Faix Csaba szerint a jövő az egyszemélyes televíziózásé

 „Nagy különbség van a keleti és a nyugati part, vagy Amerika középső és déli része között. Az államok majdnem annyira önállóak, mint az európai országok. Meglepően sok dologról saját maguk dönthetnek. Például, hogy mennyivel lehet menni az autópályán, mik az érettségi követelmények, kiknek jár ingyenes egészségügyi ellátás vagy éppen, hogy engedélyezik-e az eutanáziát vagy a melegek házasságát. Voltam Washingtonban, Kaliforniában, Indiánában, Ohióban, Pennsylvaniában és New Yorkban is. Érdekes volt látni, mennyire más a kampány a különböző államokban. Ahol egyértelmű volt az egyik jelölt előnye – például
Kaliforniában, ahol Obama 15%-kal vezetett – ott szinte alig lehetett észrevenni, hogy kampány van. Ahol viszont kétesélyes volt a választás, például Ohióban vagy Indiánában, ott majdnem az összes reklám politikai hirdetés volt, a jelöltek pedig szinte hetente tartottak valamilyen nagygyűlést. És ott az emberek is sokkal többet beszéltek a választásról” – mondta a riporter, aki szerint az amerikaiaknak a választás napja, semmiképp sem egy átlagos nap volt. „Kifejezetten készültek erre – várták. Ezt igazolja az is, hogy rekord magas volt a részvétel. Százharminchatmillió ember szavazott, ami kiugróan sok. Emiatt nem volt ritka, hogy két-három órát álltak sorban a szavazófülkék előtt, de nem mentek haza vagy rendeztek jelenetet, hanem türelmesen vártak” – tette hozzá. „Az idei kampányban sokan érintettnek érezték magukat. Vagy azért, mert nagyon szerették volna, hogy Obama nyerjen vagy épp az ellenkezője miatt. De a lényegen ez nem változtatott: fontos volt nekik, hogy szavazzanak.” Faix az utolsó napokat és a választás óráit is New Yorkban töltötte. „Ebben a városban Obama hatalmas sztár. A New York-iak körülbelül 80%-a rá szavazott, így itt nagy volt az öröm. Éjjel a Times Squaren, New York legismertebb főterén, úgy ünnepeltek, ahogy újévkor szoktak. Valóságos utcabál volt hajnalig. De néhány nappal korábban, Ohióban, találkoztam olyan republikánusokkal, akik szinte sorscsapásként beszéltek egy esetleges Obama-győzelemről. Ők azt is megkérdőjelezték, hogy Barack Obama egyáltalán az amerikai érdekeket képviseli és igazi hazafi. Ők már akkor sejtették, hogy Obama fog nyerni és nagyon rosszkedvűek voltak emiatt” – mondta.
Faix Csaba egyszemélyes stábként dolgozott az USA-ban, ő volt az operatőr és a vágó is. Szerinte a jővő az egyszemélyes televíziózásé. „A tévézés egyre hajlékonyabb műfaj. Régen nagy, böhöm nehéz kamerákkal, lámpákkal lehetett csak forgatni. Ez azt jelentette, hogy a forgatás inkább egy előre eltervezett szituáció volt, mint spontán helyzet. Eleve több ember volt ott, hosszú percek, ha nem félórák teltek el azzal, hogy felállították a lámpákat és a kamerát. Ráadásul egy csomó olyan eszköz között kellett beszélgetni, ami egyébként nem része a természetes környezetnek. Így az interjú óhatatlanul egy művi világban készült. Ezt kellett a riporternek a tehetségével és hatalmas erőfeszítéssel feloldani” – magyarázta. „Ezzel szemben annyit fejlődött a technológia, hogy ma egy egyszerű turista kinézetű kamerával mindezt meg lehet csinálni. Ezzel bárhova be tudunk menni, akár egy tömeg kellős közepébe is. Mindezt úgy, hogy megvan az esélye, hogy a kamera jelenléte nem tűnik otrombának, szinte észre sem lehet venni. Így valódi marad a szituáció. Azt szoktam mondani, hogy a tévé ezzel a technológiával most már szinte teljesen rásimul a világra” – mondta. Szerinte, ha a riporter vesz fel mindent és már a forgatás alatt tudja, hogy mit szeretne, sokkal személyesebb lesz a riport. „Abból tud dolgozni, amit maga vett fel, tehát valóban a saját szemén keresztül tudja elmesélni a történetet, nem pedig egy másik ember, az operatőr nézőpontján keresztül. Ráadásul, ha az ember egyedül van, akkor sokkal könnyebb intim szituációt teremteni, mintha ketten, hárman vesznek körbe egy interjúalanyt. Gondoljunk bele: ha valakivel a személyes tragédiájáról beszélgetünk, mennyivel könynyebb „kettesben beszélgetni”, mint egy komplett stáb előtt” – érvelt. Faix szerint a másik fontos dolog a jelenlét, az „azonnaliság”, ami mindennél hatékonyabb lehet. „Az amerikai elnökválasztás éjszakájáról küldtem haza úgy tudósítást, hogy a metrón betöltöttem a felvett anyagot a laptopba, az ölemben megvágtam és az utcán állva egy nyilvános internethálózatról hazaküldtem. Így pár perccel később ott volt a tenyek.hu internetes oldalon egy rövid videó New Yorkból. Ilyenről még akár csak pár éve álmodni sem lehetett. A másik ok, amiért azt gondolom, hogy ez lehet a tévézés jövője, természetesen anyagi. Sokkal olcsóbb így dolgozni, mint nagy stábokkal. Persze ez az egyszemélyes műfaj nem alkalmazható napi hírműsor, mondjuk a Tények esetében, de kiegészítő szerepe akár ott is lehet” – tette hozzá.
Faix Csaba már gyerekkorában elhatározta, újságíró lesz, először tizenhat évesen dolgozott az MTI-nél. Az ELTE bölcsészkarán végzett történelem szakon és a Színművészeti Egyetemen Horváth Ádám és Vitray Tamás osztályába járt. Angolul felsőfokon beszél, franciából most tervezi a nyelvvizsgát. „A Magyar Távirati Iroda Econews nevű szerkesztőségé-ben kezdtem. Nyári diákmunka volt – igazi »titkárnői« feladatokat végeztem: főleg telefonálgattam és táblázatokat gépeltem. De az érettségi után már újságíróként dolgoztam náluk. Ott tanultam meg a szakma alapvető szabályait. Mindig is a politikai újságírás vonzott, szerintem eleve ilyen alkat vagyok. Egy csomó dologhoz egyszerűen nem értek. Nem tudok például bulvárinterjút készíteni. Így az olyan műsorokat jobb is, ha elkerülöm, mert nem tudnám jól végezni a munkám. Ezt egyébként kifejezetten sajnálom és próbálok is változtatni rajta. Szeretném a szakmának ezt a részét is megtanulni” – mondta.

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!