Ezt a Rákosit lehetett és kell szeretni

Miként került a Fradiba?
– Elég későn, csak 14 évesen lettem a zöld-fehérek játékosa. Édesapám, aki megszállott Fradi-drukker volt, elvitt egy toborzóra. Annyian voltunk, hogy nem fértünk el a Fradi-pályán, az egész társaságot szinte „kizavarták” a Népligetbe, ahol több száz gyerekből csapatokat alkottak a Fradi játékosszemlélői. Egymás között fociztunk, a kapufát pedig a fák adták, s ahogy múlt az idő, egyre kevesebben maradtunk. Ekkor Száger Misi bácsi többünknek azt mondta, hogy holnap újra jöjjünk el, ám ekkor is tömegével maradtunk. És végül néhányunkat ott tartottak. Így lettem a Fradi játékosa.
Miért csak ilyen későn kezdte?
– Én grundokon nevelkedtem, s ott lehetett igazán megtanulni és megszeretni a focit, ez az, ami  ma nagyon hiányzik, s erre mi sem jellemzőbb, mint hogy egy mai toborzóra nem jönnek tömegével a gyerekek, s nemigen akad köztük olyan, akire első látásra csettintene az ember.
Melyik poszt volt az, amelyiket a legjobban kedvelt?
– Akkoriban, amikor én elkezdtem, megadott klasszikus posztok voltak a labdarúgásban. Tehát volt kapus, volt bekk, volt két half, aztán a csatársorban a szélső, az összekötő és a center. Én valahogy pillanatok alatt az összekötő posztján találtam magamat, mai szóval élve, támadó középpályás lettem.
Akik fiatal kora óta ismerik, azok tudják, hogy abszolút jobblábas volt, mégis a balösszekötő posztján alkotta a legmaradandóbbat.
– Valahogy mindig egy kicsit arrébb kerültem, és amikor ott találtam magam a balösszekötő posztján, eldöntöttem, hogy megtanulok ballal is kellőképpen rúgni meg labdát kezelni. Ezért nemegyszer hosszasan túlóráztam és mire eljutottam oda, hogy a nagycsapat tagja legyek, már jól tudtam használni a „sutát” is. Általában jobbal kezeltem a labdát, majd áttettem a balra.
A Fradi mindig a magyar labdarúgás egyik  legkiemelkedőbb csapata volt, és ott szerephez jutni, minden focistának álma. Mikor teljesült ez?
– 19 évesen kaptam először lehetőséget arra, hogy a nagyok között játszhassam, soha nem felejtem el, a szombathelyiekkel mérkőztünk, és életem első NB I-es találkozóján gólt is rúgtam. Igaz, az örömbe üröm is vegyült, mert meglepetésre 3-1-re kikaptunk a Haladástól.
Hogyan fogadták a régi nagyok a fiatalokat?
– A Fradiban mindig családias volt a hangulat, de leginkább azért, mert a 40-es évek végén, illetve az 50-es évek elején szétszedték a csapatunkat, és akik mondhatni illegalitásban ott maradtak, azok olyan emberek voltak, akiktől tanulni lehetett mind klubszeretetet, mind magát a labdarúgást.
Nem véletlen az önről szóló írás címe, a Rákosi névvel szeretetre szert tenni akkoriban nem volt semmi…
– Van benne valami, de hála istennek amikor már ismert lett a nevem, a drukkerek viccből  a Matyi nevet ragasztották rám.
Hány mérkőzésen játszott a zöld-fehér színekben?
– Ha mindent összevetünk, akkor 500 fölött van az, amit a Fradi csapatában játszottam, és 322 NB I-es meccsem van.
Hogy ment a góllövés?
– Erre sem panaszkodhatom, nem voltam csatár, mégis 60 fölötti találatot jegyzek az élvonalban.
Nemcsak a Fradinak, hanem a válogatottnak is egyik legmegbízhatóbb tagja volt. Hányszor szerepelt címeres mezben?
– Az első találkozót az ember soha nem felejti el, az angolok ellen léptem győztes meccsen a pályára, ez 1960-ban volt, majd még 40 további jött hozzá.
Ha összehasonlítja azt a labdarúgást, amit akkoriban játszottak, és a mait, mit tudna a különbségről elmondani?
– Sokszor úgy gondolom, hogy merőben más volt az a játék, amit mi műveltünk, és merőben más, amit ma látunk. Úgy ítélem meg, nem lehet összehasonlítani a két különböző stílust.
Mennyiben érezte, illetve érezték azt, hogy a Fradi nem kedvelt a politikai elit körében?
– Erről konkrétan nem tudnék mit mondani, természetesen azt azért éreztük, hogy nem tartozunk a kedvencek közé, de mi ezen úgy segítettünk, hogy minden meccsünkön megpróbáltuk a maximálisat nyújtani.
Sokan a válogatott és a Ferencváros motorjának tartották, ám azért akadtak olyanok is akik azt mondták, hogy ön a sztárok vízhordója. Ezt hogy élte meg?
– Víz nélkül nincs élet.
A Fradiban és a válogatottban is voltak kiemelt tudású társai. Ki állt legközelebb  a szívéhez?
– Sok barátom akad köztük, ám  Flóri, azaz Albert Flórián nálam mindenkit megelőz.
Sok emlékezetes találkozón szerepelt. Ha felállítana egy sorrendet, az miként nézne ki?
– Nálam az élen a Szombathely elleni meccs, az angolok elleni találkozó, az első bajnoki cím és a legnagyobb trófea, a Vásárvárosok Kupájának megnyerése áll, mely utóbbi egy meccsen dőlt el, ráadásul a Juventus otthonában, ahol Fenyvesi Máté góljával 1-0-ra nyertünk.
A sikerek mellett voltak balsikerek is. Ezt hogy élte meg?
– Mindegyik vesztes meccs fájó emlék, még akkor is, ha jól játszottunk, illetve játszottam azon a találkozón. Ebből is akad néhány, talán ami a legemlékezetesebb, és nemcsak nekem, hanem a szurkolók számára is, az a félfordulós bajnokság, amelyet a hajrában veszítettünk el, és így lett az NB I nyertese a Győri ETO. Ez 1963-ban volt. Természetesen az is fájó, hogy az 1966-os angliai világbajnokságon elbuktuk a szovjetek elleni meccset, ahol én egy óriási helyzetet hagytam ki, sokan még máig is emlegetik ezt.
Ha már ezt szóba hozta, a szurkolók köré-ben gyakori beszédtéma volt az, hogy nekünk nem volt szabad a szovjetek ellen nyernünk.
– Ez butaság, mert mi inkább meghaltunk volna a pályán, minthogy elveszítsünk direkt egy meccset ellenük.
Nem csak mint labdarúgó, hanem mint vezető is kapcsolatba került egykori csapatával. Itt is végigjárta a szamárlétra minden fokát.
– Amikor abbahagytam a focit, tudtam, hogy nem lehetek meg nélküle, megszereztem az edzői képesítést, és itt a legfiatalabbaktól kezdve eljutottam egészen a nagycsapat kispadjáig, ahol több mint száz meccsen irányíthattam a Fradit, és arra büszke vagyok, hogy egy ezüst- és egy bronzérmet nyertünk ez idő alatt.
Sikeres edzőnek számított, mégis mennie kellett...
– Az edzősors már csak ilyen, lejárt a szerződésem, és az érmek ellenére nem volt hosszabbítás. Meg aztán, úgy érzem, a szurkolók is egy kicsit elálltak a hátam mögül.
A Fradinak voltak igen dicsőséges napjai. Ez viszont nem mondható el a jelenlegi helyzetre.
– Akinek a szíve egy picit is a Fradiért dobog, az majdnem belehalt abba, hogy kiestünk az NB I-ből, és még inkább betegebb lett mindenki, hogy nem sikerült azonnal visszajutni az első osztályba. Nagyon bízom abban, hogy a Fradi előbb-utóbb újra elfoglalja megfelelő pozícióját ott, ahol a helye van. Sajnos az elmúlt időszakban nem volt olyan játékosállományunk, amely azonnal vissza tudta volna juttatni csapatunkat.
Hetvenéves lett. Mennyiben érzi a korát?
– Mindenki annyinak érzi, amennyinek akarja. Én fiatal vagyok. És még fiatalabb leszek, ha egy jó Fradit fogok mihamarabb látni.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!