A múlt héten arra vetemedtem, hogy elolvastam íróóriásunk Egy az ország című könyvét.
Na, nem mintha nem lett volna jobb dolgom, de mindenképpen kíváncsi
voltam annak az embernek a gondolatvilágára, aki képtelen beletörődni
abba, hogy nem ő Magyarország miniszterelnöke. Eltökéltem magamban,
hogy olvasói véleményt írok, de a 10. oldalnál elálltam a szándékomtól,
mert már tizenöt oldalt írtam.
Egy biztos! Ez az ember bizony nem piskóta. Hosszú oldalakon át képes a semmiről, az utópisztikus gondolatokról írni, de érződik a sorokból, hogy ezeket ő komolyan is gondolja. Az meg aztán egyenesen megdöbbentő, hogy a nyomaték kedvéért, az általa elmondott beszédekből idéz hosszasan. Csak azt nem tette hozzá az idézetek elé, hogy Tisztelt Olvasóim! Most nagy embertől idézek! Azt mondják, hogy a beszédeit nem ő írja, hanem azok mind egy-egy kedvencének agyszüleményei. Ez igaz is lehet, mert szinte minden esetben annyira függ a papírtól, hogy olvasás közben fel sem pillant, s ha mégis, akkor a szövegben szóismétlés található. Megjegyzem, a dakota mondásokat sem tudja kívülről. Pedig...
Azt írja a mi derék írónk: „Abból kell kiindulnunk tehát, hogy egy Magyarország van. Ez az egy Magyarország mindannyiunké.” Csakhogy tudni kell a sorok között is olvasni! Ha ők vannak hatalmon, akkor övék az ország, ők azok, s kizárólagosan csak ők, akik képesek a magyar népet egy zászló alá terelni, csak ők képesek egy erős Magyarországot megteremteni. A többi magyar tehetségtelen, kontár, hiszen a másik táborhoz tartozik. Ha viszont ellenzékbe kerülnek, akkor ők képezik a hazát, így aztán hogy néz az ki, hogy a haza ellenzékben van? Ehhez aztán kell spiritusz, így kitalálni a dolgot.
Több oldalon keresztül bizonygatja, hogy ennek az országnak csak dolgos, kreatív polgárai vannak, kivételt képeznek a politikusok, akik tehetetlenek, fantáziátlanok, vérszegények, képtelenek az ország irányítására. Akkor ki irányítson? A civil szervezetek? Erre sajnos nincs válasz.
Hogy egy következő választáson eszembe se jusson másra szavazni, mint a Fideszre, Járai Zsigmond szavait látom a könyv hátoldalán. „A társadalmi szolidaritáson és a tisztességes piaci versenyen alapuló szociális piacgazdaság számos országban eredményesnek bizonyult. Modelljének a magyar hagyományokon alapuló, Orbán Viktor által leírt megvalósítása lehet az egyetlen út, amely kivezeti a magyar társadalmat a mély erkölcsi és gazdasági válságból.”(sic!)
A kampány Orbánéknál megkezdődött, az adófizetők pénzén. Új jelenségként könyvelheti el a magyar polgár, hogy a kampánykönyv után jelentős forintösszeggel bővül Viktorunk pénztárcája.
Radich István, Győr
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!