Királyi trónfosztás Angliában

Majd később vándorbotot vett a kezébe, és meg sem állt Berlinig, ahol a Hertha kapuját védte több mint hét éven keresztül. Ezt követően Angliába szerződött, ahol a Premier Ligában a Crystal Palace játékosa lett. Miután a londoniak kiestek az angol legmagasabb osztályból, két év után klubot váltott. De közben megfordult kölcsönjátékosként a West Ham Unitednél, és az Aston Villában is. Majd kikötött a másodosztályban szereplő Burnley csapatánál, ahol jó ideig az első számú kapusnak számított, majd egyik pillanatról a másikra kegyvesztett lett. Manapság már a kispadra sem ültetik le.

Mi történt? – kérdeztük a „trónfosztott” Királyt.
– Ezt én is szeretném tudni. Pontosabban vannak megérzéseim, de mivel  még ennek a csapatnak vagyok az aktív játékosa, nem akarok beszélni róla.
Hosszú éveket töltött a háló előtt. Hitte volna, hogy egyszer kapu nélkül marad?
– Minden játékos életében vannak hullámvölgyek és hullámhegyek. Én elég korán, 17 éves koromban kaptam bizalmat a felnőttek között a Haladásban. Ám valahol belül éreztem, hogy egyszer én is a partvonalon kívülre kerülök, de azt azért nem gondoltam volna, hogy erre 30 éven felül kerül sor.
Ha végignéz a pályafutásán, mindig elégedett volt önmagával?
– Nem, kritikus alkat vagyok, és nagyon sokszor tudtam és éreztem, hogy olyankor is bizalmat kaptam, amikor nem szolgáltam rá. De higgyék el, a gyengébb produkciónak sohasem az volt az oka, hogy én nem akartam edzeni, vagy nem úgy álltam a dolgokhoz, mint ahogy kellett volna. Ez a sport velejárója.
Amikor a Burnleyhez szerződött, úgy érezhette, megint egy olyan lehetőséghez jut, hogy visz-
szakerülhet a Premier Ligába.
– Valóban, ez volt a csapat és az én célom is, aztán valahogy nem úgy jöttek össze a dolgok sem a csapatnak, sem nekem. Így mostanság a másodosztály alsóbb régióiban tanyázunk, igaz, akadtak meglepő sikereink is, gondolok itt a múlt évben a FA Kupában mutatott produkciónkra.
Valahol azt nyilatkozta, hogy mostanában a meccsidőben cirkuszba meg állatkertbe jár.
– Valóban mondtam. Mert amióta kegyvesztett vagyok, több időt tudok tölteni a családommal, a gyerekekkel. Cirkuszba meg állatkertbe járok ahelyett, hogy ott lennék a meccsen.
Ezek szerint feladta, hogy ismét a kapuba álljon?
– Szó sincs róla, ugyanolyan intenzitással készülök, mint amikor első számú kapus voltam a csapatnál. De nyíltan megmondták nekem, hogy nem tartanak rám igényt a kapuban.
Ezt hogy lehet feldolgozni?
– Azzal, hogy példát akarok mutatni az edzéseken, de egy biztos, hogy a szezon lejárta után el akarok menni, bár nem tudni azt, hogy mily módon, mert félévig még pénzt kapna értem a klub, ám ha kivárom a szezon befejeztét, akkor szabadon igazolható leszek és nem kapnak értem egy lyukas garast sem.
Optimista?
– Másként nem lehet ezt feldolgozni, és voltak már érdeklődők utánam, ami azt jelenti, hogy nem felejtették el azt, hogy volt már néhány nagyon jó mecs-
csem Angliában.
Egy pillanatra ugorjunk vissza az öreg kontinensre a szigetországból! A Herthánál az összeállítás hét éven át úgy kezdődött, hogy Király Gábor. Hogy emlékszik vissza a berlini évekre?
– Csodálatos időszak volt, hiszen voltunk a Bundesligában harmadikok is, és 253 meccsen álltam a berliniek kapujában. És nem azért mentem el, mert problémám volt, vagy velem nem voltak elégedettek, hanem ki akartam próbálni magam másutt is, és ha valakit Angliába hívnak, akkor úgy éreztem, menni kell.
Most is így érzi?
– Angliában focizni az egyik legfelemelőbb érzés. És bízom benne, hogy kapuhoz jutok még Albionban, mert úgy érzem, 32 évesen nem tartozom a nyugdíjas „portások” közé.
Mintha egy zöld-fehér sas keringene a feje felett…
– Hallottam én is erről, igaz, csak pletyka szinten, hogy állítólag a Fradi érdeklődik irántam, de engem még senki nem keresett meg. Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!