Orbán igazi célcsoportja

A választ nehéz máshonnan eredeztetni: Orbán népszerűségi mutatóinak csökkenése olyan tény, amelyben egyetértenek a közvélemény-kutatók. Megjelölik az okot is: a kormányzattal szemben az ellenzéki vezér semmilyen alternatív politikát nem tudott körvonalazni. Egykori kancelláriaminisztere, Stumpf István vonta le  a minap a konzekvenciát: az ellenzék nem talált fogást a Gyurcsány-kormányon. A Fidesz elnöke, mint az ellenzéki párthoz közeli körökből elmondták, a hatszázalékos azonnali kamatcsökkentés közmegrökönyödést kiváltó javaslata után január második feléig biztos nem tesz semmiféle konkrét alternatív indítványt: ehelyett elsősorban a „bűnözési hullámot” kívánja meglovagolni.
Ezt markánsan igazolni látszanak a felturbózott „permanens pártkampány” legutóbbi megnyilatkozásai is.

Orbánhoz viszonylag közeli személyek elmondják, hogy a pártvezér először vidéki helyszíneken próbálja ki országos használatra tervezett kommunikációs paneljeit. A bűnözés ügyében az „átléptük a Rubicont” kifejezést a pártvezér (és egyidejüleg sajátos stílusában a választmányi elnök, az „UD-szimatok” beszélgetőpartnere) többször is alkalmazta a napokban,  hasonlatosan korábbi szeretett paneljeihez, mint a „polgári Magyarország”, a „három gyerek, négy szoba, négy kerék”. A szolnoki újságnak adott interjújában a pénzügyi krízissel egyenrangú kérdésként emlegette a bűnözést, mondván „a kiskunlacházi kislány brutális meggyilkolása óta semmi sem olyan, mint korábban volt: átléptünk a Rubicont” (sic!). És: „Jogunk van megvédeni életünket, szeretteink életét…” Nem mondta azt, hogy a Jobbik által életre hívott „önvédelmi” szerveződést, a Magyar Gárdát támogatja, de e szavai a megértést tükrözték azokkal szemben – a spektrum jobboldalán –, akik egyértelműen gárdadrukkerek. Azokkal szemben is, akik tényként kezelték, hogy csakis romák lehetnek e gaztett elkövetői. Amit egyébként Bencze József országos rendőrfőkapitány pénteken kategorikusan megalapozatlan feltételezésnek nevezett. (A történelmet ismerőknek talán Solymosi Eszter és a vérvád ügye jut az eszébe…)
A szolnoki interjúban Orbán a bűnözés ügyét taglalva kétségkívül minden eddiginél messzebbre megy el. Vádlóként és ítészként kimondja a verdiktet: egyformán veszélyes a kormányzati megközelítés, valamint a „szélsőségesen jobboldali gondolkodás, amely szerint a bűnözés, az erőszakos cselekmények okai a cigányság faji tulajdonságaiban keresendők” . Szó szerint: „a két szélsőséges megközelítés egyformán káros.”
Közben mindinkább arról is szól az egész történet, hogy – mint egy megyei találkozón elhangzott – a Fidesz hatékonyabbá kívánja tenni kampányát, lecsökkent előnyét pedig behozhatatlanná. Most a látszat és a Rubiconról szóló szóvirágok ellenére sem azok a vidéki szavazók jelentik számára a fő célpontot, akik bűnözéssel fertőzött körzetekben élnek. A fő célcsoport az értelmiségnek az a véleményformáló része, amely a MIÉP környékén szocializálódott, fogékony az Egyedül Vagyunk jelszava iránt és ingadozik a Fidesz és a Jobbik között. Nem nehéz felfedezni aktivistáikat és „alkotóműhelyeiket”. Szinte minden nap hallatnak magukról. Egyikük, Raffay Ernő volt államtitkár a napokban, a „szlovák vita” tetőzésekor egy napilap hasábjain egyszerre megvilágosodván, visszaemlékezett Antall József állítólagos mulasztásaira. 1992 őszén Antall, úgymond, magához hivatta őt, valamint Für hadügyminisztert és Lőrincz tábornok hadseregparancsnokot, mondván, ha a szlovákok megkezdik a határfolyó elterelését, fel kell készülni magyar katonai  „önvédelmi hadmozdulatokra”. Ez azonban nem történt meg.  Raffay  mellékesen megállapítja: „a szlovákoknak soha nem volt független államuk… a szláv, azaz szlovák társadalom sosem rendelkezett a társadalmat gazdaságilag, politikailag és eszmeileg vezető arisztokráciával, bankárvilággal és nagypolgársággal. A csonka társadalom pedig sérült lelkületet eredményez…” Raffay szerint a független Szlovákia születésének pillanatában adódó lehetőségeket is ki kellett volna használni, hiszen Antall mindig állította: Csehszlovákia és nem Szlovákia kapta meg a Felvidéket. Hasonló módon mulasztották el Raffay szerint a Kalasnyikov-ügy idején a lehetőségek kiaknázását. „Óriási jelentőségű lett volna a két ország (Magyarország és Horvátország – a szerk.) szövetsége, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik a horvát-magyar szövetség elszalasztása, a Szerbiához tartozó magyar területek, Bácska, Bánság, vagyis a Délvidék visszaszerzésének elmulasztása kapcsán”.
Raffay egyébként a Károli Gáspár református  egyetem történészprofesszora, aki szívesen eleget tesz a jobbikos meghívásoknak, mint ahogy egyetemi előadó a jogász Morvai Krisztina is, a Jobbiknak  Vona Gáborral együtt listavezetője az európai parlamenti választásra. A Fidesz-közelinek tartott napilap szombaton egész oldalas interjút közöl Morvaival: figyelemreméltó, ami nincs benne és az is, ami benne van. Nincs benne egyetlen bíráló szó a Fidesszel szemben, amelynek ostorozására Vona Gábor egy alkalmat sem mulaszt el. Van viszont benne egy kitétel az utcai, Szabadság téri zavargásokról. „Amíg a parancsnokok és Gyurcsány Ferenc nincs börtönben, szerintem kettős mérce érvényesül. Az igazságérzetem tiltakozik az ellen, hogy a beosztott rendőr előbb kerüljön börtönbe, mint a fő felelősök.”
A politikai ellenfelek és a törvényes dolgukat végző rendőrök  fenyegetése és kriminalizálása: mintha csak valaki mást hallanánk, akiről Morvai ebben az interjúban szót sem ejtett.

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!