Ki emlékszik már ebben az országban, hogy  kicsoda Gyürk András, vagy
Öri Csaba, Gál Kinga? Lehetséges, hogy vannak ilyenek, nem vitatkozom.
De én nem emlékeztem arra, hogy ők a Fidesz európai parlamenti
képviselői, akik Brüsszelben tevékenykednek a mi érdekünkben.

Most, hogy minden jobboldali lapocska erről értesített bennünket, én is
elolvastam, és nem hittem a szememnek: Szájer vagy Schmitt urak
lehetnek a Fidesz listavezetői a 2009-es európai parlamenti
választásokon.

És az említett képviselők ott maradnak a listán. Szájer, akire úgy emlékszem, mint kordonbontóra a Parlament előtt. Meg úgy, hogy külföldön, ahol csak lehetősége volt rá, megalázta a magyar kormányt, nem beszélve a miniszterelnökről. Kijelentette, hogy ő, mint az Európai Parlament fideszes delegációvezetője, a „tizenkettek nevében”, akik a Fideszt képviselik, hogy jó munkát végeztek, és szerinte indokolt lenne, hogy „ők tizenketten folytassák”.
Nem lenne ezzel sem gondom, ha nem olvastam volna, hogy eldőlt: Áder János és Deutsch Tamás is Brüsszelben folytatja politikai pályafutását! Döbbenet! Hogy létezik, hogy Deutsch, aki már annyi botrányt okozott a hazai politikai életben, képviseli majd hazánkat Brüsszelben? Vagy Schmitt Pál – aki a MOB elnöke, és tevékenységével szégyent hozott hazánkra a nemrégiben rendezett pekingi olimpián, ahol a magyar csapat roszszul szerepelt – megint kint akar lenni Brüsszelben, és képviselni országunkat. Vagy milyen érdemei alapján van a listán Pelczné? Mit tett le az asztalra? Miért veszik biztosra a KDNP-ben a „panelproli” szavacska kitalálója Surján László újrajelölését?
Természetesen még nem olvastam az MSZP, az SZDSZ listáját, de valahogy biztos vagyok abban, hogy itt is csak a régi káderek, megélhetési politikusok fognak kapni „befutó” helyet. Nincsenek új, okos, fiatal, agilis emberek, akik büszkén képviselnék hazánkat az Európai Parlamentben? A mai politikában előírás, hogy vagy a hazai vagy az európai parlamentekben kötelességük ugyanazoknak a képviselőknek megöregedni?
A rendszerváltozás óta eltelt  20 év alatt az országban felnőtt egy új, kitűnő generáció, akik tiszta fejjel tudnák akárhol képviselni Magyarországot. Ők nem beszélnének panelprolikról, nem akarnák megalázni saját szülőföldjüket, nem azzal dicsekednének, hogy hányszor nősültek, hanem teljesítenék a történelmi feladatot: igazi nagykövetnek lenni nemcsak Európában, hanem akárhol a világon. Ezt meg kellene végre érteni. Ahogy valamikor Ferencsik János mondta, a reflektorfényben nagyon látszik a kor, meg a tehetségvesztés. Igaza volt – és nemcsak az operaénekesek esetében.Rezsinek Jenő, Pápa

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!