Keresi a rendőrség a nagycsécsei tetteseket

l Főkapitány úr, egy ország láthatta október 23-án: az utcai zavargások megelőzésére harcmodort, taktikát váltott a rendőrség, és ennek igen jó volt a visszhangja. Önnek milyen része volt ebben?
– Természetesen minden nagy demonstráció biztosításánál az előkészítéskor és az események idején is igyekszem ott lenni a háttérben, hiszen az ilyen ügyek egyre meghatározóbbak a rendőrség életében. Máig ható kritikákkal illetnek minket a két évvel korábban történtek miatt, pedig igyekszünk minden egyes esetből tanulni. Egyébként most csak annyi volt szerepem, hogy én hagytam jóvá a biztosítási tervet és a biztosítás törzsénél is megjelentem, ellenőrizni és bátorítani a munkatársaimat. Azt hiszem, ezúttal tényleg jól vizsgáztak.
l Miért hagytak fel az eddigi „fogócskázással” és mi az új taktika lényege?
– A gyülekezési törvény, mondhatnám, már „szakállas”, ráférne a korszerűsítés. Addig is alkalmazkodunk a helyzethez, ahogyan tudunk. A harcmodorváltás lényege, hogy a tömegoszlatást csak a legvégső esetben kelljen alkalmazni, és ehelyett a megelőzés módszereivel éljünk. Ám így a rendezvény helyszínétől viszonylag távol már kutató-szűrő munkát kell kezdenünk, hogy ne jussanak be azok az emberek, akik „balhézni” akarnak, vagy legalábbis azok az eszközök ne kerüljenek a helyszínre, amelyek erre alkalmasak.
l Ám a Gaudi-Nagy Tamás vezette Nemzeti Jogvédő Alapítvány kifogásolta a Független Rendészeti Panasztestületnél, hogy az elhúzódó igazoltatással néhány száz demonstrálót „akadályoztak a mozgásukban”…
– Amikor néhány száz demonstrálótól összegyűjtünk néhány száz közbiztonságra veszélyes eszközt – köztük több tucat Molotov-koktélt –, akkor úgy vélem, jogos az akadályoztatás. Akinél pedig ilyesmi nem volt, az az igazoltatás után továbbmehetett és ha akart, tüntethetett. Megjegyzem: fokozott ellenőrzést rendelt el a budapesti főkapitány, s ez lehetővé tette a fokozott igazoltatást a kamerák előtt, s a csomagok, a gépkocsik átvizsgálását is. Ez a világon máshol is így szokás, és nálunk is így törvényes.
l Máig ható kritikát említett. A jobboldali médiában egyesek mostanában is 14 ember „szemkilövését” emlegetik a két évvel korábbi pesti eset örvén. Végül is hány ember szemét lőtték ki akkor gumilövedékkel?
– Utasítottam a budapesti főkapitányt, hogy emeljen kifogást azért, mert egyes tévécsatornákon most október 23-án is a 2006 őszi események képeit, mozzanatait játszották be, méghozzá úgy, hogy nem jelezték: ez akkor történt. A zöld vonalainkon körülbelül hatszázan hívtak minket és több- tucatnyian azt kérdezték: mi történik Budapesten, mert azt látják a televízióban, hogy ütik vágják az embereket és rugdossák őket – miközben a városban nyugalom volt. Ami pedig 2006 őszét illeti: akkor egyetlenegy valódi szemsérülés történt és három súlyosabb sérülés, amit nagyon sajnálok. Ezekben az esetekben a végső szót a bíróság fogja kimondani.
l Ha nem titok – mert elárulták, hogy együttműködtek a nemzetbiztonságiakkal, s a bombákat rejtő autóhoz és tulajdonosához a felderítés révén jutottak el –, beépültek a Lelkiismeret 88-ba vagy a Jobbikba? A terveikről előre tudnak?
– Ha beépültünk, akkor azért nem beszélhetek róla, mert akkor ez a tény államtitok, ha nem, akkor is hiba lenne ezt elmondani. Az viszont tény, hogy az előkészítésben és a demonstrációk kezelésében is valóban szorosan együttműködünk a Nemzetbiztonsági Hivatallal. Az összekötő tisztjük is ott ül az operatív törzsben, s akár a pillanatnyilag keletkező információkat is megosztja a törzs vezetőivel. Ami pedig a bombákat és az autót illeti: téves feltevés, hogy erről is a nemzetbiztonságiaktól értesültünk. Egyszerűen feltűnt a személy és az autója a rendőri ellenőrzések során; a mozgása vált gyanússá, hiszen többször is visszatért az események helyszíneire és ezért került sor az igazoltatásra, az autó átvizsgálására.
l Mennyibe kerül egy ilyen zűrös nap biztosítása? Hány ember, mekkora kiadás – és miből?
– Nem egyetlen napról volt szó, és nem csak Budapestről. Az október 23-ával kapcsolatos rendezvénynek biztosításában országszerte 6200 kollégám vett részt, csak a fővárosban több mint 3000, és a számla – a rendőrség „normál üzemeltetésén” felül – 310 millió forint. A költségek egy része abból adódik, hogy a vidékről fölrendelt állományt oda-vissza szállítani és pihentetni is kell. És ezt a pénzt bizony azok az állampolgárok is fizetik az adójukkal, akik nem akarják semmiféle demonstráción kinyilvánítani a véleményüket.
l Gondolom, aki ezután rendbontásra készül, alkalmazkodik majd az új helyzethez. Erre hogyan reagál a rendőrség? Vannak forgatókönyveik?
– Sok tartalék forgatókönyvünk van, hiszen az elmúlt hónapokat tanulással töltöttük, hogy megpróbáljuk más országok példáit átvenni. A most alkalmazott új taktikánk is ennek eredményeképp született. Ír, francia, német kollégák jártak itt, adtak át tapasztalatokat, „recepteket”. Azt pedig, hogy pontosan hogyan is reagálunk, mindig az új, konkrét helyzet diktálja.
l A kistérségekben is akadnak gondok. Emlegetik: van, ahol 6-8 falura jut egy rendőr, s hogy vidéken a polgárőrök nélkül már alig boldogulnak… Elég a rendőr és az utánpótlás?
– Azt hiszem, a 45 ezer fős rendőrség ma a magyar közigazgatásban a legjobban szervezett, a 3200 település 90 százalékában van valamilyen jelenléte – kapitányság, őrs vagy legalább egy körzeti megbízott. Ám át kellene tekinteni, hogy az állam milyen szintig feleljen a ma túlterhelt rendőrség bevonásával a közbiztonságért és mi az, amit a helyi rendészetek, az önkéntesek, a polgárőrök, vagy akár a tulajdonosok meg tudnak oldani. Sokan a rendszerváltozás óta a biztonságot hanyagolták el leginkább, noha ők is tudják: a biztonságnak ára van. Ezért „illant el” például több ezer mezőőr… A polgárőrség a természetes szövetségesünk; 80 ezer ember, aki, ha kell segíti a forgalmat – mint most, a halottak napján –, jelzi, ha valahol baleset, bűncselekmény történik, s ellát egyfajta szomszédsági őrséget. Most a rendőrség létszámhiánya körülbelül ezer fő, de lesz utánpótlás, mert nyáron, ha végeznek az iskolákban, várhatóan ennyien állnak szolgálatba.
l Akkor is, ha visszavesznek a bérükből?
– Úgy tűnik, a közszférában mindenkinek csökken a fizetése, mégis remélem, hogy a rendőrség nem szenved el negatív diszkriminációt. De én nagyon bízom benne, hogy a jogalkotók hamar felismerik: a megszorításokkal a biztonság kérdése – és ezzel a tűzoltók, a rendőrök munkája is – felértékelődik. Anyagilag is.
l Mit jelent az, amit egy kollégája mondott, hogy a nagycsécsei gyilkosság „fatális véletlen volt”, mert akik lőttek, nem láthatták azokat, akiket eltaláltak. Véletlen az, ha Molotov-koktélt dobnak egy házra, s ha belőnek az ablakán?
– Maga az emberölés lehetett véletlen, akkor is, ha szándékosan dobtak a házra gyújtópalackot és ha belőttek az ablakon. Szándék és szándék között is van különbség; nem mindegy, hogy fenyegetni akartak vagy kitervelten gyilkolni. S ha nem kifejezetten személyre célzott lövéseket adtak le, akkor a vizsgálatnak tisztáznia kell, hogy a szándékuk vajon kiterjedt-e az emberölésre. Az ügy jogi megítélése, minősítése pedig a bíróság dolga lesz. Egyelőre keressük a tetteseket.
l Az országutakon kétszázzal száguldozó motorosok halnak, s szaporodnak a diszkóbalesetek. Mit remélnek a „Tiszta fejjel” kampánytól?
– Azt, hogy kevesebben vezetnek majd ittasan és bódító szerek hatása alatt. Az eredmények – mert bár kampányként emlegetjük, valójában következetesen szigorítunk, ellenőrzünk – máris kezdenek megmutatkozni: idén 27 százalékkal csökkent az ittasan okozott személyi sérüléses balesetek száma, s bár most is vannak száguldó motorosok és diszkóbalesetek, azok is ritkulnak; az év első tíz hónapjában 221-gyel kevesebben haltak meg az ország közútjain, mint tavaly október végéig, miközben Európa országainak zömében romlott a baleseti helyzet.
l Vitatott az objektív felelősség májusi bevezetése a gyorshajtók elkapására, hisz’ olyanokat vonnak felelősségre, akik nem szegnek szabályt, s ha a rokonuk ült a volánnál, és sértett szabályt, akkor választhatnak: elviszik ők a balhét, vagy szerettüket buktatják le. Egyáltalán: így most minden ügy megnyugtatóan lezárul?
– Úgy vélem, ahogyan a 6600 jogosítvány helyszínen történt bevonása, úgy ez is hatott a baleseti statisztika javulására. Az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogintézmény alkotmányosságát de tény, hogy Európa számos országában van objektív felelősség, és évi 300 ezer olyan esetünk volt, amikor a szabálysértő épp az objektív felelősség hiányában megúszta a büntetést. Május 1-je óta 190 ezer határozatot hoztunk, a kiszabott bírság több mint 7 milliárd forint és ennek egyharmadát már be is fizették; a többit csak azért nem, mert még nem járt le a határidő. Ahogy most működik ez az ügy, az hatékony; láthatóan csökken a közlekedési jogsértések száma. S ezért mást is teszünk: jövőre például meg akarjuk duplázni a most 140 traffipax számát és több százzal növelni az alkoholszondás mérő eszközeinkét. De 280 sebességmérő sem lenne túl sok; Ausztriában 1400 van, ott kevesebb is a gyorshajtó és a baleset.
l Gyakoriak a hírek az iskolai erőszakról, az iskolák környékén terjedő drogárusításról is. Javít a helyzeten az „Az iskola rendőre” program? Tényleg jut rendőr minden iskolához?
– Ma már tíz iskolából kilenchez – összesen háromezernyihez – sikerült találni rendőrt, aki a gyerekek és a pedagógusok számára igazi bizalmi személy; az arcát, a telefonszámát adja, részt vesz az osztályfőnöki órán, a tantestületi vagy a szülői értekezleten. Sok mindent elmondanak neki, hiszen ott van, s ahhoz, hogy tájékozott legyen és tájékoztasson, nem kell senkit hivatalosan beidéznie a rendőrségre. A bűnmegelőzésben hosszú távon ettől elsősorban azt várjuk, hogy felnő egy jogkövetőbb nemzedék, s nem kell majd például olyan képsorokat néznünk a tévében, amelyeken egy hibbant diák a társait mészárolja le fegyverrel. Ezért felelős a szülő, az iskola  és a rendőrség is; mi ezért „törtünk be” a DADA után ezzel az újabb programmal is az iskolákba a családvédelem évében. S most készülünk egy másikkal, hisz’ az idősek is kiszolgáltatottak, gyakran válnak bűncselekmény áldozatává. Ebben a jóhiszeműségük is szerepet játszik; beengedik a tolvajt, az erőszakos rablót, bedőlnek a szélhámosnak s odaadják a pénzüket annak, aki hivatalos személynek mondja magát. Nekik is kötünk még ebben az évben egy csokrot a megfontolandó tanácsainkból, hogy óvatosabbak legyenek.
l És akkor majd az igazi rendőrt se engedik be? Hogyan áll a magyar rendőr társadalmi presztízse? Lesz vajon valamikor olyan erős, mint valaha a londoni bobbyké?
– A rendőri jelleget is imitálják olykor a bűnözők. Épp ezért fontos, hogy mindenki tudja, miként állapíthatja meg, hogy igazi rendőr-e az illető, hogyan igazolja magát. A presztízse – én bízom benne – lesz még olyan jó, mint a londoniaké. Ahhoz, hogy ennek a szakmának a megbecsültségét megőrizzük, nemcsak anyagi elismertségre, de nagy fegyelemre is szükség van. Ezért hirdettünk zéró toleranciát a rendőri korrupció és bűnözés ellen; aki bűncselekményt vagy súlyos hivatali visszaélést követ el, annak nincs köztünk helye. Nem söpörjük a szőnyeg alá az ilyen ügyeket és haladéktalanul el is távolítunk mindenkit a testületből, aki ilyesmiben vétkes, és a tettei alapján nem alkalmas rendőrnek, mert a tisztességes nagy többség tekintélyét ássa alá. Amikor másfél éve országos főkapitány lettem, a tucatnyi állami szerv között a magyar rendőrség bizalmi indexe a lista legutolsó helyén állt, ma pedig az Alkotmánybíróságé után a második. De egy percre sem gondolom, hogy nyugodtan hátradőlhetünk. Ugyan naponta 15-18 ezer rendőri intézkedés történik, de lehet közte téves, hibás, és elég egyetlen Zsanett-ügy is… Akkor, másfél éve egyedül emiatt két hét alatt 41 százalékkal csökkent az állampolgárok együttműködési készsége. Minden rendőrnek szem előtt kell tartania, hogy amit az állampolgárok az intézkedésekor tapasztalnak, annak alapján nem csak az ő személyét ítélik meg, de az egész rendőrséget is.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!