A köztársasági elnök emberek tömegét döbbentette meg az ünnep
előestéjén, amikor egyetlen „ünnepi” gondolata volt: büntessék meg a
rendőröket és elégtételt a „békés és ártatlan áldozatoknak”.
Ki ad elégtételt azoknak az édesanyáknak, akik remegő szájjal nézik vissza ma is a felvételeket, amelyeken a rosszul öltözött, hatásos védőfelszereléssel nem rendelkező, szerencsétlen rendőr fiaikat a „békés, ártatlan” vadállatok lánccal, doronggal verik? S a sorból nem lehetett kiállni, legföljebb kibukni, mert ők nem úri passzióból, hanem kötelességből néztek farkasszemet a Molotov-koktélos „áldozatokkal”.
A tüntető akármikor hazamehet, ha látja, hogy „korpa közé keveredett”. A rendőr parancsot teljesít, s csak a jó szerencséje védi meg – ha megvédi. S hogy volt, amikor már ők is durvák lettek? Igaz. De tegye a szívére a kezét a köztársasági elnök: hasonló körülmények között ő meddig maradna józan és tárgyilagos? Hisz’ ismerjük már, hogy a bírálatokra azonnal fölhúzza az orrát – ha még oly visszafogott is a bírálat –, s úgy viselkedik, mintha húsz centivel a föld fölött járna. Hiányolta az azonosítót: ugyan melyik símaszkon, melyik csuklyán van azonosító? Ez nem borzolja az igazságérzetét?
Mi, valóban békés, semmiben sem résztvevő állampolgárok, már nem is reménykedünk abban, hogy ezeket a kis védenceket megbüntetik. Már csak azt szeretnénk, hogy térítsék meg azt a rettentő kárt, amit okoztak – ami mindannyiunk kára. Némi „vigalmi adót” vetnének ki rájuk!
Végezetül: már rég nincs kétségünk afelől, hogy a köztársasági elnök melyik oldalon érzi jól magát.
Kun Imréné, Bélmegyer
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!