Egy településen „csak” a város- és településpolitikának van helye. Nem
mondom ezzel azt, hogy a pártoknak ne legyenek jelöltjeik, de nincs
szükség listán bekerült „pártpolitikusokra”.
Jónak azt tartanám, ha nem választókerületenként választanánk képviselőt egy városban (összevont kistérségben), és csak 7-8 fő lenne a képviselő a mai 17 helyett – azok, akik a legtöbb szavazatot kapták. Nincs választókörzet, nincs „oszd meg és uralkodj”, mivel a város (kistérség) teendőit nem körzetek szerint kell ellátni, hanem indok, szükség és lehetőség szerint.
Sőt, az tenne jót a szakmaiságnak, ha már képviselőként a bizottsági elnököt lehetne választani a (pártok, civil szervezetek stb. által) jelölt vagy jelentkező „választékból”. Az így megválasztott elnökökhöz a civil szakmai kör egy demokratikusan megválasztott tagot delegálna, és a polgármesteri hivatal szakmai illetékese részvételével alakulna meg a szakbizottság, amely a területe felelős „gazdája” lenne. Amolyan felügyelőbizottság.
Ezek a szakbizottságok a döntés-előkészítést szakmailag előkészítenék, javaslataikat a testület csak érdemi vitában, (a felelősség átvállalása mellett) változtathatná meg. A bizottságok a szakterületen folyó munka szükséges intézkedései megtételének javaslattevői, felelősei lennének, ellátnák a felügyelt területen folyó munka kötelező ellenőrzését is.
A szokásos pénzügyi, szociális, oktatási stb. bizottságokon túl egy demokráciabizottság (ellenőrzési bizottságtól több) lenne hivatott biztosítani (felügyelni, ellenőrizni, szankcio-
nálni stb.,) a közélet demokratikus elvek szerinti működését, a polgármesteri hivatali működés felügyeletét, a meghatározott célok megvalósulásának ellenőrzését, a kötelező és hiteles lakossági tájékoztatás formáit, a köztévé és újság pártoktól, hivataltól független megnyilvánulását, védelmét. Ellátná a polgármesteri hivatal, az intézményeivel szembeni panaszok, működésbeli zavarok kivizsgálását, a szakmai (ha szükséges külső) vizsgálatok kezdeményezését. A polgármesteri hivatalok szervezeti működését a vállalati működéshez kellene közelíteni, leosztott feladatokkal és felelősségi körökkel. A városi intézményvezetők a területük önálló, hivataltól független gazdálkodói (jó gazda módján gazdálkodói) lennének negyedévente beszámolási kötelezettséggel, teljes jogkörrel, felelősséggel.
A testületi ülések elsősorban csak elvi, módszertani kérdések megvitatására, az önállóan működő jegyzői, városi főmérnök által vitt területek rendszeres havi, az intézményvezetők, más államigazgatási intézmények veze-tőinek eseti beszámoló jelentéseinek megvitatására, az aktuális képviselői és egyéb indítványok, megtárgyalására szorítkozna.
Így nem a „szennyest” is takargató „véd és dacszövetség”-ként működne a várost (területet) irányító különböző szintű hivatali vagy képviseleti apparátus, hanem a képviselők mellett a civil és hivatali szféra bevonásával, a szakmaiság lenne a meghatározó. Átláthatóan, a város polgárait hitelesen tájékoztatva, fizetésért, tiszteletdíjért, prémiumért felelősséggel dolgozó, számon kérhető emberek intéznék az ügyeket. Megszűnne az országra oly jellemző, semmiért sem felelős bizottságosdi módi.
Bodzai Jenő, Nagyatád
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!