Hitler egy budapesti autóbuszon

Amikor Eran nemtetszését kifejező tekintettel a fiatalokra nézett, az egyik kihí-vóan megjegyezte a többieknek: „Ennek az embernek zsidó arca van!”. Majd megkérdezte: „Mi a fenét akarsz?” – és egy nagyot köpött mellé, a padlóra. Amikor a sértett szó nélkül leszállt, utána szóltak: „Na, leszállt a zsidó!” Erannak hálát kell adnia a sorsnak, hogy zúzódások nélkül megúszta a konfliktust.
Hitler a magnószalagon természetesen németül beszélt. Nem tudni, értették-e a pesti srácok vagy sem, hogy miről akarta meggyőzni a hallgatóságát. Ami látható volt: tetszett nekik a Führer. Polgárpukkasztás vagy nyiladozó náci bimbók fakadása? Nem tudni, de ötletük minden esetre félelmet keltett. Ám ennél is aggasztóbb, hogy a busz utasai mindebből „semmit sem láttak, semmit sem hallottak”. Cinkosság, gyávaság, közömbösség? Ebben a helyzetben bármelyik bűnnek számít!
Lehet, hogy elszigetelt jelenségről van szó, néhány vásott kölyök „leleményes” ötletéről. Ez sem vigasztaló. Amit tettek, benne van mai társadalmunk levegőjében, zsigereiben. Kik a gyermekek szülei? Mit szólnának, ha tudomást szereznének csemetéik „tréfájáról”? Melyik iskola tanulói, s vajon milyen az ott dolgozó pedagógusok politikai, morális beállítottsága?
S mindez 2007 derekán történt, 62 évvel a második világháború befejezése, a hitlerizmus bukása (?) után, a holokauszt drámai eseményeit követően! Minden tisztességes ember hitt abban, hogy ezek a szörnyűségek megismételhetetlenek, hogy felekezete, faji hovatartozása miatt többé senkinek sem kell félnie!
Ez a jelenség nem csak a zsidókat fenyegeti ismét, hanem a cigányokat, négereket és más kisebbségeket is. Mindenkit! A háborítatlan világ beköszöntéig még sokat kell várnia az emberiségnek. Sokat, mert vannak jelentős erők, irányzatok, amelyek nem a nyugalomban érdekeltek, hanem abban, hogy a zavarosban halászhassanak, s sütögethessék a maguk pecsenyéjét.
Vannak hatalmi tényezők, amelyek a destruktív erőket tartaléknak tekintik. Erről győz meg bennünket a hitlerizmus keletkezésének és hatalomra jutásának tragikus története. Demokratikus törvényeink tolerálják a szélsőjobboldaliságot, a gyűlöletbeszédet, mert ezek korlátozása „sértené” az érintettek „emberi” jogait. Ez a parttalanság is felelős az ordas eszmék burjánzásáért. A kisembereket sújtó szociálpolitikai, oktatási és gazdasági intézkedéseken túl, ez az érthetetlen türelmi politika is oka a fasiszta, rasszista „eszmék” aktivizálódásának.
Félő, hogy a velük szemben tanúsított megértés a passzivitásból aktivizálódásba segíti át a szélsőjobboldalt. E mozgalmak belső logikája ezt valószínűsítheti. Nemcsak ezeknek tagjait kellene a vádlottak padjára ültetni, hanem azokat is, akik aktívan segítik izmosodásukat, vagy passzivitásukkal lehetővé tették nyomulásukat.
Az antifasiszta mozgalom megszerveződése az egyik garanciája a félelem nélküli életnek.

Hegedűs Sándor, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!