Taurisz palotája

Azért Potyemkin és Casanova között érdekes lett volna egy párviadal, már amelyet a hölgyek kegyeiért folytatnak. Casanovát már ismerjük, Potyemkinről csak annyit, hogy állítólag kétszáz lány szórakoztatta a moldvai orosz sereg táborában. A paraszti származású hatalmasság a leírások szerint hatalmas termetű, szép férfi volt, az élet több területén is végtelen étvággyal. Nem csoda, hogy II. Katalin cárnő is imádta, és egy gyönyörű napot követően neki ajándékozott egy palotát. Potyemkin udvartartása azonban nem volt olcsó, ezért el kellett adni a kastélyt, a cárnőre maradt a feladat, hogy visszavásárolja, és ismét kedvesének adja.
Potyemkin később kapott még egy palotát, ez a mai Szentpétervár egyik büszkesége. A 65 ezer négyzetméteren már el lehetett éldegélni, és a vendégeknek is volt helyük, ötezren fértek el a Katalin-teremben. A szalonokat drapériával, borostyánnal díszítették, az egyik hatalmas termet pedig befedték, télikertté alakították, és egzotikus madarakat telepítettek ide. A Taurisznak is nevezett Krím-félsziget elfoglalása után a cárnő Potyemkint Taurisz hercegének nevezte ki, így a palota is a Taurisz nevet kapta.
 Katalin fia, I. Pál gyűlölte a helyet, ezért lovas gárdistákat szállásolt itt el, a pacik a kupolateremben szaladgáltak, és az egyik szalonban meg az oszlopcsarnoknál laktak.
Később helyrehozták a palotát, és az állami duma székhelye lett, majd a forradalom után a pártfőiskola épülete. Manapság kongresszusokat tartanak csodaszép falai között. A látogatóknak persze elmesélik Potyemkin falvainak történetét. A herceg be akarta bizonyítani Katalin cárnőnek, hogy jó döntés volt a kinevezése. Az uralkodót meghívta hát a Krím-félszigetre. 1787. január 18-án elindult őfelsége, harminc ló vontatta kocsiján, amelyben még könyvtár és étkező is volt. Az útról százezer jobbágy lapátolta le a havat, jól működött a közterület-fenntartás. Amerre II. Katalin és kísérete elhaladt, húsz kilométerenként lécből, vászonból újnak tűnő házakat építettek, és több ezer falu lakosságát kihajtották élő díszletnek. Mindenki új ruhát kapott, egymás mellett éljeneztek a drága öltözetű parasztok, halászok, pásztorok. Szevasztopolban az egyetlen valódi palotában a cárnő lakott, egyébként minden más csak a díszletet alkotta. A szemfényvesztés részeként hódolatra idesereglettek a főuraknak, távoli országok fejedelmeinek beöltözött helyi komédiások. Az ünnepségek után II. Katalin visszatért Pétervárra, Potyemkin emberei meg hazazavarták az álfalvakból a parasztokat. Az biztos, ez volt a történelem egyik legnagyobb szabású színdarabja.Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!