Legalább 18 ezer forintot kell havonta megennünk

A két gyermekes békásmegyeri család összbevétele 247 ezer, s ebből ők nem tudnának megélni, ha a családfenntartó mellékállásban nem keresne még 40-70 ezer forintot; ugyancsak nehezen él a borsodi nyugdíjas házaspár, akik összesen havi 150 nyugdíjjal rendelkeznek. Pedig az egy személyre jutó összeg mindkét esetben meghaladja a hivatalos létminimumot.
A békásmegyeri tűzőrségen dolgozik Farkas András 28 éves tűzoltó törzsőrmester – havi nettó 105 ezer forintért. A felesége otthon van a két gyerekkel: Marcell 11 éves, a kicsi, Levente öt hónapos.

– Judit most még a gyed előtt áll, de a fizetése után kap havi 95 ezer forint terhességi-gyermekágyi segélyt – mondja András. – Ezekhez jön még a családi pótlék, durván 22 ezer forint, és mivel Marcell a feleségem első házasságából született, utána kapjuk a gyermektartást, a havi 25 ezer forintot. Ez együtt 247 ezer. Hogyan lehet ennyiből megélni? Nekünk nagyon nehezen, vagy inkább sehogy, hiszen a családban egy főre még 62 ezer forint sem jut. De vegyük csak sorra! Békásmegyeren élünk egy 57 négyzetméteres panellakásban. A villanyszámlánk havi 8454 forint, a telefon 10-12 ezer közötti, a közös költség 10 ezer, a díjbeszedőnek a víz és a gáz után 6400 forintot fizetünk. A távfűtés nyáron 8-9 ezer, télen viszont 24-36 ezer. A tévé és az internet-előfizetés együtt még 7500. Ha egy keményebb téli hónappal számolok, akkor csak a rezsink több mint 82 ezer 500 forint! Azután a 11 éves Ford Mondeónk után fizetni kell az autórészletet – svájci frank alapú a hitel –, ami havi 24-28 ezret visz el és ennek majdnem a duplája, havi 41-44 ezer a lakáshitelünk részlete. És van még áruhitelünk is, a havi törlesztése 3528 forint. Ha a mostani hiteltörlesztési feltételeket veszem alapul, akkor már úgy 160 ezer forintnál tartunk és még nem is vettünk semmit. De a többit sem költhetjük el egészen szabadon. Marcellnek ugyanis meg kell venni a bérletet, be kell fizetni az iskolában az ebédjét, és mivel kajakozik, s ahhoz az úszás is kötelező, az edzéspénzt is ki kell perkálnunk – ez együtt újabb jó 20 ezer. De Leventének is meg kell vásárolni a pelenkát havi 6-8 ezerért meg a gyógyszereket, a vitaminokat, ugyancsak 6-8 ezerért. Így már megközelítjük a 200 ezret. A maradékból kell kigazdálkodnunk az étkezést, az öltözködést, a szolid szórakozást. Szerényen étkezünk, új ruhákat alig-alig veszünk, újságot is csak néha, mozira, színházra pedig se időnk, se pénzünk. Az autóba ritkán ülünk be, pedig most olcsóbb lett a benzin. Széles a rokonság, de a karácsonyt is évek óta úgy oldjuk meg, hogy megbeszéltük: csak a gyerekek kapnak igazi ajándékot, egymásnak csupán jelképeset adunk. Négy éve először idén tavasszal voltunk nyaralni, Siófokon. Oda úgy jutottunk el, hogy jutalmul üdülési csekket kaptam a tűzoltóságtól. Ha már nagyon hiányzik a kikapcsolódás, elmegyünk három napra horgászni a Kiskunsági-csatornára – ez viszonylag olcsó. Az OTP C hitelemet jelentősen túl szoktam lépni. Amióta megszületett a kicsi, és sok volt a kiadás – orvos, kórház, rengeteg új holmi – folyamatosan 100-200 ezer forint mínuszban vagyok. Még reményünk se lenne rá, hogy valamikor egyenesbe jövünk, ha nem lenne egy mellékállásom is. Amikor nem vagyok szolgálatban, akkor egy utazási irodánál gépkocsivezetőként még keresek úgy havi 40-70 ezret. Csak az a kérdés, meddig. Hisz’ itt a válság, és lehet, hogy sokkal kevesebb lesz a turista. Próbálok megélni. Megpróbáljuk túlélni…
Major István 83 esztendős rajztanár-festőművész és a felesége a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szentistvánbaksán él; mindketten nyugdíjasok.
– Pedagógusként ledolgoztam bő három évtizedet, a feleségem, Anna főleg háztartásbeli, de húsz évig ő is dolgozott bolti eladóként, és tízet takarítóként Ausztriában. Tizenkét évig ugyanis ott éltünk, ott is voltunk munkaviszonyban, így most kétfelől is kapunk nyugdíjat, Magyarországról és kiegészítést Ausztriából – ketten összesen és kerekítve havi 150 ezer forintot. Mire is költjük? Mindenek- előtt a rezsire. Egy kis családi házban lakunk és még megvan a Balaton mellett – Füred és Nagyvázsony közt félúton – az a szintén kicsi parasztház is, ahol a közös életünket kezdtük. De már nem győzzük a két ház fenntartását; el is döntöttük, hogy a balatonit, amit már renoválni kellene, s arra nekünk már végképp nem futja, jövőre eladjuk. Így legalább nem fogunk duplán fizetni a villany, a víz, a csatorna után… Ami a kiadásainkat illeti: most havonta a vezetékes gázra, amivel fűtünk és a palackosra, amivel csak főzünk együtt átlagosan 20 ezer megy el. A villanyszámlánk 8 ezer körüli, a víz és csatornadíj 4 ezer. A karbantartásra, ami az ilyen régi házaknál sajnos elkerülhetetlen, havonta legalább 5 ezret kell költenünk. A kommunális adó a két helyen együtt újabb 5 ezer forint. A feleségem súlyos csontritkulása miatt az ő gyógyszereire 10 ezer forintot kell kiadnunk, az én „karbantartó” táplálékkiegészítőimre, vitaminjaimra és ha fáj a derekam, akkor aszpirinra bőven elég 2 ezer is. Sokkal többe kerül az autó fenntartása. Van egy 23 éves Audink, ami egy kis faluban, mint a miénk, nem luxus. Hisz’ a közlekedés eléggé ritka és körülményes, és ugye mi van, ha hirtelen orvoshoz vagy patikába kell menni a szomszéd faluba – mert nálunk se orvos, se gyógyszertár nincsen. Az öreg kocsink a legszükségesebb utakhoz felhasznált benzinnel, a biztosítással együtt 25 ezret visz el. Már el is fogyott a nyugdíjunknak több mint a fele… A tévé, a rádió ingyenes, de az én Annám nem! Úgy döntött, hogy elege van már a festőművész-nyomorúságból, meg akarna inkább gazdagodni, így azután rendszeresen lottózunk, skandinávozunk – ez is felemészt havi 8 ezer forintot. És a másik káros szenvedélye – hisz’ ötven éve dohányos és napi fél-egy csomag cigit füstöl el – is legalább ennyit. Nekünk ugyancsak nem fényűzés Buksi, a jelzőkutyusunk, aki meghall mindent, amit mi még vagy már nem. Viszont ennie kell, úgy havi 3-4 ezer forintért. Az OTP nek is tartozunk a kölcsön után havi 15 ezerrel. Ami megmarad, azt a saját étkezésünkre és tisztasági szerekre meg telefonra költjük – körülbelül napi 1000-1200 forintot. Nem csoda, ha félretenni így már egy fillért sem tudunk. Kiegészítő jövedelmünk nincsen, pedig én még dolgozom. A legutóbbi kiállításomon, a diósgyőri Ady Endre Művelődési Otthonban 37 akvarellemet mutattam be, de az embereknek nem futja mostanában ilyesmire. Eladni nem is tudtam, így végül odaajándékoztam egy képemet a művelődési háznak, csak hogy ne ugyanannyit vigyek haza, mint ameny-
nyit hoztam…
Vajon mint mond minderről a hivatalos statisztika? Mekkora a legkisebb summa, ami a mai Magyarországon nélkülözhetetlen a megélhetéshez? És abból mire mennyi jut?
– A létminimum-számítás alapján az első kérdésre pontosan felelhetek, a másodiknak azonban csak egy részére adhatok választ – fejtegeti Grábics Ágnes, a KSH életszínvonal- és munkaügy-statisztikai főosztályvezető-helyettese. – S tudni kell, hogy a „mán” a statisztikus, aki múltbeli adatokkal dolgozik, nem ezt az esztendőt érti, hiszen a jelenleg ismert létminimum a múlt évi adatfelvételen alapul, s csak jövőre válik ismertté, hogy meny-
nyi volt a létminimum idén. Nos, a mi számításunk szerint 2007-ben egy olyan háztartásra, amely csak egyetlen aktív korú felnőttből állt, 66 271 forint volt a létminimum. Ez az alapja a más összetételű háztartások létminimum-kalkulációjának is. Például egy kétkeresős, és két 14 év alatti gyermekből álló család havi megélhetéséhez tavaly minimálisan 192 186 forint volt szükséges, míg a két nyugdíjasból álló háztartás létminimuma 102 720 forintra jött ki. S még tudható, hogy mennyit is tett ki ebből az élelmiszer-költség. Tudniillik éppen ezen alapul az egész kalkulációnk. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet ugyanis összeállította az úgynevezett táplálékminimum élelmiszerkosarat, amit mi mindig az adott évben jellemző árakon számítunk be a létminimumba. Ebben a kosárban átlag napi 2400 kalória, ezen belül 81 gramm fehérje – ebből 32 gramm állati fehérje – 83 gramm zsír és 356 gramm szénhidrát van. Az iménti mennyiségeket tartalmazó legolcsóbb élelmiszerek egész évi átlagárát veszik kiindulópontul. Ez a kosár 2007-ben havonta egy aktív korú, közepes fizikai megterheléssel járó munkát végző felnőttre számítva 17 577 forintba került – majdnem a létminimumának egyharmadába. A többiről azért nem szolgálhatok adatokkal, mert az egyéni és családi igények összetétele annyira változó, hogy nem is alakult ki olyan tudományos konszenzus, amely eldöntené, mit és mennyit is vegyünk figyelembe a létminimumban. Ezért a módszerünk fordított: az adatfelvétel során a megkérdezett 10 000
háztartás között 1938 olyan volt, ahol az iménti élelmiszerkosár értéke körül alakult az élelmiszer-kiadás és ezeknek a családoknak a teljes kiadása – pontosabban annak az átlaga – lett a tavalyi létminimum. Ebben már figyelembe vettük a rezsit, a biztosítást, a napi közlekedést, a telefon-, tévé-, internet- és gyógyszer-kiadásokat, a gyerekek nevelésével-oktatásával járó költségeket, a szórakozásra, pihenésre, kultúrálódásra fordított összeget, s még az esetleges adósságtörlesztéseket is, kivéve, ha épp abban az évben terhelte nagyobb summa a családi kasszát, például mert új autót vettek vagy nagy értékű lakásberuházásba fektettek pénzt.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!