az emberek jobb válságkezelőnek tartják Gyurcsányt, mint Orbánt. Baló arra kérte, „gereblyézzen össze” pár száz milliárdot, amin lehetne spórolni. A korrupció, a kormányzati luxuskiadások, a kampányköltségek – sorolta Semjén. „Ez mennyi? Több százmilliárd forint?” – kérdezett vissza a műsorvezető. „Sok! Sok!” – tülkölte a lelkesedéstől hevített frakcióvezető. Ezt már biztos mindenki értette, nem úgy, mint az inflációval indexelt nominálbérek befagyasztását. Semjén belerúgott még az eretnek neoliberalizmusba is, de legalább a homoszexuálisokat meg a szingliket békén hagyta.
Az utolsó vendég, a „pókerpápa” és „pókerarc” hangzatos közhelyekkel bejelentett Korda György olyan boldog volt, hogy meghívták egy ilyen „komoly” műsorba, hogy Baló mindjárt meg is kérdezte tőle: „ön mindig így mosolyog?” Ettől az énekes olyan zavarba jött, hogy már nem is mosolygott. Szegény próbálta komolyan venni az olyan hajánál fogva előcibált kérdéseket, mint hogy a westernfilmeket szereti-e (mert azokban sokat (?) pókeroznak), és miként döntene, ha most választania kellene, hogy pókerkártyát vagy mikrofont nem vehet többé a kezébe. Aztán Baló belőle próbálta kihúzni, hogy miért szeretik őt az emberek, meg mitől ilyen népszerűek a dalai. Még szerencse, hogy elköszönésképp őt is újra meghívta, mert a túl szerény vendég hiába kínlódott, nem tudott erre kielégítő választ adni. Meglepődne azért a műsorvezető, ha Korda és az összes újra meghívott vendég, Csányi Sándor, Borsik János és Dávid Ferenc, Szűcs Erika és Semjén Zsolt a jövő héten is beállítana.
Bálint Orsolya

(Elnézést kérek a Tisztelt Olvasóktól és Czigány Györgytől, az egykori Ki nyer ma? népszerű rádiós műsorvezetőjétől, amiért Cziffra György zongoraművész helyett az ő nevét találtam beidézni a Privát forradalmakról szóló múlt heti cikkemben.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!