A V. H. okt. 26-án több „közleményben” adta közre a Fidesz elnökének
legfrissebb, bár szakmailag fölöttébb gyengécske „prédikációját”.

Gábor György kiváló elemzéssel leplezte le a „mércét”, az elnök igazi, korántsem krisztusi szeretettel átitatott, fundamentalista törekvését (A mérce elkezdődött), Hajdú Árpád az erőszakosságára és bosszúállására hívta fel a figyelmet ( „…én megfizetek”), míg Balogh Lajos Lezsák „prohászkázására” utalt. (A kaméleon…). Kerek ez!
A bibliai idézetekkel szörföző Orbán (mint – barátom mondja – elég sok pap is a szolgálatokban) gyógyító kenőcsként használja a példázatokat. Ha valamit nagyon „igazolni” akarunk (úgy bizonyistenesen), akkor fellapozzuk a Szentkönyvet és citáljuk. Mint megfellebbezhetetlent. (Ezt pogány eleink még ráolvasásnak nevezték.) De a Bibliát a Fidesz berkeiben úgy „használják”, úgy ajánlgatják, mint valami arckenőcsöt leégés ellen. Bár az arcpirítóan gyengén használt citációk semmilyen elixírt nem adnak. Sem szellemit, sem testit.
De túl a katyvaszon: a Fidesz elnöke rendre szájára veszi – ha kell ha nem – Isten nevét. Szíve joga. Ám, tessenek jól megfigyelni, tendenciózusan félelemkeltően, fenyegetően idézi az Urat. A bosszúálló Istent emlegeti, mintha az egy, az ő politikáját támogatandó Isten lenne. Idézetei leleplezők. Bibliai szörfözései stílusgyakorlatnak is szerények. Arról már nem is beszélve, hogy emlékeznie kellene (memoriter!) a Tízparancsolat híres figyelmeztető mondatára: „A te Uradnak, Istenednek nevét hijába fel ne vegyed, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki az Ő nevét hijába felveszi” (Mózes V. 5:11). De hát ő sűrűn felveszi S „hijába”! (Különösen egyházi környezetben). Lelke rajta. Nem fél? (Az Istentől).
Pedig lennének itt „korszerűbb” szörfözni valók is. Például az értelmiség – különösen a jobb „térfélen” – mai gondolkodásmódjáról. Amikor pótcselekvésekhez nyúl a szellemileg rest csinovnik Amikor „az emberek” (az embereik) nem élnek egy időben a korral, gondolataik a pudvás múltban járnak, (mert járatják). Amikor igazi erőfeszítésre lenne szükség (a polgári erény egyik legszebb vonása ez). Ahogyan ez a polgárság – századokon át – felelősen felépítette (többször is) Európát. Európáját.
De ez a polgár Orbánéknak nem kell, mert ez gondolkodik, kitartóan és felelősen cselekszik, s tudja, hogy a legnemesebb életformát adta az emberi együttlétnek: a demokráciát. (Minden – rendre leküzdendő! – gondja ellenére). Ki kell Orbánéknak? A megalkuvó, „műveletlen művelt” (az értelmiség egy részét nevezem így, akiknek a diplomával együtt nem adtak műveltséget, csak szakismereteket, és különösen nem kínálták meg politikai kultúrával), a csökkent ellenállású – ezért fölöslegesen hangos, változást, jövőt nem óhajtó  – ember. Aki inkább állam bácsitól vár mindent. Maga egy jottányit nem tesz, önmagáért sem, a közért pedig végképp nem. Ez a tegnap, jó fideszes elvtársak!
A bibliai szörfözés helyett és nem a múlttal, a jövendővel kellene foglalatoskodni. A jelzett polgári módon!
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!