Öreg ház,  fiatal – nem pénzes – tétényi tulajok. A lerobbant  családi házat szinte telekárban vette meg az ifjú pár sok-sok hitellel, két és fél éves kisfiukkal költöztek be. Még jó hogy hosszú és  langyos ősz, mert különben fagyoskodhatnának!

A rozsdás gázvezeték kívül futott a ház körül – 24 méternyit kellett levágni… Akadt olyan „vállalkozó”, aki a két nyisszantásért 50 ezret akart elkérni, s ugyanakkor azzal akart spórolni megrendelőjének, hogy a rozsdást bevinné a házba… Ezek után azt merte mondani: se számla, se terv, ő megcsinálja, mert hát segíteni szeretne, de őt, hát őt nem is látták… Na, a pár ismeri a fair play tévéreklámot: fúj a bíró a zsebbe-zsebből kp-vándorlásra, „számlát kérjen – és adjon!” felkiáltással. Gondolták, inkább legyen drágább, de a papír az papír, így talán védve lesznek Mekk mesterék ellen, a garancia érdekében. Na, volt nagy iparosvándorlás, a hatodik gázszerelő azért már mégiscsak bejött: megcsinált mindent, hivatalos számlát adott, maga is hivatalos, bejegyzett mester.
De mégis gáz van! Azaz: lehet, hogy nem lesz! Megvették az új vízmelegítőt – ugyanazt a márkát, mint a régi volt, hogy ne kelljen nagyon átvariálni. A Junkers becsületére legyen mondva: kiküldik a címre saját, szerződött felei-
ket dolgozni a szabályszerű beüzemeléshez, a tőlük – a német anyacég magyar lányától – kapott kóddal vissza kell jelezni, megcsinálták-e, beüzemelték-e, elégedett-e a fogyasztó. Ha valami bibi van, náluk bizony feketelistára kerül az iparos. A készülék tökéletes, működik – de nincs rá beüzemelési garancia, azt nem adhatta ki a cég! Mert az újonnan elkészült gázvezetéket szabálytalan hegesztési technológiával – nem gázhoz, hanem vízhez valóval készítette el a precíz számlát adó fentebb említett 6-os számú szakember. A gyönyörűséges rézcső hő hatására szétmehet, megrepedhet, elengedhet. Sőt azzal kecsegtették a „félig hontalanokat”, ha kijön a Fővárosi Gázművek Zrt., lezárhatja teljesen a gázórát!
A kiindulási pont amúgy a kémény romos állaga volt! Itt indult el a csiki-csuki: merthogy a Gázművek akkor is lekapcsolhatja a házat a gázrendszerről, ha rossz, életveszélyes a kémény. Hirdetési újságból, nosza, hívtak kéményest – három ki is jött. Egyik bélelni és bontani akart, másik vakolni, a harmadik is – de ő vállalta végre a számlaadást is. Ez volt a döntő! „Hisz’ akkor csak normális lehet!” – így az ifjú nagytétényi anyuka. Megcsinálta a bélelést 130 ezerért, azóta is „jön” vakolni. Se telefonra, se SMS-re nem reagál, a számlán lévő címen nem lelik, az internetes cégjegyzékben megtalálható a cég – romániai székhellyel. A telefonszámhoz viszont nincs előfizető hozzárendelve. A számla meg régi, már érvénytelen, – ezt a jobb sorsra érdemes civil megrendelő nem tudhatja csak úgy magától – de a bélyegzőről sem állapítható meg lényegében semmi. Mindezt az ifjú apa – öntésztechnikus – nyomozta ki szabadidejében, hosszas munkával. A Quadrát 2001 tehát van is, nincs is, Levente, a mester 70-es telefonjáról a Vodafone-nál nem adhatnak ki információt, csak a rendőrségnek. Rendkívüli kéményellenőrzés várat magára 18 ezerért a Fővárosi Kéményseprőipari Kft.-nél – mert a szakembert nem ők, a FŐKÉTÜSZ küldte, hanem a megbízók szabadon választották – lehet, hogy indul a lavina, az újbóli bélelés, engedélyezés. Egy fotójuk van a kéményesről, de mit kezdjenek vele? Hisz’ igazából ők az építkezés menetét csak maguknak dokumentálnák… Indítassanak körözést? Amúgy, ha netán felszámolás alatt állna a cég, a felszámolóhoz kell fordulni, hogy a „ne mulass” ellene halmozódjék…
Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke csak „részvétét” tudta tolmácsolni, ugyanis szerinte a cég mindenképpen a magyar adótörvények hatálya alá tartozik, de már szerződéskötés előtt kell ellenőrizni! A www.e-cegjegyzek.hu sajnos kevés. Vadász amondó, hogy az „állam lényegében támogatja a feketegazdaságot”, ami abban nyilvánul meg, hogy az egyszerű halandó még interneten szörfözve és utcán, hivatalban talpalva sem tud mindent és mindenkit megbízhatóan ellenőrizni, mert a kormányzat nem teremtette meg ennek az informatikai alapjait. Ma csak a gazdasági társaságokról lehet a neten ezt-azt megtudni, de nehézkesen, az eltűnt-ellopott személyi igazolványokról, pecsétekről, stb. meg semmit. „Az APEH-honlap pedig olyan, mint az egész államigazgatás, zilált, összevissza, kész katasztrófa! Pedig úgy kellene működnie, hogy ha egy hivatkozási alapot, nevet beütök, ott, két percen belül özönlenie kellene az információknak!” – véli. S hozzáteszi, a végleges teljesítésig nem lenne szabad fizetni, hanem letétbe kellene helyezni a szolgáltatás díját, fedezetét, ám a bank drága, körülményes. A fiataloknak csalódás, és lehet, hogy szívás ez, ám ha nem magánszemély, hanem cég a számlabefogadó, akkor az adott cég még büntetést is kap az adóhatóságtól, ha kiderül,  hogy jóhiszeműen ugyan, de nem megfelelő számlát fogadott el az azt – ily módon „önként és dalolva” adótól!
 Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!