A hetedik

Mennyivel nagyobb politikai hasznot tudhattak volna a tibeti politikusok – a lámájukkal az élen – kiharcolni népüknek, ha nem raktak volna keresztbe a Kínai Népköztársaságnak az olimpia ürügyén, hanem kezdettől fogva támogatták volna azokat az erőfeszítéseket, amelyeket ez a nagy tömegű nép az olimpia sikeréért tenni akart és tett is.
Látni kell, hogy Kína tanulékony. Kína nem Szovjetunió és nem Jugoszlávia. Nyilván tanult ennek a két országnak a hibáiból is, és meg fogja védeni területének egységét mindenféle ármánykodással szemben.
Valószínű, nagyfokú tudatlanságom az oka annak, hogy eddig nem figyeltem fel arra, hogy már hat alkalommal is volt ázsiai–európai csúcs. Most viszont, hogyan, hogy nem, nagy dérrel, dúrral valahogyan a médiánk ráirányította erre a hetedikre a figyelmemet: Kínának ezerhétszázmilliárd dollár tartaléka van, jól prosperáló gazdasága, elképzelhető, hogy kihúz bennünket a bajból. Mármint ebből a pénzügyi-gazdasági válságból, amibe szépen, lassan belecsurgunk.
El is mentek a mi nagyjaink Kínába – azok is, akik olyan finnyásak voltak az olimpia előtt a pekingi szmogra – hátha leesik ott nekünk valami. De ahogyan az újból szófukarrá vált médiánkból kiderül, számunkra nem nyíltak meg a tartalék dollármilliárdok trezorjai. Szép és buzdító szavaknál nem kaptunk többet. Legalábbis ez derül ki a kínai miniszterelnök sajtótájékoztatóján elhangzott szavakból. Meg egy szép ígéret: „Kína tevőlegesen, „felelősségteljes és pragmatikus” hozzáállással fog részt venni a november 15-i washingtoni világértekezleten”.
Lehet, hogy Kína nemcsak tanulékony, de feledékenynek sem feledékeny?
Balogh Lajos, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!