Aki egy kicsit is vájt füllel hallgatja, nézi a parlamenti
közvetítéseket, az néha megdöbbentő dolgokat tapasztalhat. Megmondom
őszintén: ezekből annyi és olyan csokrokat lehetne összerakni, amelyek
bőven elegendőek volnának a hazai demokrácia (képzeletbeli) sírjának
lefedésére.

Ezért legszívesebben nemcsak ezeken a hasábokon, hanem minden oldali orgánumban közzé tennék belőlük olyanokat, mint például az itt említett eset – pellengére állítva a felszólalót az „egyik” oldal, és közröhej céljából mások, akár sajátjai számára is.
Vegyük most – természetesen és okkal kiemelve – annak a képviselőnek a november 5-én elhangzott mondatát, aki ilyen „építő” módon ecsetelte, egyebek közt a nyugdíjasok kilátásait:  „…a nyugdíjat azért kell elvenni a nyugdíjasoktól, hogy megvédjék őket.”
Nos, a nagyobb lélegzetű mondat egyik állításaként elhangzó megállapítás természetesen, ellenzéki képviselőtől hangzott el. Ez a tény önmagában nem is volna elítélendő, a megfelelő helyre beszavazott honatyának – amióta a többpártrendszert feltalálták – ez volna a dolga. Ám ez a mondat több mint egyszerű kijelentés: nemcsak súrolja, meg is valósítja (hogy mást ne mondjunk) a csúsztatás esetét. Mint ahogy az a sommás kijelentése is, miszerint (mármint a kormányon lévők) „…kivégezték a mezőgazdaságot.” A dolog természetesen – amint két perccel korábban ugyan e padsorban ülőtől szintén  elhangzott – oda futott ki, hogy „bizalmi válság van” –, tehát a hónapok óta naponta elhangzó kulcsmondatra.
De hogyan higgyem az iménti két állítását, ha a képviselő maga sem mondott igazat. Ugyanis a nyugdíj elvételéről ebben az országban eddig senki sem szólt, és a mezőgazdaság sincs kivégezve.
Viszont, ha már egy képviselő mondja, és ezt a tévé is közvetíti, akkor azt elhiszi Mari néni Békésben, Józsi bácsi Somogyban, a kocsmák borgőzös levegőjétől ittasan beszívó Kálmán bácsi X. és Y. helyen – és majd megtárgyalják falugyűlésen, a választási gyűlésen…
Józsi bácsiban ezek után természetesen nem az ragad meg, hogy a 13. havi nyugdíj visszafogása várhatóan azokat érinti, akiké valamivel magasabb, vagy hogy a képviselő urak, s a bennünket kiszolgáló, tisztességesen dolgozó közalkalmazottak is megrövidülnek. Nem! Mari néniben csak az ragad meg: „Úristen! Ezek még a nyugdíjat is elveszik!! Mit szól hozzá komaasszony??!!”
Egy szó, mint száz: a dolgos, becsületes emberek közül valószínűleg nem sokan tapsolnak a csúsztatással rémeket festőknek. Sőt, a józan paraszti ésszel gondolkodók szeme előtt inkább azok esete lebeg, akik egykor – az idézett honatyánál is jóval magasabb lovon ülve – hasonló mondatokat faragtak, vagy éppen gyűlöletbeszédre vállalkoztak. Ők már sehol sincsenek a politikában, szerencsére fél mondat erejéig sincs alkalmuk valódi hibát sem kifogásolni (kijátszották magukat a bölcs nép kegyeiből), akik már nem tudják mondandóikat az „egyszerű emberek” előtt valótlan útra csúsztatni.
Tehát az élet – bármelyik oldalról nézve is biztosak lehetünk benne – nagy igazságtevő.
Kaposi Pál, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!