Ronaldo mindent visz

 Ez pedig a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség fődíja: az Év játékosa cím. Ha ezt is megkapja, példátlan siker részese lesz a 23 éves irányító, hiszen a világfutball presztízsét tekintve legértékesebb két kitüntetése már az övé: az MU színeiben elért 42 találatáért neki járt  az Európa legjobb góllövőjét megillető Aranycipő, ezen a héten pedig Ronaldónak ítélték oda az Aranylabdát, a tekintélyes France Football magazin trófeáját is, amit a kontinens legkiválóbb focistájának szavaznak meg a szakújságírók. A nagy hármashoz már csak a FIFA-titulus hiányzik…

Csípőre tett karok, hozzá laza terpesz – amúgy a szabadrúgáshoz teljesen alkalmatlan és felesleges póz, mégis hovatovább védjegy. A labda kapura lövése előtt gyakorta e pozitúrában tetszelgő Cristiano Ronaldo védjegye, akit nem kevesen tartanak a futballpályák ficsúrjának, vagy éppenséggel primadonnájának, éppen a talmi külsőségek, a manírok miatt, miközben persze (majdnem) mindenki elismeri: a jelen legjobb labdarúgója a portugál, aki teljesen megérdemelten jutott hozzá ezen a héten a France Football veretes elismeréséhez, az Aranylabdához, mely az Európában futballozók legkiválóbbikát illeti meg a francia szaklaptól minden esztendőben.

A pályán kívüli érdemeiről már kevesebbet tudni, bár legutóbbi ex-barátnője szerint csakis az ágy és a foci érdekli Ronaldót, beszélgetni vele pedig szinte kizárólag a futballról, esetleg autókról és frizurákról lehet… A dolog szépséghibája, hogy az üresfejű szépfiú minősítéssel azt követően rukkolt elő a hölgyemény, amikor már szakítottak, persze ettől még igaz lehet, amit állít. Speciel a „hajazás” bizonyosan része életének, mivel arról nem egy csapattársa nyilatkozott már a meccsek előtti közös készülődésekről szólva. Márpedig a játékosok bizony a nárcisztikus vonula-
tot erősítették, ameny-nyiben felemlítették, hogy Cristiano akár egy órán át is kész és képes áldozni a szerinte nyerő hajviselet elkészítésére, s a frizuraállítás-séróbelövés rendkívül fontos feladatának precíz elvégzése el nem maradhat nála…
Persze nem ezért szereti a világ futballimádó része, hanem a játékáért. Ronaldo – hogy a róla a keresztvizet leszedő volt szerető kijelentéséhez térjünk vissza – most valóban maga a megtestesült futball, hiszen a legeslegjobbnak járó Aranylabdát érdemelte ki, ráadásul több mint meggyőző fölénnyel az argentinok Barcelonában varázsló kitűnősége, Lionel Messi és az idén nyáron Európa-bajnok spanyol válogatott nem kevésbé kitűnő csatára, az FC Liverpoolban jeleskedő Fernando Torres előtt. Nem mintha a számok önmagukban oly sokat jelentenének, ám a szavazatok aránya kellőképpen érzékelteti a 23 éves klasszis támadó fölényét, aki 446 ponttal végzett a France Football-voksolás élén, miközben Messi 281, Torres pedig 179 pontot gyűjtött a szavazásra felkért újságíróktól, világszerte összesen 96 labdarúgó-szakírótól.
Ronaldo, teljes nevén Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro  –  aki persze csak névrokona a „Nagy Ronaldónak”, a brazilok elmúlt évtizedbeli klasszisának, a 30 fölött, súlyos sérülés után mostanság sokadszorra visszatérni akaró „Fenoménnek”, aki  amúgy fénykorában két ízben is kiérdemelte az Aranylabdát  –  idén többszörösen is
előbbre lépett: egyfelől a tavalyi második helyezés után – amikor is az AC Milan brazil karmestere, Kaká még megelőzte – most a képzeletbeli dobogó legtetejére jutott úgy, hogy az idén már bezsebelte a szezon egy másik, hasonlóan jelentős presztízsértékű  sportági elismerését, az Aranycipőt. E díjat a Manchester United színeiben az angol bajnokikon és a nemzetközi elitkupában, a Bajnokok Ligájában szerzett 42 góljával érdemelte ki, ami már önmagában hatalmas teljesítmény. Ehhez jött hozzá most az Aranylabda, márpedig ha így folytatja, nem csupán az eleve rendkívül ritka duplázás, hanem az egészen páratlan triplázás is összejöhet neki 2009-ben – amennyiben hozzájut a világszövetség, a FIFA legmagasabb kitüntető címéhez, az Év játékosa titulushoz is, amelynek gazdájáról néhány napon belül tudomást szerezhetünk. Korábban senki nem tudta még mindhárom csúcselismerést kiharcolni magának, Ronaldo, a nemzetközi futballvilág aranyifjúja azonban, aki a FIFA-nál, a játékosok és a szövetségi kapitányok körében is „jól fekszik”, a nagy kivétel lehet, vagyis első tulajdonosa az „aranyhármasnak”. Ha csakis a pályán nyújtott produktumát értékelik, azzal együtt is, hogy éppenséggel az esztendő legjelentősebb nemzetközi eseményén, a nyári Európa-bajnokságon kivételesen haloványan,  ennél fogva felettébb gyorsan felejtendő módon játszott.
Ronaldo, akinek góljain kívül az MU játékának irányítójaként, fazonszabászaként ugyancsak elévülhetetlen érdemei voltak a Premier League és a Bajnokok Ligája megnyerésében, a pályán fineszes cselgépként egyszersmind az erőtől kicsattanó, a pályán kívül pedig az önbizalomtól duzzadó alakításokkal is gyakorta észrevetette magát. A legnagyobb vihart alighanem azzal a kiszólásával aratta, amelyet a vele rokonszenvezők viccesnek, sőt szellemesnek és önironikusnak, az őt ki nem állhatók viszont a beképzeltség, a pökhendi önteltség netovábbjaként értékeltek. Vitatott megítélésű hősünk tudniillik – még az Aranylabda-sorrend kihirdetése előtt – azt találta mondani, hogy bizony ő a világnak nem csupán az első, de a második, sőt a harmadik számú legjobb labdarúgója is egyben…
A magunk részéről maradjunk annyiban, hogy tényleg nincs híján az önbizalomnak, ami amúgy a „világcelebeknél” a világ felé mutatott önképnek meglehet,  „természetes” tartozéka. Örömnyilatkozata mindazonáltal szimpatikusan hangzott, amikor kedden hivatalosan is nyilvánosságra került, hogy övé az idei Aranylabda:
„Életem egyik legszebb napja ez a mai. Gyermekként arról álmodtam, hogy egyszer elnyerem ezt a díjat – mondta a France Footballnak. – Azok, akik ismernek, akik velem élnek, tudják, hogy most valóra vált az álmom. Remélem, a jövőben újabb címeket, díjakat, így újabb Aranylabdát is nyerhetek, ezért még többet fogok dolgozni, hiszen annyira jó érzés. Még a mostaninál is jobb akarok lenni!”.
Gyaníthatóan lesz is. 

  (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!