„Sajnos a piros lámpás házak felét bezárták” – jegyezte meg egy kedves
rokonom az utazásom előtt. Bár a felesége kicsit felháborodott azon,
hogy ugyan már, ez őt miért zavarja, kíváncsi lettem, tényleg igaz-e,
hogy egyre inkább a klasszikus, hagyományos városokhoz kezd hasonlítani
Amszterdam.


Az első nap este elsétáltam a híres negyedbe, és semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Bár darabra nem számoltam meg a vigalmi negyed üzleteit, az biztos: a kirakatban ugyanúgy ültek a lányok, a csatorna szélén ugyanúgy hömpölygött a tömeg, mint régen. A legnagyobb sor a Casa Rosso nevű erotikus színház előtt állt. Nagyrészt japánok és kínaiak várakoztak arra, hogy bejuthassanak. Néhányan közülük a kezükben a Van Gogh múzeumból hozott prospektust szorongatták, nyilván ezt mutatják meg majd otthon, amikor megkérdezik tőlük, hogy mit csináltak Amszterdamban. A vigalmi negyed üzleteit café shopok váltják a második utca után. Benézek néhányba, de viszszahőkölök, mert szinte dől a füst az utcára. A raszta frizurás fiatalok láthatóan már furcsán érzik magukat odabent. A Kendermúzeumba viszont betérek. Bemutatják a hasis és a marihuána élvezetének történetét, és megnézhetjük a múzeumi körülmények között termesztett vadkendert is. A tárlaton látni lehet azokat a tárgyakat, amelyekben drogot csempésztek. Voltak, akik gyermekük babájába raktak füves cigit, mások magnókazettába helyezték a marihuánát. Amszterdamban a kávézókban nem büntetik a könnyű drogok fogyasztását, de magyar állampolgároknak ez még külföldön is tilos!
A turisták igényeihez alkalmazkodva a boltokban egészségre ártalmatlan, kender ízű termékeket is lehet kapni. Akiknek pedig még ez is sok, vehetnek izgalmas holland hűtőmágnest.
A művészet kedvelői Amszterdamban feltétlenül keressék fel a Van Gogh múzeumot. Nekem főleg az tetszett, hogy nem kellett órákig sorban állni, mint Párizsban. Igaz, Van Gogh művei csak az egyik szinten láthatóak, a második emeleten mindig időszakos tárlat van, a földszinten pedig más festők munkáit mutatják be. A turisták kedvence még a Sörmúzeum, ahol nem csak a gyártást lehet figyelemmel kísérni, hanem régi italokat is megvehetnek az érdeklődök.
Amszterdam nem túl nagy város, kevesebb, mint kilencszázezren laknak itt. A barátom egyszer nem tudta megmondani a lányának, miért Amszterdam Hollandia fővárosa, amikor a kormány, a király egyaránt Hágában székel. Talán ezt maguk a hollandok sem tudják, mindenesetre 1813 óta Amszterdamot jelölik meg fővárosként. A település hasonlít Velencéhez. Csatornák húzódnak mindenütt, apró hajókkal, vízibuszokkal.  A hidak többségét fel lehet húzni, hogy a nagyobb járművek is átférjenek alattuk. A belvárost a legkönnyebb kirándulóhajóval felfedezni. Az épületek nagyon keskenyek, és többségük egy picit előre dől, az esőzések ellen próbáltak ezzel a furcsa építési technikával védekezni. A Hanza stílusú házak többsége olyan keskeny, hogy még a bútorokat is kívülről vontatják fel, és az ablakon át rakják a felső emeleteken található lakások szobáiba.
Az utolsó nap összefutok egy itt élő magyar fiúval. A kigyúrt, erős honfitársunk bokszedzéseket tart a piros lámpás negyedben. Elmondása szerint a lakbér drága, az idő gyakran esős, viszont eddig legalább szabadnak érezhette magát az ember. Most viszont szerinte a bevándorló afrikai és arab fiatalok már uralják az éjszakát, és gyakran felrúgják az íratlan szabályokat, az pedig senkinek sem jó.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!