Szeszkazán Malkovich, szexkazán Clooney

A kiváló John Malkovich játssza azt a sznob szeszkazán CIA-elemzőt, akit alkoholproblémája miatt elbocsátanak a szolgálatból. A sértett önérzetű bürokrata rögtön a memoárját kezdi írni, ami a rühes sánta kutyát sem érdekelné jó esetben, de válóperre készülő, rideg botsáska neje (Tilda Swinton) kiment minden használható információt a számítógépéről egy CD-re, mely hogyhogy nem, egy táskából kipottyanva a Feszes Testek konditerem öltözőjének padlóján köt ki. Ettől kezdve az ügyet két ottani alkalmazott, a netrandikra járó, testképzavaros, teljes átszabatást (a szóban a mássalhangzók sorrendje néha felcserélődik) tervező recepciós, Linda Litzke (Francis McDormand) és a személyi edző Chad Feldheimer (Brad Pitt) veszik kezükbe, hogy
óriási, nemzeteken átívelő, a kémelhárítást egyik ámulatból a másikba ejtő konfliktust dagasszanak belőle.
Igazi jutalomjáték ez a film a színészek számára, akik széthülyéskedhették az agyukat a forgatáson. Brad Pitté a leghálásabb szerep, a legidiótább frizurát is ő kapta, s ez, ha emlékszünk még Javier Bardemre a Nem vénnek való vidékből, minimum megelőlegez egy Oscar-jelölést. A horkantva röhögő, biciklisnadrágot és pulzusmérőt viselő, folyton gyümölcsturmixot szlopáló balek fitnesztréner az esszenciája a film őrületesen komolytalan, abszurdba hajló hangulatának. A másik emblematikus „szereplő” a betonból egyetlen ízléstelen tízemeletes kockába kiöntött washingtoni orosz nagykövetség.
Malkovich szintén brillírozik saját Összeomlásszerepében, míg George Clooney talán egy icipicit túljátssza a sóher, szex- és üldözési mániás biztonsági őrt, aki nem csak az exügynök nejét, hanem a netrandis Linda Litzkét (s még vagy egy tucat másik nőt) is kettyintgeti, „laktózrefluxban” szenved, és még a zuhanyzóba is fegyverrel jár, bár azt húsz év szolgálat alatt egyszer sem sütötte el. Mindenki képmutató és csal mindenkit, az államügynökök impotens gyökerek, akik a hidegháborún nosztalgiáznak, az extrém szexjátékokban, kondizásban és szépészeti beavatkozásokban kifejeződő testkultusz korunk érzelmi elcsökevényesedésének szimbóluma, a végzetes dolgok pedig mindig semmiségekből lesznek – tudtuk meg a Coen testvérek görbe tükréből. A szereplők amellett, hogy fantasztikusan groteszkek, teljesen hétköznapiak és szinte itt járnak közöttünk, ez mégsem azt jelenti, hogy Coenék súlyos társadalomkritikát akarnának az orrunk alá dörgölni, inkább csak önfeledten szórakoztatnak.
Én is úgy nevettem végig a filmen, hogy majd’ kiestem a szoknyámból. Mégis, egy órával később már alig bírtam visszaemlékezni bármire a kitűnő színészi játékokon és pár gegen kívül. Csalódottan érzékeltem, hogy a sztoriból, melyet a Coen testvérek (Fargo, A nagy Lebowski, Ó, testvér, merre visz az utad?) mégoly mesterien szőttek, semmi nem maradt meg. Elpárolgott, mint az üdítőmből a szénsav. Az volt az érzésem, amit Joel és Ethan Coen nem is titkolt, hogy karakterekre improvizáltak, és írtak egy történetet kedvenc színészeik (köztük Joel felesége, Francis McDormand) számára. Az Égető bizonyíték kitűnő kis ujjgyakorlat sztárokra, mely ezzel együtt is élvezhető, többször megnézhető és bizonyára gigantikus közönségsiker is lesz.
(Égető bizonyíték, forgalmazza a Budapest Film)

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!