Stadler: aki dolgozik, hibázik is

És emlékezik a hatóságokkal való harcáról a meghurcoltatásról, a megaláztatásról, amiből már gyerekfejjel ízelítőt kapott, amikor édesapját akarták erőszakkal a termelőszövetkezetbe kényszeríteni a hatalom gyakorlói.
– Amikor a környékünkön már mindenkit betörtek, apám még mindig tartotta magát. Ám utolsó alkalommal még keményebben szembeszállt az agitátorokkal. Megállt és mélyen a legmagasabb rablóvezér szemébe nézett – kezdte Stadler.
– Itt most valaki a fűbe fog harapni velem együtt, ha nem takarodtok el, kezdte apám, inkább halkan, mint hangosan. Nem ijedek meg a pisztolyaitoktól sem folytatta apám, mert vagy lelőttök, vagy valakit magammal viszek a túlvilágra. Ahogy ezt kimondta, azt vártuk, hogy mind nekiesnek, de valahogy nem volt bátorságuk hozzá, a nyilvánvaló gyilkosságot pedig nem akarták felvállalni. Ebből az egészből már gyerekfejjel levontam a tanulságot, hogy a gyenge embert úgy eltapossák, mint egy bogarat, de akiben van bátorság szembeszállni az elnyomással, az megmentheti önmagát és az értékeit – folytatta Stadler József.
– Ritka dolog ez a szembeszállás, mert az emberek inkább meghajolnak a felsőbb akarat előtt, minthogy ellene mennének. Az én apám példát mutatott nekem és az engem körülvevőknek ebből a halált megvető bátorságból. Meg is maradt egész életében magángazdálkodónak – emlékezett.
– Hogy miért is írtam meg mindezt? Az én gyermekimnek aztán egy emberöltő múlva szinte ugyanazt kellett átélniük, és ez még a mai napig sem múlt el a lelkükből. Néha lelkiismeret-furdalást érzek emiatt, mert ők semmiről sem tehetnek, de azt tudniuk kell, hogy mindez nem azért történt mert az apjuk állandóan rosszban sántikált. Mindig és mindenkor megpróbáltam eleget tenni a hatóságok elvárásainak, és hogy ez nem mindig sikerült, az nem a szándékaimon múlott. Aki dolgozik, az hibázik is néha, és soha semmi más nem vezérelt, mint a munkából való emberi élet megteremtése – fejezte be Stadler József.B. L.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!