Kevés pénz, sok feladat

Az ellenzéki kritikák egyik legfőbb pontja az idén az önkormányzatok gazdálkodása. Néhányan egyenesen alkotmánysértőnek gondolják a költségvetési tervet. A Fidesz szakértői, természetesen az önkormányzati szövetségekkel szinkronban, elsősorban azt sérelmezik, hogy az állam csökkenteni szeretné az önkormányzatoknak juttatott hozzájárulásokat, miközben a települések helyhatóságainak a négyötöde már ma is súlyosan el van adósodva. Mindebből mi következik? Az ország duplán rosszul jár, mert a helyi önkormányzatok az eladósodottság miatt nem képesek az EU-s támogatások lehívására sem. Az Állami Számvevőszék maga is figyelmeztetett, kockázati tényező a helyi önkormányzatok gyorsuló eladósodása: 2006-ban már 411 milliárd az adósság, amit érthető módon elsősorban a legnagyobb városok tudtak felhalmozni. Kiemelkedően, még a lakossági súlyánál is meszsze nagyobb mértékben, Budapest adósodott el. A javaslatok szerint az állami Magyar Fejlesztési Bank segíthetne az önkormányzatokat, hogy megfelelő önerőhöz jussanak az uniós pályázatokhoz.
Ha megnézzük a számokat, a jövő évi költségvetés szerint az önkormányzatok összességében valójában több bevételből lesznek képesek feladataikat ellátni, hiszen a 3400 milliárd forintos 2008. évi bevételi végösszeg 5 százalékkal meghaladja a 2007. évi bevételeket, ugyanakkor a központi pénztárcából átengedett forintok nominális értékben is csökkennének, a terv szerint a helyi adóknak kellene a növekedést kitermelni. Az mindenesetre segített, hogy az egyik legfontosabb tétel, a tervek szerint 450 milliárdról 560 milliárdra emelkedő helyi adók zömét adó HIPA, vagyis a helyi iparűzési adó nem ellenkezik az EU irányelveivel – így döntött az Európai Közösségek Bírósága. Több hazai nagyvállalat ugyanis úgy ítélte meg, hogy ilyen adót nem kaphatnának a helyi önkormányzatok.
Egy esetleges elmarasztaló döntés teljesen ellehetetlenítette volna az önkormányzatok gazdálkodását. A HIPA tehát maradhat, a vállalkozások továbbra is fizetnek működési helyeik szerint iparűzési adót, ami egyes „szerencsés” települések gazdálkodását valóban megoldja, mások pedig kárvallottjai maradnak. Leginkább úgy lehet leegyszerűsíteni a kérdést, hogy minél nagyobb üzem, gyár található egy minél kisebb településen, annál kedvezőbb helyzetben van az önkormányzat. Ismert probléma, hogy egyes cégek rengeteg terhet rónak a környező településekre, közlekedés, úthálózat, bejáró munkavállalók családjának szociális intézményei, de a HIPA-ból nem részesülnek, sőt az „ügyesebb” kisközösségek előszeretettel válnak le jól adózó vállalkozásukkal a más nagy céggel nem rendelkező településről.
Nézzük meg az állami támogatás csökkentésének egyetlen aspektusát! A nehéz helyzetben levő települési önkormányzatok legfőbb kiadási tétele (együttesen ezermilliárd forint feletti összeg) a személyi juttatások, ezt pedig a 2008-as tervezet ismét csökkenteni akarja. Az idei 1113 milliárdról, 1095 milliárdra. Mindez aligha lehetséges minőségromlás nélkül. Az önkormányzati vezetők ugyanis már eddig is arra panaszkodtak, hogy az egyes ágazati törvények folyamatosan új és új feladatokat rónak az önkormányzatokra, ami csak több szakértő munkavállalóval oldható meg. A köztisztviselőket azonban rendkívül rosszul fizetik meg. A belépésnél még nem is annyira, hiszen a piaci kezdő fizetésekhez képest az államigazgatás, a helyi önkormányzatok havi bérei a különböző állami juttatásokkal, a pénteki rövid nappal, a kisebb hajtással még versenyképesek is, ám innen negatív kiválasztódás indul. A jobb koponyákat, az agilis, dinamikusabb munkavállalókat, a nyelveket beszélőket elszívja a magángazdaság, s így éppen azoknak kell az emelt szintű feladatokat ellátniuk, akik kevésbé versenyképesek, sajnos sokszor azoknak is, akik illegális „kiegészítőkért” maradnak a különböző hivatalokban.
Szakemberek gyakran jelzik, hogy a központi költségvetés és az önkormányzatok teljes szabályozási mechanizmusát kellene újragondolni. A humán erőforrás kezelésénél is vannak törekvések, ám ezek éppen a központi közigazgatásnál indultak el, sokkal kevésbé a települések szintjén. A cél az, hogy a munkavállalók bérezését, ne csak egy voltaképpen teljesen irreleváns szempont, a szolgálatban eltöltött idő, hanem a teljesítmény és a feladatok határozzák meg. Nem lesz könnyű, de a közigazgatásban is cél a modern teljesítményértékelő rendszerek bevezetése, a munkatársak relatív, egymáshoz viszonyított értékelése. Vagyis egy illetékhivatali munkatárs ne attól kapjon magasabb fizetést, hogy már harminc éve ezt csinálja, hanem attól, ha a határidőket betartva, gyorsan és rugalmasan használja a szabályokat.

B. G.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!