– Érdekes az órák és persze az óramániások világa: itt is változnak a divattrendek, míg cirka két évtizede „ölték egymást” egy-egy zsebóráért, ma sokkal inkább a régi, egyedi férfi karórákért dobbannak meg a gyűjtői szívek – mondta a VH-nak a BÁV igazgatója, s emlékeztet arra, hogy az órák szerelmesei adott esetben hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy áhított időmérő eszközükhöz hozzájussanak. Egy nyugdíjas mérnök elbeszélte, hogy óragyűjtő szenvedélyét hároméves korában az édesapjától kapott zsebóra ébresztette fel, s gimnazistaként első keresetéből egy szovjet Pobjedát vett.
Nagy Tamás, a BÁV Zrt. budapesti, Bécsi utcai Aukciós Házának igazgatója szerint a vevőik – gyűjtők vagy csupán egy szép órára vágyók, netán azt ajándékozni szándékozók viszont – a romantikus dalocska csókolódzni akaró, órabeli kis szoborpárjától eltérően
– sokkal inkább azokat az „időmérő eszközöket” kedvelik, amelyek be is töltik funkciójukat. Azaz: többnyire nem csupán egy szép, ám halott szerkezetet akarnak hazavinni a bizományiból vagy egy aukciós nap árveréséről. Még akkor sem, ha az az óra netán a XVIII. századból is származik. Évente a cég négy nagy árverést tart, a legutóbbi, november 11–13. közt megrendezett műtárgy- aukción is persze több óra elkelt. Az elmúlt két napon pedig – icipici hibáját is megismerve – két órát vettek meg az órák szerelmesei náluk. Az egyik egy, az 1910-es években készült márványtokban lévő, látványos higanykompozíciós ingaóra, amelyet egy nap alatt meg is javíttattak a vevőjük számára. S hogy mit jelent az órában a higany? A szakember szerint arra szolgál, hogy a szerkezet ne késsen. Márpedig egy féminga – önmagában – a melegben, a hőtágulás miatt lelassul, így az óraszerkezet késni kezd, ezt akadályozza meg a kis tokokban lévő folyékony fém, amelyet a láz- és hőmérőkből is ismerünk… Az óra ára 140 ezer forint volt. A másikat, amely egy szecessziós falióra, 180 ezerért viszik majd el 4-5 napnyi szakszerű, nem „fakezű” javítás után a jövő héten, ez cirka 10-15 ezer pluszba kerülhet. S mindkettő járni fog. Vagyis – mint Nagy Tamás mondja –, ha akarják a gazdái, akkor járnak, időt mérnek. Vagy ha nem húzzák fel őket, akkor pihennek… Ma, amikor sokan ódzkodnak a „túl hangos, bonyolult szerkezetű ketyegőktől”, hiszen már a kvarcórák néma csendjéhez vagyunk szokva, különösen figyelemre méltó a kereslet. A szakember szerint érdekes az órák és persze az óramániások világa: itt is változnak a divattrendek, míg cirka két évtizede „ölték egymást” egy-egy zsebóráért, ma sokkal inkább a régi egyedi férfi karórákért dobbannnak meg a gyűjtői szívek. Például egy Vacheron-Constaninért, egy Patek-Philippe-ért. Különösen, ha az specifikummal is bír, mondjuk, a holdjárást is mutatja.
Nagy Tamás egyik főnöke, a Mária Terézia királynő által statutummal 235 esztendeje alapított Bizományi kereskedelmi igazgatója, Tűzkő Péter szerint a legkeresettebb, megfizethető óráikat a saját ékszerboltjaikban tudják eladni – ezek az 1945 után éppen valamivel készült svájciak – úgy 50-150 ezer forintért. Az általában nemesfém órák, netán a világhírű Fabergé-tokok az aukciókon kelnek el inkább. A vevők szeretik az antik álló, asztali, fali órákat is, s egyre többre lenne igény a régi – többnyire kandeláberrel, szimbolikus szoborfigurákkal ékesített kandallóórákból. Az ár itt is a „kezdő” 50 ezertől annak akár a 12-15-szöröse is lehet, hisz’ általában bronz, tűzaranyozott órákról van szó, szép tokban. Egy-egy jó nevű ónémet műhelyből, mestertől származó ilyen dísztárgy igen ritkán bukkan fel. Egy-egy biedermeier fakeretes klasszikus polgári műtárgy is a nagyon keresett, megbecsült kategó-
riába tartozik – ilyenkor, év végén, karácsony előtt különösen… Úgy véli, ahogy régen is divatkérdéssé vált már egy-egy óra, mindez máig igaz: ezzel alakul, változik mindig a célközönség.
A ma már ritkább, az időmérők szerkezetével elbarkácsolgató – kisebb pénzű gyűjtők közé tartozik a 70. életévét taposó nyugdíjas mérnök, Károly, azaz becenevén – magyar vizslája és a rajzfilmsorozat nyomán – Frakk. Akinek bizony van egy – frakk-órája is, frakkzsebbe való, tisztiláncon-szíjon lógó! Óraszenvedélye hároméves korára datálható: akkor kapott édesapjától egy használhatatlan zsebórát, aminek eleje-hátulja nyitogatásával egy fiúgyermek azért jól el tudott játszogatni. A vonzódás megmaradt: már gimnazistaként dolgozott tanulás mellett, s első keresetéből az ’50-es években vett egy Vas utcai órástól egy szovjet Pobjeda – Győzelem – karórát, 262 forintért. Az órának nota bene a SzU-ban mondhatott búcsút – miután a leütéséből ifjú, kiküldött magyar mérnökként Jerevánban némileg kókadtan felébredt. Az óráját ellopták! A nemzetközi viccrendszer szerint ugye „a jereváni rádió megmondta”… Most itt meg is tette: a helyi rendőrségtől ezért kapott egy mindmáig működő, aranynyal bevont, szintén szovjet Rakéta karórát kárpótlásul! Ma mindenféle órája – fali, úti, vekker, azaz ébresztő, álló, kar, kakukkos – van, több száz. Kitanulta önszorgalomból javításukat, van hozzájuk szerszámkészlete is – s amíg szeme bírja, csinálja. Merthogy az ócskapiacokon szerzi be – árverésre nyugdíjából ugye nem futja – újabb és újabb kincseit! Volt, hogy turkálás közben spéci angol zsebórákra lelt, netán igazi schaffhauseni svájcira – a svájci városkában amúgy legalább négy-öt üzem működik, csak egyikét, az önmagában is nagy értéket képviselőjét, az IWC-t hívják ma is a település nyomán így… A gyűjtő munkája során anno sokat járt a „néhai” Szovjetunióban: így megtudta ott – s naná, hogy hazahozott belőlük jó néhányat –, hogy az „armijában” fegyvernemenként más számlapú karórákat kapnak a „hadfik”. De hozzájutott egy XIX. századi orosz, ciril betűs bojár órához, s rokonai révén régi török feliratos női karórához is.
Az óra tehát ma, amikor a mobiltelefonok is jelzik az aktuális helyi és más, távolabbi zónák időviszonyát is – praktikus időmérő használati eszköz, divatcikk, s persze gyűjtési szenvedély tárgya is. Az ajándékozási szezonban megugrik forgalma az Orex Óra, Ékszer Kereskedőház Zrt. közel félszáz magyarországi szaküzletében is. Zomboriné Vass Mariann kereskedelmi igazgató a VH-nak elmondta: több mint egy tucat neves világcéggel – legtöbbjük svájci vagy velük együttműködő, például japán – állnak kapcsolatban, boltjaikban, szalonjaikban a „leg”-eket is kapni lehet. Így a szinte pár ezer forintos, évekig pontosan működő márkás órák mellett egyre inkább eltolódik a kereslet a „nagyok” irányába, amelyek cikkeiből egy-egy darab több százezer, netán 2-3 millió forintot is kóstál. Így a klasszikus és mégis mindig megújuló, modern Breitlinget, Certinát, Omegát, Longinest, Radót, Raymond Weilt, Tissot-t igen-igen sokan keresik. Swatchot, a nagyon fiatalok időmérőjét nem tartják – ám van náluk a hálózatban a hasonló korúak által kedvelt, Esprit és s’Oliver. A ma divatja markáns, férfias, masszív strapabíró, vízhatlan – még a női órák is ilyenek –, a tok robusztus, akár kerek, akár szögletes. Mindinkább kronográf, stopper is kapcsolódik hozzá, azaz az órafunkció bővül. A divatszínek alaptrendjei e téren is érvényesülnek: most a meleg lila, a padlizsán, a csokoládébarna, a bézs dívik számlapban-szíjban, anyagban az acél, a vörösarany, a titán – ez utóbbi fém még a legkényesebb bőrallergiásoknak is használható! A high-tech kerámia is menő, akár acéllal kombinálva – ez gyakori a sportórakollekciókban. Mint tudjuk: az óra időt mér – de öltöztet is! A legújabb divat, amely Európában most karácsonykor is csupán néhány országban, ám Magyarországon igenis elérhető, az az először úgy egy évtizede megjelent, ám továbbfejlesztett T-Touch a Tissot-k
közt például, azaz az üveglap érintésére mást és mást mutat a szerkezet. Az összetett óraszerkezet képes az idő múlásának jelzésén túl a légnyomás, magasság, mélység, hőmérséklet mérésére, de ébreszt is, s ha túrázni indulunk, még iránytűvel is büszkélkedhetünk a karunkon… Az idő, mint filozófiai tényező tehát gyakorlatba váltott át, ám megmaradt mégis a szellemi síkokban – ha olykor-olykor méregdrágán is… A divat vissza-visszajár: Heritage-, azaz Örökség címszó alatt a 20-as és ’50-es évek módija is kelendő – art deco és retro stílusban.
Gündisch Mónika
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!