Fény dereng az alagútban

 Igen ám, de a mai fociban már senki sem mehet biztosra, hiszen ha azt vesszük, hogy az albánokat nem tudták megverni a portugálok, és azok a dánok, akik csak a szerencsének köszönhették, hogy Budapesten nem kaptak ki, azok Portugáliában verték meg a csoport esélyesét. Nem is beszélve arról, hogy egyetlen vereségünket a selejtezősorozat eddigi meccsein Svédországban szenvedtük el, ahol a svédeknek volt szerencséjük, mert annyi helyzetet hagyott ki a magyar csapat, amennyi több mérkőzés megnyerésére is elég lett volna.

Amikor elindult a selejtezősorozat, sokan előre leosztották a lapokat, mondván, a csoport első három helye az adott, a dobogó a portugáloké, a svédeké és a dánoké. Aztán láss csodát, a szezonzáráskor a magyar csapat 7 ponttal a második helyről várja a folytatást. Persze ez nem azt jelenti, hogy már biztos a pozíciónk, és sikerülhet a nagy álom. Ahhoz, hogy ez teljesüljön, nemzeti csapatunknak minden egyes meccsén pontszerzés közelébe kell érnie. Sokan ezt az új szellemnek, Erwin Koemannak tulajdonítják.
A fentiek ismeretében kérdeztünk meg néhány ismert labdarúgót,  hogy ők hogyan látják lehetőségeinket, ám mielőtt rátérnénk ennek taglalására, nézzünk körül, mi is a helyzet a kapitányi fronton, ami az elmúlt 18 évet illeti. A rendszerváltás óta, azaz 1990-től mostanáig Koeman a 13. szövetségi kapitány, ami azt mutatja, bizony nem nyugdíjas állás a magyar válogatott kispadján ülni. Az elmúlt 18 évben Mészöly Kálmán például 29 meccsen dirigálta a nemzeti csapatot, ez idő alatt 10 győzelmet, 6 döntetlent, és 13 vereséget jegyzett. A leghosszabb ideig Bicskei Bertalan koptatta a kispadot, aki 36 találkozón dirigálta a magyar válogatottat, ez idő alatt 13 győzelem, 15 döntetlen, és 8 vereség fűződik kapitányságához. Koemant megelőzően két külföldi, pontosabban „másfél” külföldi kapitánya is volt a magyar válogatottnak. A Romániában élő Jenei Imre 14 találkozót irányított, az eredmény 6 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség. A német Lothar Matthäus 17 alkalommal küldte pályára a magyar csapatot, 8 győzelem, 1 döntetlen és 8 vereség a mérlege. Koeman idén vette át a nemzeti együttest, eddig 8 találkozón irányított, az eredmény 4 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség. Persze a neheze még hátravan, hiszen tavasszal folytatódik a világbajnoki selejtezősorozat. Akkor most hallgassuk meg, mit is mondanak az egykori sztárok.

Elsőként az Aranycsapat legendás hátvédjét, Buzánszky Jenőt kérdeztük.
– Szerencsés döntésnek tartom azt, hogy Koeman változtatott azon, hogy nemcsak fiatalokat hív a válogatottba, hanem a fiatalokat beépíti az idősebb, tapasztaltabb labdarúgók közé. Én elhibázottnak tartom, és tartottam azt a koncepciót, hogy mindenkit lecserélve „gyerekek behívására” került sor. Persze nagyon sok fiatal bukkant így fel, akik előbb-utóbb helyet követelnek, s követeltek maguknak a nemzeti csapatban is. Ezzel természetesen nem Várhidi Péter munkáját akarom kritizálni, mert ezek a srácok nem egy olyan sikert értek el, amire felkapták a fejüket Európában is, gondolok itt elsősorban a világbajnok olasz csapat megverésére. Igen ám, de más egy barátságos, és más egy tétmeccs. Ezért úgy ítélem meg, hogy Koeman koncepciója megfelelő, és az a taktikai elképzelése, amelyet magával hozott, eddig úgy tűnik, eredményes. Persze meg kell várni a selejtező sorozat bezárását, és remélem, hogy végre 1986 után a magyar csapatnak halvány esélye van arra, hogy kijusson egy világversenyre.
Megkérdeztük Buzánszky Jenőt arról is, hogy megfordult-e a fejében valaha, hogy szövetségi kapitány legyen. A betonkemény bekk elmondta, megszerezte ugyan a szakedzői képesítést, rövid ideig trénereskedett is, de ő annyira dorogi lokálpatriótának tartotta és tartja magát, hogy ha fel is kérték volna, nem biztos, hogy elvállalja, annyira jól érezte magát a bányavállalatnál, ahol pályafutása befejezése után vezetői beosztást kapott. Végül még annyit hozzáfűzött, egész életében mindig arra ment, amerre a „labda gurult”. Hiszen volt Dorogon technikai vezető, szakosztályvezető-helyettes, Komárom megyei elnök – most is az –, az MLSZ alelnöke, vagyis az élete szervesen kapcsolódik a focihoz.

A legendák közül megkerestük a napokban 80. évét betöltő Sándor Károlyt is, a Csikarnak becézett kiváló MTK-s jobbszélsőt, aki az Aranycsapat első számú tartalékai közé számított. Véleménye szerint nehéz helyzetben lehet a holland kapitány, mert nem ismeri a magyar sajátosságokat, és nem tud talán tolmáccsal sem olyan finomságokat közölni a játékosokkal, mintha egy magyar edző állna a partvonal mellett. Példaként azt hozta fel, amikor ők egy-egy válogatott meccsre készültek, akkor olyan taktikai utasításokat adott az akkori mester, hogy fiam, te oda állsz az irányító mellé, nem engeded, hogy átvegye a labdát, ha kell, lépjél rá a támaszkodó lábára, és ha ezért a bíró figyelmeztet, akkor azonnal váltsd le magad mondjuk a Zakariással. Klubmeccsekről pedig azt hozta fel példaként Csikar, hogy Bukovi Márton, az ő edzőjük egy Honvéd elleni találkozón azt mondta, az Öcsire, vagyis Puskásra úgy kell vigyázni, hogy nehogy a bal lábára jöjjön a labda, mert ha a jobb lábára érkezik, akkor nem kell az Öcsitől félni. Ez egy nagyon jó utasítás volt, de az Öcsi mindig a bal lábra kapta a labdát, mert olyan klasszisok voltak mellette. Azt azonban hozzáfűzte, hogy nagyon szimpatikus, megszállott embernek tartja Erwin Koemant – miközben azért azt megjegyezte, nem hiszi, hogy idehaza ne lenne megfelelő szakember a poszt betöltésére –, és nagyon drukkol a magyar válogatottnak, hogy sikerüljenek a meccsei. Ám tavasszal nehéz helyzetben leszünk, mert olyan ellenfelek várnak ránk, akikkel nehéz lesz pariban lenni. Ám bízik azokban a magyar labdarúgókban, akik külföldön edződnek, és sok meccsüket látja, egyre jobban szerepelnek, gondolva itt Juhász Rolandra, Hajnalra, Husztira. És nagy dolognak tartja, hogy Angliában is helyt állnak a mieink, végül megemlítette hogy a napokban ünnepelték az angolok elleni 6-3-as győzelmet.

Kíváncsiak voltunk egy másik csapatsport képviselőjének, idősebb Ocskai Gábornak, a neves jégkorong-szakembernek a véleményére is, hogy ő milyen esélyt ad a magyar futballcsapatnak és a holland szövetségi kapitánynak.
– Sajnos elfoglaltságom miatt csak a tévéből, meg az újságokból értesülök a magyar labdarúgók teljesítményéről, egyelőre örvendetesnek hat, hogy a második helyről várjuk a tavaszi folytatást, a vébéselejtezőkön. Úgy tűnik, új szellemet hozott a válogatott életébe Erwin Koeman, és ez egyelőre eredményesnek tűnik. Majd hozzáfűzte: a hokiban olyan siker született, hogy a magyar válogatott kiharcolta a vébédöntőbe, az A csoportos legjobbak közé jutást, méghozzá egy külföldi szövetségi kapitány segítségével, Pat Cortináéval. Reméljük, hogy ez Koemannak is összejön, persze ehhez minden játékosnak a maximálisat kell nyújtania, úgy, mint a korongos fiúknak.

A magyar válogatott egykori legendás kapusát, Grosics Gyulát is  arról kérdeztük, mi a véleménye, hogy külföldi kapitánya van a magyar válogatottnak. A Fekete Párduc névre hallgató legenda a következőket mondta:
– Mindenekelőtt egy dolgot tartok szem előtt: hogy a magyar válogatott minél eredményesebb legyen. Ezért drukkolok Erwin Koemannak, de ki kell, hogy mondjam, nem hiszem el azt, hogy Magyarországon nem találtak volna olyan szakembert, aki eredményesen tudná vezényelni a nemzeti csapatot.

Illés Béla, az MTK sokszoros gólkirálya és a magyar bajnoki mérkőzések csúcstartója úgy látja, hogy Erwin Koeman valami változást hozott a csapat szemléletében, és abban reménykedik, hogy a külföldön szereplő játékosok át tudják menteni azt a formát, amelyet kinti csapatukban produkálnak. De azt is megemlítette, hogy az ő válogatottsága idején is volt külföldi kapitány, pontosabban a Romániában élő Jenei Imre idején is felvette a címeres mezt, aki akkor egy újfajta metódussal próbálkozott, de úgy tűnik, nem sikerült neki átmentenie azokat a módszereket, amelyekkel keleti szomszédunknál eredményesen töltötte be ugyanezt a posztot, persze ez nem azt jelenti, hogy Koemannak nem sikerülhet a holland módi adaptálása.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!