Kárász Róbert szerint sosem válik szerethetővé, aki megjátssza magát

 „Az ember természetesen mindig vágyik rá, hogy olyan pozíciót betöltő személyeket is meghívhasson, akikkel még nem találkozott. Így például örömmel fogadnám Gyurcsány Ferencet vagy Orbán Viktort – hiszen miniszterelnökkel még nem volt szerencsém beszélgetni –, de Kertész Imrét is boldogan látnám a Mokka stúdiójában” – mondta. A TV2 műsorvezetője a politikusok és más közszereplők mellett olyan vendégeket is fogad, akikkel könnyedebb, szórakoztatóbb adást készíthet. „Magamból is azt próbálom megmutatni, amilyen a való életben vagyok. A tévézés nem arról szól, hogy szerepet kell felvenni. A nyilvános szereplés legfontosabb eleme, hogy ugyanazt az embert lássák a nézők a képernyőn, mint aki tíz perccel adás előtt az interjúalanyával beszélgetett. Aki maníroskodik, megjátssza magát, az sosem válik elfogadhatóvá, vagy szerethetővé” – magyarázta, akár ha katedrán állna.
Szakközépiskolás korában szerepelt először rádióban, maga is vendégként. „A nagy sikerű Reggeli csúcs című rádióműsorban minden reggel meginterjúvoltak egy pesti diákot, egy héten keresztül. Az mesélt munkájáról, a tanulásról, szerelmeiről. A szerkesztők Pécset választották az első olyan vidéki városnak, ahová „elviszik” a műsort és én lettem első pécsi vendégük. Őszintén, a hallgatók számára élvezhetően beszéltem magamról, és nem csak egy hétig, hanem egy hónapig szerepeltettek. Ezek az emlékek később visszaköszöntek és talán ekkor ragadott magával tudat alatt az újságírás, a rádiózás” – emlékezett vissza. „1991-ben döntöttem el, hogy szeretnék az újságírással alaposan megismerkedni. Jelentkeztem a Bálint György Újságíró Iskolába, miközben Kaposváron jártam a Tanítóképzőbe. Pedagógusként kezdtem el dolgozni, majd bekopogtattam a Magyar Rádió pécsi körzeti stúdiójába, hogy riporterkedést tanuljak. Az első héten kaptam egy magnót és elkezdtem gyártani az interjúkat. Egyre mélyebbre ástam magam a szakmába, sok dolgot megtanultam, a többire pedig ráéreztem. Az újságírás nagyrészt megtanulható, de elengedhetetlen a nyitottság, az érdeklődés” – mondta. „Nem sokkal később váratlanul megkerestek a városi tévétől, lenne-e kedvem híradót vezetni, s én nem haboztam. Ekkoriban olyan, lavinaszerű folyamat indult el életemben, mely az újságíráshoz kapcsolódott, hogy fel kellett függesztenem a pedagógusi pályát. Láttam magam előtt a fejlődési, kiugrási lehetőséget, mely nem csak a stúdiók közti rivalizálásban, de Pécs–Budapest távlatában is megmutatkozott” – tette hozzá.
Kárász Róbertnek döntenie kellett a rádiózás és a televíziózás között is, utóbbit választotta. „Fájó szívvel köszöntem el rádiós kollégáimtól, de élveztem, hogy képernyőn lehetek. ‘99-ben feljöttem a Fókuszhoz riporternek. Cseppet sem zavart, hogy nem műsorvezető vagyok, hiszen a kereskedelmi csatornák továbblépést jelentettek. Egy évvel később áthívtak a Magyar Televízióhoz műsorvezetőnek. Csináltam oknyomozó és szocioriportokat, de emellett jól megfértek a vidám, szórakoztató műfajok is. Az MTV-nél volt első „nagy dobásom”, mikor politikusokkal, miniszterekkel kellett leülnöm beszélgetni – debütálásom napján Torgyán Józseffel” – mondta.
Kárász Róbert most a könnyed műfaj mellett döntött; a TV2 reggeli magazinműsorát vezeti. Ideiglenes társa Tatár Csilla, aki az Afrikában túrázó Liptai Claudiát helyettesíti. „Műsorvezető társsal dolgozni olykor nehéz feladat. Ebből kiindulva okosan kell összeválogatni a párokat, akik – a Mokka esetében – egymás mellett ébresztik a nézőket. Nem csak jól kiegészítjük egymást Claudiával, de már az első nap pontosan tudtuk, ha a másik mondott valamilyen megjegyzést, akkor azt miért mondta. Olyan ez, mint mikor az ember ételt főz és úgy kombinálja a sós-édes ízeket, hogy a legfinomabbat hozza ki belőlük.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!