„Sorban állás az életünk” – tudhattuk meg egy Szeged közeli, közkedvelt
napilap közelmúltban megjelent, a sorban állás gyötrelmeiről szóló,
érdekfeszítő cikkéből.


Engem persze sem akkor, sem most, senki sem kérdezett ezzel a témával kapcsolatban, de hát kérdezés nélkül is tudok én felelni, ha kell, ha nem.
Mint oly sok halandó, többnyire én sem tudom elkerülni a sorban állás keserveit. De az idők folyamán számos olyan „technikára” tettem szert, amivel nagyban csökkenthető a sorban állás okozta stressz, és amit szívesen megosztok rászoruló embertársaimmal.
Íme néhány.
Mindig viszek magammal reklámújságokat, és azokat böngészem. Erre nagyon jók ezek a kiadványok. Drasztikusan hosszú sorok esetére a táskámban lapul egy Lev Tolsztoj- vagy Thomas Mann-kötet!
A sorban álló sorstársak feltűnés nélküli tanulmányozása. Különös tekintettel az arcmimikákra, a végtagok tudatos és akaratlagos mozgására, a beszédhangok magasságára, sebességére, tartalmára.
Kedvelt verssorok, dallamok felidézése, de csak szigorúan magunkban. Ellenkező esetben kellemetlen szituációba kerülhetünk, bár lehet, így hamarább sorra kerülünk.
Persze, lehet bambán bámulva, lassan csoszogva, vagy százhúszat verő szívvel, csendben átkozódva is haladni a cél felé. Ez mindenki szíve joga, de higgyék el, nem érdemes.
Egyszer, régen, amikor még nem voltam birtokában e megváltó
„technikáknak”, kínomban, dekadens hangulatban ezt a versikét költöttem:
Emberi sor(s)
Állunk sután / Egymás után.
Méhes János, Szeged

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!