Bőg a tehén
A szerelvények tiszták, szépek, pontosak. Már a terminálok között közlekedő gyorsvasúton is tapasztaltam, hogy alig kell várakozni. Ráadásul a robogó vasúti kocsi ablakából kinézve apró vizuális trükk segítségével egy alpesi legelőt látunk, majd egy pásztorlánykát, aki csókot dob a derék utazóknak. Közben a hangszórókból tehénbőgés hallatszik, mintha a boci is mellettünk lenne. Már csak az üdezöld fű illata hiányzik.
A Hauptbahnhofnál, vagyis a főpályaudvaron leszállva máris ott vagyunk a város szívében. A Bahnhofstrasse a legfontosabb utca, bankfiókokkal, remek kis üzletekkel. A kék villamos ajtaja kinyílik, a fellépést egy magától leereszkedő pótlépcső segíti. A járművel eljuthatunk egészen a Zürichi-tó partjáig. A kikötőben hajók sorakoznak, bejárhatjuk a tavacska rejtett zugait is.
A Bahnhofstrasséval párhuzamosan, a kis folyó partján gyönyörű épületek sorakoznak. Itt van a városháza is, a katedrális és egy kisebb templom. Macskaköves utcákon barangolhatunk, mindenütt óraüzletek. Garantáltan eredeti mindegyik termék, persze az árak is ennek megfelelőek. Az egyik órabolt mellett svájci csokikból alkottak tornyot, a csinos hoszteszek ingyen osztogatnak édességet. Nagy a sor, a bankügyletek után még az öltönyös üzletemberek sem restellnek ideállni, hogy kipróbálják az új csemegéket.
Zürichben már van Savoy hotel is, bár azért még nem olyan, mint a londoni „eredeti”. A Park Hyatt modern üzleti szálloda, a legegyedibb ugyanakkor a Hotel Widdon. Az épület volt városháza is, meg sok minden más, nem csoda, hogy hatalmas, erős, díszes falakat építettek. Az új tulajdonos, az UBS Bank azt kérte a tervezőktől, hogy a régi dizájnt ötvözzék a modern technikával. Ez páratlanul jól sikerült. Sok helyen meghagyták a régi falakat, ajtókat. A szobákban az ágyakat színes bőrrel takarják, a fotelek huzata is marhabőr. Az ülőkék mellett egy-egy kétszáz éves komód, irattartó, faragott tölgyfa asztalka. Pár lépéssel odébb sétálok, és kikerülöm a Bang and Olufsen legújabb hifijét. Mintha oda tervezték volna 1850-ben. Ügyes.
Az étteremre nagyon büszke a kísérőm. Elmondása szerint négyszáz különböző whiskyből lehet választani, ráadásul itt is meghagyták az eredeti faborítást, a régi asztalok egy részét. Az uralkodó színek itt is a vörös és a zöld.
Nem messze a szállótól nagy bevásárlóközpontokat találunk. A Minor emeletein tömérdek áru sorakozik, a férfiöltönytől az illatszerekig. Mindent svájciasan rendbe raktak, megnézem az egyik inget, visszateszem, majd jön egy kedves néni, és felemeli, megrázza, összehajtja, majd visszarakja még egyszer. Hiába, rend a lelke mindennek.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!