… állítólag le kell rövidíteni, maivá kell tenni klasszikus íróink
remekműveit, mert a mai gyerekeknek sem türelmük, sem kedvük nincs
ahhoz, hogy például az Egri csillagokat végigolvassák. Ezek a regények
valahogy már nem felelnek meg felgyorsult világunk követelményeinek.
Nem ítélem el elsőre a kezdeményezést, és próbálnám megérteni. Azt hiszem, valóban kezdünk leszokni az olvasásról. Egyszer egy ismerősöm ismerőse – jó nevű lap főszerkesztője – mondta, hogy például az úgynevezett női magazinokba két-három mondatnál hosszabb cikket nem érdemes írni, mert úgysem olvassák el, és ha mégis, akkor egy komolyabb összetett mondatot már meg sem értenek. És valóban: a televízióban is ránk köszöntött a „klipkorszak”. Gyors vágások, villódzó képek, az ember szeme káprázik bele, és szinte fel sem fogja, amit lát.
Idegen szavak honosodnak meg nálunk, és épülnek be a nyelvünkbe, mint a váratlan vendég, aki csak pár percre jött látogatóba, aztán nálunk marad örökre. Ma már minden gyerek pontosan érti, hogy a producerek által gyártott celebeket stylistok öltöztetik. Ezt értik. Jókai meg Gárdonyit meg nem. És igaz, A kőszívű ember fiait le lehet egyszerűsíteni csak a sztorira, de akkor hol marad Jókai?
Hegedűs Géza tanár úr mesélte a főiskolán: „Kérem, a világ leghülyébb története. Két fiatal szereti egymást. Két család utálja egymást. Fiatalok titokban összeházasodnak. Verekedés tör ki, a végén fiú megöli lány nagybátyját. Lány öngyilkos lesz, de nem nagyon. Tetszhalott. Fiú megtalálja. Ő is. Lány feléled. Aztán mégis mindketten meghalnak. Kérem, ez egy marhaság. Kivéve: ha mindezt egy Shakespeare nevű úr megírja!”
… hát valahogy így. Le lehet fokozni A Pál utcai fiúkat egy grundháború szintjére, az Anna Karenyinát közlekedési balesetnek lehet nyilvánítani, le lehet egyszerűsíteni a Bánk bánt munkahelyi torzsalkodássá, de akkor egyre szegényebb világunkban még szegényebbek leszünk. Drágaköveket dobálunk ki az ablakon, hogy több hely jusson a kavicsoknak…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!