Tóth József
– Nem lenne a még mindig pajkos „Füles Mester”, ha nem ötletelte volna ki a budapesti Duna Galériában december 7-ig látható „Változatok Mona Lisára” tárlatot, kiállítói fotóstársainak A-tól Z-ig megszervezését…
– Céhszervezeteink, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének fotótagozata – amelynek elnöke vagyok –, a MÚOSZ, s a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagságának a fantáziáját elragadta a múltba az idei Reneszánsz Év, pályázatot írtunk ki. Ennek jegyében csináltuk meg aztán a kiállítást, ami meglehetősen poénos, mai nőket – 8-tól 88 éves korig – ábrázolják a „Mona-fotók”, 16 fotográfus majd’ félszáz képe, ugyanabban a pózban, ahogy Leonardo da Vinci megfestette. A háttér más – meg a játék, amit a technikai képalkotás ma számunkra lehetővé tett. Magam is jelen vagyok hat fotóval, de kilógok a sorból az egyetlen férfiportréval, a dörgicsi Leonardóval…
– Hetedik X-éhez valamelyest közeledve mind inkább könyvekben gondolkodik. Könyvművesi célzatossággal kattintgatja országszerte masináit.
– Az szentigaz, hogy könyvekben, albumokban élem ki magam, amelyeket aztán magam is tördelek, nyomdakészen hordom be a kiadók „legnagyobb örömére”… Most jelent meg a Rózsavölgyinél a Hegedű mosolya három nyelven. Megcsináltam a Magyar fényképészek arcképcsarnokát, a Középkori magyar templomokat, a zsidó templomokat, s a Füles Mester panoptikumát is. A rendszerváltozás után – reklámfotósként – nem találtam igazán a helyemet: a korábbi hiánygazdaság piacgazdasággá változott, átalakult a gyártók, kereskedők, fogyasztók magatartása is. Az árubőség és az egymással konkuráló – sokszor multi – cégek másfajta reklámot kívántak: az el-vagy meggondolkodtató helyett az „add, uramisten, vásárolj azonnal!” képi felhívásokat. Legtöbbször importált, a külhonban bevált, adaptált konzervváltozatát. Ahogy magyar áru alig van, sajnos a magyar reklámra is igaz ez – s erről nem a szakma tehet. Annak megvan a tehetsége… Ebből, kösz’, de már nem kértem. Örülök, hogy van – volt – háromszáz plakátom; szép korszak volt, elmúlt. Tudja: öregember nem alkuszik meg! Inkább foglalkozom a saját civil szervezeteink kel, a szakmával, Rózával, a kisunokámmal. Zsuzsa lányomék meg most túl a negyvenen úgy döntöttek, legyen még egy unokám! Állítólag „ez” fiú lesz… Feleségemmel tehát „unokázunk”, bár ami azt illeti, ő „gyerekezik” is – velem. Mert szerinte én örökre az maradok… A legújabb kötetemnek egyébként A múltunk hídjai lesz a címe: végigfotóztam Magyarország összes kőhídját – érdekes mód’ az emberek csak a hortobágyi kilenclyukút ismerik, pedig például Jászdózsán szerintem a világ legszebb ötlyukú hídja található! Karcagon meg, a puszta leges-legközepén ott áll a Zádor-híd: a Tisza szabályozásakor eltűnt mellőle a víz…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!