Kommentár

Magyarul nem Zagrebet vagy Beogradot mondunk, s nekünk Wien is Bécs, nincs hát abban semmi szlovákellenes, ha a mi nyelvünkön Bratislava Pozsony. Még akkor sem, ha e város – a többi más országba kerülthöz hasonlóan – a mi történelmünknek is elszakíthatatlan része. Vagyis egy szlovákiai magyar nyelvű tankönyvben miért is ne lenne így feltüntetve?! Tragikomikus, hogy két – atlanti és uniós szövetséges – szomszédos demokratikus államban ez a 21. században egyáltalán vita tárgya lehet. Aminthogy lehangoló, ha egy minden eddigi ismeretünk szerint indokolatlan és brutális rendőri intézkedésről kormányfői csúcson kell vitatkozni, s egy baráti ország politikai vezetése fontosabbnak tartja a mundér becsületének védelmét a jószomszédi viszony védelmezésénél. Ennek láttán a mindkét oldalon lévő szélsőségesektől a rájuk legkevésbé sem jellemző önmérséklet volna ezt nem maximálisan kihasználni, s megpróbálni diktálni is az események menetét.
Igazán baj azonban akkor van, ha a pozsonyi és budapesti mérvadó politika hagyja magát e radikálisok által túszul ejteni, rájuk kacsintani, de legalábbis nem kedvük ellenére tenni. A kormányzása idején az – akkor parlamenti képviselettel is bíró – hazai szélsőjobbal hallgatólagosan még együtt is működő magyar jobboldal mindenesetre megértheti  az ottani szélsőnacionalista pártot koalíciós támaszának tekintő szlovák miniszterelnök dilemmáját. Ez persze korántsem mentsége a rendőrattak jogállami kivizsgálásának halogatására. Kivált akkor, ha a maga részéről viszont joggal firtatja a magyar hatóságok végtelen türelmét az itteni, mundérban parádézó szélsőségesekkel szemben.
Szerencsére a tegnapi révkomáromi csúcson azért több történt, mint a szlovák és magyar szíveket melengető kölcsönös beolvasás. A sietve fanyalgó budapesti ellenzéki pártreagálások egyébként szintén önleleplezőek és arra a nacionalizmusra kacsintanak, amellyel koalíciója fenntartása végett a szlovák miniszterelnök „eljegyezte” magát: már hogyan vetethette volna be a magyar kormányfő a közös közleménybe azt, amihez pozsonyi kollégájának elébb politikai szakításra kellene elszánnia magát?! Akik ezt, holmi magyar diktátumot kérnek számon, alighanem túl sok dörgedelmes cikket olvastak a saját médiájukban, s ami a fő: ellentétben a miniszterelnökkel, nem viselnék a felelősséget egy – európai visszhangot kiváltó – csúcsszakításért. Holott éppen a szlovákiai magyarok érdekében e párbeszédre immár csúcsszinten is szükség volt, aminthogy folytatására is. Mert ebben az áldatlan viszályban ők vannak a leginkább túszhelyzetben.
A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!