Maholnap nyugdíjas leszek én is! Annyi sok nyugdíjas panaszkodót hallok
a betelefonálós műsorokban, hogy kezdek ijedezni. Ez lesz a sorsom? 41
év munka után alig kapok majd annyit, hogy megéljek? Van vagy harminc
éve, még az „átkosban” (tudják, amikor még annyi munkahelyet meg
íróasztalt gyártottak, hogy mindenkinek jusson egy) azt találta leírni
egy újságíró, hogy a befizetett nyugdíjjárulékok 60 százalékát maga a
hivatal emészti fel.
Aztán, úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt [tudják, amikor csak egyet csettintettek országunk vezetői, elmondták, mit akarnak, és az lőn: lett 30 milla lakásra, adó-visszaigényléssel (azaz adó nem fizetéssel), 10-20 hektár föld után igényelve, szinte ingyen járó Rába-Steiger (annyi, hogy az egész EU-t fölszánthatnánk évente többször is), aztán 13. haviakból is több fajta, meg minden, mi nyugdíjas szem-szájnak ingere: soron kívüli nyugdíjemelés, nagyobb özvegyi stb.] Micsoda világ! Menjünk nyugdíjba!
Aztán, hallom a napokban: a 37 éves nyugdíjas (nem 37 év munkaviszonnyal rendelkező, hanem 37 éves), volt fegyveres erők alkalmazottja alig meri kimondani az érettségi találkozón a 220 ezer forintos nyugdíja összegét. Mellette dolgozik, mezőgazdasági helikoptert vezet rendes fizetésért. Miért ne venné fel, miért ne dolgozna? Ezek a szabályok.
Hogyan? Meg kellene változtatni a szabályokat? Dehogy, még meg találnának sértődni az érintettek. Micsoda világ!
Eléggé értelemszerű volt az is, hogy amenynyivel a dolgozók bérét emelik, és amennyi az átlagos infláció, ezek átlagával legyen emelve a nyugdíj is. Ez így igazságos, hát nem?! Addig, amíg bele nem gondolunk: a nyolcszázalékos nyugdíjemelésnél a nyugdíj nyolc százalékkal több lesz, de a bérből négy-öt százalékot visszavesznek néhány címen. Ez már így nem annyira tetsző, de nagyon mondogatni nem lehet, mert mit szólnak a nyugdíjasok (pláne a sok szavazó). Még megsértődnek és lelketlen, telhetetlen embernek tartják a jó fizikai erőben lévő 30-40 éves, háromgyerekes, alig-bérből élő embert. Ez a „való világ”?
Aztán számolgattam: ha az átlagos keresetből élő ember (mivel az 1988. előtti befizetéseit senki sem tartotta nyilván, na meg a kamatos kamattal olyan macerás számolni) a legutolsó havi bérének általa befizetett nyugdíjjárulékát megszorozza 12-vel meg negyven évvel, akkor az jön ki, hogy a várható kevéske nyugdíjával visszaosztva, kb. öt-hat év alatt elfogy a befizetett. Bizony! Az 57 évesen nyugdíjba vonult 62-63 éves korára felveszi, amit összegyűjtött, s utána valaki másnak kell a nyugdíját fizetnie. Másnak, de kinek?
Az egész rendszer úgy rossz, ahogy van! Nem kellene nekiállni rendezni végre sorainkat – az évek óta tartó emlegetése helyett?!
Bodzai Jenő, Nagyatád
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!