A mai világban elég nehéz elcsendesedni, a belső hangunkra odafigyelni. Kívülről olyan információk zúdulnak ránk, hogy igen ritkán van időnk befelé figyelni. Pedig mindannyian megtapasztaltunk már olyan érzéseket, amikről fogalmunk sem volt, honnan jöttek.

Számomra az év legszebb időszaka következik: advent, a várakozás, a készülődés  ideje. Nemcsak környezetünkben, hanem bensőnkben is rendet kell teremtenünk. Fontosak a gyökereink, a szülői házból hozott minták, a hagyományok, melyek bár mindenhol kicsit másmilyenek, mégis minden kultúrában ugyanarról szólnak a Föld kerekén.
Az egyiptomiak pálmafát díszítettek győzelmeik örömére, melynek örökzöldje az élet körforgását jelképezte. Maga az advent Galliából eredeztethető, a VI. században vették át a rómaiak, míg a későbbiekben VII. Gergely pápa volt az, aki négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát.
Advent első hetében jó, ha kicsit bölcsebbé válunk, befelé figyelünk, arra a bizonyos belső hangra, az úgynevezett szülői lélekre. Ez a hang kizárólag emberi lények sajátossága. Több vallási hagyomány az egyénhez tartozó védőangyalként, szellemi vezetőként említi. A szülői lélek egyszerre női és férfi tulajdonságokkal rendelkezik, és mindig a fejlődésünket segíti. Ritka intuitív pillanatokban nyilvánul meg.
A mai világban nehéz elcsendesedni, belső hangunkra odafigyelni. Kívülről olyan információk zúdulnak ránk, hogy igen ritkán van időnk befelé figyelni. Pedig mindannyian megtapasztaltunk már olyan érzéseket, melyekről fogalmunk sem volt, honnan jöttek. Bizonyára még a leghitetlenebbek is tudnak példát említeni: amikor esetleg életük került veszélybe, és megszólalt  a belső hangjuk. Ezt nevezik intuíciónak, ami nem más, mint egyfajta érzékenység, érzelmi intelligencia. Erre mindenki képes, sőt az érzékenység fejleszthető is. Felmerülhet a kérdés: honnan tudja az ember, mikor hallgat belső hangjára? Biztos jele, ha elégedett és boldog, ha pedig nem, akkor tele van félelemmel, aggódással és kétséggel.
Csendesedjünk el és figyeljünk befelé: hogy érezzük magunkat, mi az a  kevéske jó dolog, aminek abban a pillanatban tudunk örülni? Másnak még ennyi sem adatik meg.  Legyünk hálásak, és amikor a hála érzése tölt el bennünket – megsúgom –, olyankor tudunk teremteni. Érzelemmel átitatott gondolatot engedünk el, ami esélyt ad a megvalósulásra.
Gyújtsuk meg az első gyertyát az adventi koszorún, mely nálunk  kör alakú, ami örökkévalóságunkra utal. A fenyő zöldje a jövőbe vetett hitet, a reményt testesíti meg. Az első, a második és a negyedik gyertya lila, ami a bűnbánat színe, míg a harmadik, a rózsaszínű a közelgő ünnepre utal.  Fagyöngyöt is szoktam az ágak közé tűzni, ami a levegőt, a koszorút átkötő kék szalag pedig a gondokat elmosó vizet jelképezi.
Reményteljes, meghitt készülődést kívánok!
Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!