A mögöttünk hagyott hét elején a Real Madrid sportigazgatója kiállt a közvélemény elé és a spanyol elitalakulat német vezetőedzője mellett, sajtótájékoztatón közölvén, hogy a királyi klub vezérkara „teljes bizalommal” van Bernd Schuster iránt.
A dolog lényege pedig az, hogy Schuster háta mögött bizony megkezdték a lecserélési akciójukat a madridi fejesek. Ennél fogva Mijatovics szavai arról, hogy a német szakvezető mögött állnak, igaznak tekinthetők, de leginkább csak annyiból, hogy azért álltak a háta mögé, hogy hátba szúrják. Persze nem ő lenne az első, és az utolsó se nagyon, akinek menesztését eldöntötték, csak a látszatra még úgy-ahogy ügyelnek, bár a Marca informá-
ciója ennek ellentmondani látszik. Tudniillik csütörtökön, a Benitez sikertelen hazacsábítására irá-
nyuló kudarcos kísérlet után már arról cikkezett az újság – címlapján hatalmas fotóval nyomatéko-
sítani igyekezvén a jelölt Madridba csábításának komolyságát –, hogy legújabban Carlo Ancelottit várják, méghozzá sürgős jelleggel a Realhoz. A Marca szerint legkésőbb a fehérorosz BATE Boriszov elleni, szerdai Bajnokok Ligája-meccsig át kéne vennie Raulék irányítását az AC Milan vezetőedzőjének, akitől nyilván semmi pénzt nem sajnálnának, csak jöjjön. Schuster meg menjen…
A lap érdekes módon úgy tálalja az Ancelotti-sztorit, mintha valóban villámsebesen megvalósítható trankzakcióról lenne szó, holott nagyon jól tudják: egy Ancelotti, különösen főidényben, alkalmazásban állva nem akasztható le csak úgy, mint kabát a fogasról, egyfelől mert élő szerződés köti – mégpedig 2010-ig – az olasz élvonal rendkívül patinás klubjához, másfelől ha valami csoda – vagy inkább horribilis pénzek Milánóba juttatása – folytán mégis létrejönne az üzlet, akkor sem üthető nyélbe alig pár nap alatt egy ilyen súlyú-volumenű egyezség. Viszont hogy a Marca ennek tudatában is ekkora feneket kerít a nem is kissé „kacsaszagú” ügynek, azt mutatja: a Schuster-sagának alighanem tényleg vége, s csak a tálalás kérdéses, na meg a megfelelő utód meglelése, hogy bejelentsék: a német vezetőedzőnek megköszönik a munkát, a Real-kispadnak új elfoglalója van…
Hogy a tréner posztja mennyire ingatag egy ilyen formátumú csapatnál (is), jól érzékelteti a futballstatisztika: ha Schusternek útilaput kötnek a talpa alá, ő lesz öt év alatt a hetedik vezetőedző, akinek ajtót mutatnak a királyi klubnál. Ahol persze – ne feledjük: Európa nemzetközileg legsikeresebb, a legtöbb csúcstrófeát begyűjtött klubjáról van szó – már csak a roppant gazdag hagyományok miatt sem nagyon tűrik sokáig az eredménytelenséget, vagy –, ami a jelenlegi helyzetben igazán rémisztő lehet: – a kilátástalanságot. A tradíciók nyomán szurkoló és vezető nem csupán eredményes, hanem látványos támadójátékot is elvár a mindenkori együttestől és edzőjétől, márpedig a legutóbbi bajnoki titulus még hozhatott menlevelet Schuster számára, az idei szezonban mutatkozó sorozatos gyengélkedést azonban a jelek szerint már nem bocsátják meg a balhét elvinni kénytelen szakembernek. Aki elkövette azt a hibát, hogy a középszer felé indult el, amennyiben világsztárok, valódi nagyágyúk helyett a csillogásra kevésbé képes, kétségtelenül megbízható, jó futballistákat, de nem klasszis játékosokat igyekezett odahozni és csodacsapattá gyúrni, mely törekvést nem övezhette-övezheti siker. És akit persze ráadásul mostanság az ág is húz, ahogy az lenni szokott szorult helyzetben. Merthogy az egyre-másra megsérülő alapemberek hiánya eleddig valamiképp még elviselhetőnek tűnt, csakhogy mostanra kidőlt – ráadásul legalább fél évre – a holland ötösfogat legértékesebb, mert folyamatosan eredményes tagja, a nem véletlenül Van Gólnak is becézett Ruud Van Nistelrooy. Több hónapos elveszítésével pedig az eleve arculatváltáson átesett, inkább iparosokkal, mintsem mutatós játékra is képes légiósokkal feltöltött csapatnál – általános vélekedés szerint a brazil Robinho elengedésével kezdődött, helyesebben eltávolításával eleve „megalapozott” helyzetben – eltűnt a látványos, improvizatív, szemre is tetszetős futball, márpedig ha se eredmény, se látvány, jön a váltás-változtatás időszaka. Mint most is…
A kapkodás különösen tetten érhető Van Nistelrooy térdsérülése óta, mert immár lázasan igyekeznek megtalálni az ő utódját (is), a klubvezetés kiadta a parancsot, mielőbb pótolni kell, méghozzá minőségi utóddal a holland gólvágót… Egyik kiszemeltjük az argentinok kiválósága, Hernán Crespo, aki az olasz bajnok Intertől az őt valamiért nem szívelő portugál „nagyarc”, José Mourinho miatt, rendszeres mellőzése folytán szíves-örömest odébbállna, s nagy nyeresége lehetne a Real Madridnak. Csakhogy a királyi klubnál nem akarnak fél idénnyinél, vagyis hat hónaposnál hosszabb szerződést kínálni (hiszen visszavárják Van Nistelrooyt), Crespo viszont legalább egyéves kontraktust szeretne. Így aztán megeshet, hogy mégsem születik egyezség a felek között. A gyorsigazolás kényszere nagyúr, de hogy rövid idő alatt sikerüljön világklasszist rövid időre igazolni, szinte képtelen vágy a Real részéről. Amely ráadásul hamarosan akár tovább is gyengülhet, legalább is a hátsó fronton. Miközben ugyanis a madridiak „trénerszinten” Ancelottira vetettek szemet, az AC Milan meg éppenséggel Real-védőt szeretne soraiban tudni. Jelesül a 40 évesen utolsó idényét töltő védő, élő legenda Paolo Maldini helyére a válogatott Sergio Ramost óhajtja megkaparintani. Lehet, hogy végül létrejön egy hátvédért vezetőedzőt-jellegű alku? Kétségtelen: pénz is van, jelölt is akad a tranzakcióra, már csak az érintettek szándékát nem ismerjük. (Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!