Az elmúlt hetekben nagy örömöt szerzett a sportkedvelőknek, hogy a szentpétervári asztalitenisz Európa-bajnokságon igazán kiválóan szerepeltek a lányok. A csapatversenyben ezüstérmesek lettek, míg párosban Tóth Krisztina és Póta Georgina aranyérmet nyert. Tóth Krisztina hosszú évek óta a világ egyik legjobb pingpongozójának számít, és a fiatal Póta Georgina is egyre inkább leteszi névjegyét a nemzetközi porondon, hiszen Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzéremmel is rendelkezik. A Statisztika 23 éves versenyzője nemcsak játéktudásával, hanem nőiességével és szépségével is kitűnik a sportág versenyzői közül.
– Én már a babakocsival is az asztalitenisz-teremben jártam, szüleim ugyanis ezt a sportágat űzték, mégpedig az SMTK-ban, mivel pedig édesanyám nem tudott kire hagyni, állandóan magával vitt a tréningekre. Így aztán nem volt véletlen, hogy ezt a sportágat választottam, már ötévesen odaálltam az „asztal alá”, mert még nem értem fel, de már ütögettem a labdát. Majd amikor hatéves lettem, átigazoltak a Statisztika asztalitenisz-szakosztályába.
Hamar kitűnt, hogy tehetsége van ehhez a sportághoz?
– Hála istennek igen, s amire még ma is büszke vagyok, hogy 12 évesen sikerült a felnőttek között bekerülnöm a főtáblára.
Mi volt az első olyan eredménye, amelyre felkapták a fejüket az emberek széles körben is?
Amikor ifjúsági Európa-bajnokságot nyertem egyéniben Moszkvában. Ezek szerint az oroszországi versenyek a kedvencei közé tartoznak?
– Valahogy úgy, mert a moszkvai sikerem és a mostani szentpétervári győzelem mellett Tóth Krisztivel a Pro Tour-sorozatban páros versenyt is nyertünk a Néva-parti városban korábban.
Milyen reményekkel utaztak ki a mostani kontinensviadalra?
– Nagyon bíztunk abban, hogy érmet sikerül szereznünk, ám arra azért nem számítottunk, hogy párosban jön össze az arany, szerencsére a döntőben kijött nekünk a lépés.
Mikor játszott először Tóth Krisztinával párost?
– Amikor Bátorfi Csilla abbahagyta, a vezetőink úgy gondolták, hogy mi szerepeljünk együtt a nagy versenyeken.
Hamar megtalálták a közös ritmust és hangot?
– Szinte olyan volt, mintha évek óta együtt lennénk az asztalnál, meg aztán óriási szerencse, hogy Kriszti balkezes, én meg jobbkezes vagyok, ami óriási előnyt jelent az ellenfelekkel szemben. Ami meg a közös hangot illeti, nagyon régről ismerjük egymást, jó a kapcsolatunk, és az nagyon lényeges, hogy ismerjük egymás gondolatát is, már ami az asztalnál való teendőket illeti. Éppen most figyeltem meg az Európa-bajnokságon, hogy némely páros tagjai szinte egy szót nem váltottak egész meccs alatt, odaálltak, ütöttek, elmentek a labdáért, de nem szóltak egymáshoz.
Amikor elkezdte a játékot, és ha a mostanit nézi, nagyon más az az asztalitenisz, amit kezdéskor megismert, mint a mai stílus?
– Volt változás, az vitathatatlan, de nagyjából ugyanaz a módi, mint korábban.
Az asztaliteniszezőket két csoportba sorolják: vannak támadó és vannak védekező típusú játékosok. Melyikbe sorolná magát?
– Imádok „csapkodni”, azaz én a támadó stílust kedvelem, és nem nagyon szeretek védekező játékos ellen játszani.
23 éves hajadon. Az edzések mellett mi fér még bele a napi programjába?
– Először is az edzések után legtöbbször olyan fáradt vagyok, hogy sietek haza pihenni, meg tanulni, mert kereskedelmi főiskolára járok. Tudom, az újságírók kíváncsiak, hát elárulom: van egy barátom, akit nem nagyon irigyelek, mert bizony alig van módunk arra, hogy találkozzunk, rengeteget vagyok úton, többek között azért is, mert a Statisztikának megszűnt a felnőttszakosztálya, így „vendégmunkásként” a német csapatbajnokságban szerepelek, a 3B együttesében, Berlinben.
Ebben csak az anyagiak játszanak szerepet?
– Szó sincs róla. Hallatlanul erős a német csapatbajnoki küzdelem, és nagyon színvonalas, mert szinte a világ minden tájáról megtalálhatók itt játékosok.
Ha már a világ minden táját említi, a kínaiak elözönlötték Európát.
– Még nem, de egyre több ország honosít kínai játékosokat, azt hiszem, már alig akad olyan válogatott a mi kontinensünkön, amelyben ne lenne kínai származású pingpongozó.
Véleménye szerint minek köszönhető a kínaiak évtizedek óta tartó elsöprő sikere?
– Volt alkalmam edzőtáborozni Kínában, ahol mérhetetlenül sok tehetséget láttam, nem beszélve arról, hogy tízmilliókra tehető a sportágat űzők száma. Gyerekkortól kezdve iskolákban gyűjtik össze a tehetségeket. Így aztán a nagy számok törvénye alapján nem véletlen, hogy klasszisok sora kerül ki az ázsiai országból.
Van-e alkalma arra, hogy kikapcsolódjon?
– Nagyon szívesen élem a hozzám hasonló korú fiatalok életét, de nem sok alkalmam van buliba járni, inkább moziba meg színházba megyek.
Férfiak szemében nemcsak a szépség az elsődleges, hanem az is, hogy ha netán kimennek a konyhába, ott is helyt tudjanak állni a nők.
– Ha ezen múlna a párválasztás, akkor a leendőnek csak annyit tudnék mondani, hogy némi túlzásal élve, nemrég tanultam meg rántottát készíteni. Egyelőre édesanyám az, aki mindenben segít és támogat, és nagyon büszkék arra, hogy nekem sikerült megvalósítani azokat az álmokat, amikről ők is ábrándoztak, amikor az asztaliteniszt választották.
Meddig akar ütőt fogni a kezében?
– Amíg élvezem a játékot, és jönnek az eredmények. De azt őszintén be kell vallanom, hogy az edzés sokszor munkának tűnik, ezzel szemben imádok versenyezni, versengeni. Így aztán sokszor edzőim versenyszerű edzéseket tartanak nekem, mert ilyenkor nem veszem észre azt, hogy sokkal többet tréningezem, mint ha csak monoton edzésmunkát végeznék.
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!