Polgár Géza: a jéghegy csúcsa csupán a rokkantigazolvány

 

"Az egész tavaly kezdődött, mikor egy illegális munkaközvetítő irodáról forgattam. Itt futottam össze a barátommal, aki adott egy tippet hamis orvosi papírok beszerzéséről. Elmentem a VI . kerületbe - a parkolókártyáktól legjobban hemzsegő körzetbe - ahol megtudtam, kik az összekötők. Az első találkozó nem jött össze, valószínűleg nem tudtam eléggé elrejteni, hogy újságíró vagyok. Szereznem kellett ajánlót, közös ismerőst és persze negyvenöt ezer forintot, amennyibe a szolgáltatás kerül" - mondta. A riporter tisztában volt a lehetséges következményekkel, mind főnökeit, mind a hivatalos szerveket tájékoztatta akciójáról. "Ha egy témának bármilyen jogi kockázata van, akkor kötelességem ezt elmondani a főnökeimnek. De beszéltem a rendőrséggel és az ügyészséggel is tervemről. Mindenki felvilágosított, hogy két út áll előttem. Vagy kockáztatok és a rendőrség közvetlen bevonása nélkül próbálom megszerezni a kártyát, vagy a rendőrség beépített csalijaként dolgozom. Én döntöttem úgy végül, hogy az előbbit választom" - emlékezett vissza.
Mikor Polgár idén januárban újra elérte a közvetítőt, már forgott is a riport. "Ha újrakezdhetném, akkor is csupán kíváncsiságból választanám a kevésbé kockázatos lehetőséget. Így azonban semmilyen szempontból nem volt megkötve a kezem. Csak képzeljük el: ha például rászóltak volna a fülemre a nyomozók, hogy átadáskor vegyem ki a pénzt a borítékból, hogy látszódjanak a bankjegyek, miközben határozottan megkér a közvetítő, hogy ne tegyek ilyesmit, akkor az egész akció kudarcba fulladhatott volna" - magyarázta. Arról is kérdeztem, hogy a rendőrség korábban miért nem folytatott eddig beépített emberrel nyomozást ilyen típusú ügyekben. "A riportomban elhangzik egy mondat egy nyugalmazott rendőrtiszt szájából, miszerint a rendőrségnek nincs arra állománya, hogy ilyen ügyben beépüljenek. Azért összetett és nehéz a lebuktatás, mert minden egyes esetben személyre szabott a mozgástér. Minden azzal kezdődik, hogy az ember elmegy a háziorvosához igazolásért. Csak rajtuk, kettejükön múlik, összehozzák-e a csalást. Egyetlen csaló orvost persze le lehet leplezni, de sokkal többen élnek az ilyen pénzszerzési lehetőségekkel. Egy-egy bűncselekmény felgönygyölítése pedig nagyobb munkával és több idővel jár, mint amekkora a társadalmi jelentősége. Ez persze nem vonatkozna arra az esetre, ha a bűncselekmény típust lehetetlenítenék el" - mondta.
Polgár szerint a rokkantigazolványok kérdése csupán a jéghegy csúcsa. "Ha az ember egy ilyen igazolás birtokába jut, nem csupán a parkoláson nyer. A cégek hatalmas összegű bértámogatást kapnak mozgáskorlátozott alkalmazottjaik után és innen indul a ping-pong játék. Alapvetően hat cég - köztük három állami - kapott az elmúlt nyolc évben jeletős összegű támogatást. Ez sok-sok embernek kényelmes bevételi forrás lehet, ha az alkalmazottak között nem mindenki rászorult. Úgy gondolom, hamarosan borulni fog a bili. A riportom remélem nem csak arra hívja fel a figyelmet, hogy egyetlen bűncselekményt sikerült bizonyítani - ha sikerül -, hanem ezen túlmutatva, talán egy állami cég vezetője is kamera elé áll majd , aki maga is mozgásában korlátozott alkalmazottakat dolgoztat, de ő szigorúan ellnőrzi a "rászoruljait" . Ő egyébként azt az elvet vallja, hogy az illetékes szakpolitikusoknak kellene elnézést kérniük a több mint nyolcszáz ezer orvosi szakvélemény tulajdonostól és újra berendelni mindenkit felülvizsgálatra , hogy kiderüljön, kik rokkantak valójában . Mert egyelőre csak az biztos, hogy rengeteg ember az, aki ilyen papírt jogosulatlanul használ. Ez nyilván sok rászorulóban ellenérzést váltana ki, de meg kell érteni, milyen egyszerűen kijátszaható és ostoba szabályozás teszi lehetővé a bűnözést" - érvelt.
A riporter 1998-ban került a Tényekhez gyakornoknak. Ekkor még nem volt újságírói vagy tévés képesítése, ez ELTÉ-n spanyol szakon tanult. "Kéttannyelvű gimnáziumba jártam, Spanyolországban kezdtem az egyetemet . 2002-ben végeztem az ELTÉN, majd elvégeztem egy tolmácsképzőt. Később, a nagy útkeresés közben tanultam pszichológiát és jártam a jogra is... Dolgoztam körzeti rádióstúdióknak, ahol első riportjaimat készítettem. Először színház és tánckritikákat írtam az Ellenfény című lapba. '99-ben jelenkeztem a Népszabadság Oktatási Központba. Huszonhat évesen idegenvezetésből éltem; abban az időben ezt nagyon jól megfizették. Szerintem az utcán heverő témáknál kevés fontosabb van. Sosincs akkora élvezet a hírek olvasásában vagy újragyártásában, mint azokban a témákban, amiket saját maga talál meg az ember egy-egy éjszaka" - mondta. "Ebben a nagy összevisszaságban tértem vissza a TV2-höz, ahol felajánlották, hogy az Aktívnak dolgozzak. Nem volt lehetőségem válogatni a bulvár és közéleti témák között, pedig sosem érdekelt a sztárvilág. Néha bejött egy-egy olyan eset, ami érdekelt, s arra rögtön rávetettem magam. 2005-ben, mikor új főnököt kaptam, már egyáltalán nem akartam olyan ügyekkel foglalkozni, hogy tényleg száz darab zsebkendő van-e a százas csomagban. Olyan ember vagyok, aki szereti megmondani a véleményét és riporterként sokszor mindent megelőz az igazságérzetem" - tette hozzá. "Mikor a törökbálinti petárdagyár felrobbant, olyan információk birtokába jutottam, melyek alapján arra lehetett következtetni, hogy szándékos robbantás történt. A TV2-nél nemet mondtak a riportomra. Ekkor váltottam az RTL Klubhoz. Az első dolgom az volt, hogy tisztáztam főnökeimmel: olyan témákkal szeretnék foglalkozni, melyek "alulról jönnek", az emberek megérzéseit ellenőrzik, vagy a közélet eddig nem kiteregetett szennyeseivel foglalkoznak."

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!