… a szokásos karácsony előtti rendcsinálás, bizonyos dolgok ide-oda
rakosgatása – jaj, mi van ebben a dobozban, amelybe nem néztünk bele
már legalább tíz-tizenöt éve? – erről rég azt hittük, hogy már
elveszett – jé, ez meg hogy kerül ide? – te emlékszel még erre? –
közben két régen keresett – eltűnt – hol lehet? – füzet került elő.
Két, valaha kék papírba kötött iskolás füzet, megsárgult lapokkal, a
vignettán jelen sorok írójának a neve: G. J. VII. b., illetve VIII. b.
osztályos tanuló.
Alatta pedig autogramok. Igen, autogramok, amelyeket annak idején divat, sőt szokás volt gyűjteni.
Nekem – televíziónk nem lévén – szenvedélyemmé vált. Szinte mindennap este fél hatkor elfoglaltam helyem a Madách Színház Hársfa utcai művészbejárója előtt, és vártam a „csodákat”, a színészeket.
Az első „skalpom” a füzet tanúsága szerint Gábor Miklóstól van, és rögtön utána Zenthe Ferenctől. Gábor Miklósnál még azt is feljegyeztem, hogy kocsijának a rendszáma CB-20-82. Hogy erre miért volt szükség, ma már nem tudom. Feltehetőleg azért, mert arra gondolhattam, hogy ha előkelőbb társaságban, ahová én, mint a Dob utcai általános iskola VII. osztályos tanulója egyszer bekerülök, és szóba hozzák, hogy X. vagy Y. művésznek milyen autója van, elámulnak majd, hogy én még a rendszámát is tudom.
Lapozgatva a két füzetet, nézve az aláírásokat, dátumokat, eszembe jutnak azok a percek, amikor szívdobogva a színészek elé tartom a füzetet, hogy aláírjanak nekem. Hiszen akkor még elképzelni sem tudtam, hogy húsz év múlva majd egy öltözőben ülhetek, egy színpadon játszhatok Rátonyi Róberttel, aki azt írta, „Több mint szeretettel”.
Nézem az aláírásokat. Barsi Béla, Bihary József, Rajz János, Greguss Zoltán, Sinkovits László (1961. V. 11.), aki azóta Sinkó László lett. Számomra egytől egyig csodák, akiket közelről láthattam, majd, a sors ajándékaként, sokukkal együtt is játszhattam.
És talán nincsenek véletlenek. Egyetlen sportolótól van autogramom. Erre az oldalra egy futball-labdát rajzoltam, és az aláírás alá beragasztottam a fényképét is: Sándor Károly, azaz Sándor Csikar.
Ezen a héten volt 80 éves. Isten éltesse őt még sokáig, erőben, egészségben. Ezt kívánja egy VII. b. osztályos kissrác a Dob utcai általános iskolából…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!