Sárközi Anita
– Most jelent meg új – hetedik – albuma, az „Álmokon túl”. A cím jelzésértékű?
– Igen. Már csak azért is, mert mellette ott áll egy kerek szám: a 20. Az EMI és a PRI adta ki pályafutásom huszadik évfordulójára. Két évtized alatt az ember tisztába jön önmagával, hivatásával – elhivatottságával? –, a világgal. Boldog vagyok, hogy nehézségek ellenére énekelhetek. Örömmel énekelek lírai nagy balladákat, mixeket a „régi szép időkből”, s Szűcs Norbert, illetve a Z’ZI laboros Janicsák István dalait. De kaptam egy betétdalt egy kanadai szerzőpárostól is – Peter Sipos–Amy Engelhardt – is, egy, „A kapcsolat” című filmből készülő musicalből. Falusi Mariannal pedig duettet éneklünk, ő is a ’88- fesztiválon aratott sikert. Sokan rám is csodálkoznak most, „hogyhogy csak a hetedik?” Szerintem nem „csak”… A munkához – jó munkához meg különösen – idő kell, meg a mindent átgondolás-átrágás, és nem akartam soha sem magamat, sem a társaimat siettetni. Másfél éven át készültem rá és négy esztendő tel el az előző lemezem óta. Egyébként a 7-es az én bűvös számom édesanyámnak köszönhetően, mert 7-én is születtem. A rákészülésem „alapos” volt az albumra, a december 9-i, BM-Duna palotabeli szülinapi koncertre, fellépésekre: ennek tükrében „elválasztós” diétát csináltam, délelőtt csak joghurt, korpa, egy szem gyümölcs volt a nagy menüm, s a nyüzsgés-sürgés-forgás-torna-futás jegyében még a családot is egy kicsit elhanyagoltam. Pedig anyunak most csak én vagyok itt, felnőttként, negyvenévesen is „gyerek”, hiszen a húgomat, Krisztit most egy ideig Angliához köti a munkája logisztikai szakemberként.
– Az idén volt nagy vesztesége és nagy megtiszteltetése is…
– Az év legelején meghalt 97 éves korában egykori énektanárom, Sík Olga néni, Sík Sándor költő húga, verseinek megzenésítője. Hosszú-hosszú életében rettentő sokat adott, mindenkinek… Augusztusban , a XXIII. Forma–1-es Magyar Nagydíj mogyoródi futamán, a Hungaroringen én énekelhettem el a sok tízezer hazai és külföldi néző előtt a magyar himnuszt. Érdekes, hogy korábban nemigen izgattak az autóversenyek, de ott engem is elkapott a benzingőzös versenyláz… Azt nem ígérem, hogy minden futamra elutazom, de tévében nyomon fogom a versenyt követni. Utazni? Spanyolországba szeretnék, de majd a nyáron! Még sosem jártam arrafelé, még akár azt is megkockáztatnám, hogy hajnaltól „napszámban” szedjem a narancsot, majd estig táncoljam a flamencót, s aztán vége is a napnak… Most, ha lesz egy kis pihenőm majd, újra elmegyek a speciális olimpiák magyar résztvevőihez, mert hiszek a zene, a tánc terápiás hatásában. Azóta érzem, hogy a muzsika ritmusa milyen óriási segítség, amióta elköteleztem magamat mellettük. Ahol lehet, népszerűsítem őket, hogy az emberek ne forduljanak el ijedten vagy elnézően, ha értelmileg sérült, ám sérültségükben is oly sokra – különösen szeretetre – képes fiatalokat látnak.(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!