Morgan Freeman gyakran énekelt Angelina Jolie-nak

l Ettől függetlenül mégis mindenki megbízik benne, és hozzá fordul a problémájával.
– Titkokat osztanak meg velem, mert a karakterem készséges és mindig hajlandó meghallgatni az embereket. Csöndben és figyelmesen hallgat. Olyan, aki csak hallgat. Ha valaki az a típus, aki jól tud hallgatni, az emberek egyszer csak elkezdenek beszélni hozzá.
l Ön egyébként ilyen típus a való életben?
– Hogy ilyen vagyok-e? Nem, nem, nem.
l Miért vállalta el ezt a munkát?
– Szeretek dolgozni. Nagyszerű érzés táncra perdülni a kollégákkal, tehát bármikor, ha olyan zenét hallok, amire érdemes táncolni, élek a lehetőséggel. A történet lehet csak egy kotta, amit papírra vetettek. De ez most igazán jó zene volt. Sok jó táncos is volt itt velem, ami komoly vonzerő, a fizetésről már nem is beszélve.
l A Wanted című filmen dolgozott nemrég. Mesélne az élményeiről?
– A filmet egy üzbég-orosz rendező, Timur Bekmambetov rendezte, aki igazán kedves ember, és érdekes rendező. Azt hiszem, ő az első külföldi rendező, akivel valaha is dolgoztam. Nagyon érdekes volt egy olyan filmben játszani, amelynek grafikus regény a műfaja. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi fog kisülni belőle.
l Mesélne az ön által megformált szereplőről?
– A karakterem nem könnyen körülírható alak, még általam sem, aki pedig mestere a karakterek jellemzésének. Egy olyan fickót játszom, aki egy társaság feje, az orgyilkosok szövetségének vezetője. Ez egy amolyan orgyilkos céh, ahol a céh alatt most azt értem, hogy egy igen régóta fennálló szövetség. És a tagoknak sajátságos képességeik vannak. Van olyan tag, aki akár nyolc kilométerre tud lőni úgy, hogy eltalálja a célt. Ekkora távolságra lehetetlen egyenes vonalban lőni. Ez elég kimerítő volt.
l Milyen volt filmbéli partnere, Angelina Jolie?
– Mit szeretne hallani, jót vagy rosszat?
l Bármit, amit el szeretne mondani.
– Először akkor mondok valami rosszat: már foglalt. Nagyszerű ember, nagyszerű színész, akivel öröm együtt lenni, együtt dolgozni. És nála minden belülről jön. Akármi is kell, benne minden megvan.
l Ott volt vele a családja is?
– Hát persze. Mind ott voltak. Brad is ott volt, épp két forgatás között, hogy a lehető legtöbb időt töltsék együtt. Sokszor összebújtak. Én pedig sokszor énekeltem Angelinának.
l Mit?
– [énekel] Angelina, felkelnél? Ő meg válaszolt, hogy nem tudok. Angelina, kelj fel, szükségünk van a lepedőre az asztal megterítéséhez. [nevet] Ő is pont így nevetett.
l Milyen tapasztalatokat szerezett a Batman újabb részének forgatásán?
– Egyszer Alec Guiness (a Csillagok háborújában Obi-Wan Kenobi) azt nyilatkozta, hogy több pénzt keresett a Star Wars két részének forgatásán összesen – még úgy is, hogy nem főszerepet játszott – mint egész eddigi karrierje során. Pedig szinte alig csinált valamit. Hát ez is pont egy ilyen lehetőség.
l Kit játszik?
– Lucius Foxot, aki Batman összes kütyüjének, többek között a Batmobile-nak és a denevérköpenynek is a tervezője, ami azért nem semmi a filmben.
l A Feast of Love forgatása alatt próbált segíteni a fiatal színészeknek, hogy feloldódjanak?
– Nem hiszem, hogy erre kifejezetten szükség lett volna. Van egy talán szerencsétlennek is mondható szokásom… Úgy megyek be a forgatásra, ahogy most is ide jöttem, erre a beszélgetésre. Semmi különös nem történik itt. Csak mi vagyunk. Az emberek hajlamosak arra, hogy elájuljanak valakitől, és teljes önkívületbe essek tőle, hogy „jaj, istenem, ez ő!”. Ez viszont nem segíti elő a közös munkát. Akivel együtt dolgozol, attól elvárod, hogy két lábbal álljon a földön, és ne lebegjen, hiszen akkor épp benne vagytok valamiben, ami vagy megfelel majd az elvárásoknak, vagy nem. Szóval igen, azon igyekszem, hogy senki ne érezze magát kényelmetlenül a jelenlétemben. Mert azt azért tudni kell, hogy mi nem agyműtéteket végzünk itt. Fontos, hogy jól érezzük magunkat. Hiszen filmet forgatunk, és semmi a világon nem lehet ennél vidámabb és szórakoztatóbb.
l A magánéletében vagy munka során gyakran fogadják úgy, hogy „te jó ég, ez Morgan Freeman!”?
– A minap egy liftben utaztam egy hölggyel, akiről azt hittem, hogy menten elájul ott nekem. Az arcára volt írva a döbbenet, hogy „Úristen! Jesszusom!” aztán elkezdett hisztérikusan nevetni, hogy „Jesszusom! Istenem, ezt nem hiszem el! Ez tényleg maga? Imádom magát! Ez itt a férjem, jaj, úgy imádom magát!” „Köszönöm, ez nagyon kedves öntől. Nagyon kedves” – mondtam neki. Alig vártam, hogy kinyíljon a liftajtó és kiszabadulhassak onnan!
l Már mesélt arról, hogy mennyi örömöt jelent önnek, ha sok emberrel dolgozhat együtt. Van olyan film, akár a közelmúltban készültek közül, amelyre úgy gondol vissza, hogy ez aztán tényleg fenomenális volt?
– Hát persze, mindkét Clint Eastwooddal készült filmet imádom. Aztán most fejeztem be egyet, amit Jack Nicholsonnal és Rob Reinerrel forgattam. A Feast of Love forgatásán is csodálatos csapat jött össze. Minden nap, mikor felébredtem, arra gondoltam, hogy „de jó, ma megint forgatunk!” És egyáltalán nem arra, hogy „jaj, mikor lesz már ennek vége?”
l Van olyan szerep, amelyet még nem játszott el, de nagyon szeretné?
– Bizony még rengeteg. Nemrég megkaptam ugyanezt a kérdést. Volt egy karakter, egy ténylegesen létező, történelmi személy, akit Bass Reevesnek hívtak. Helyettes békebíró volt az 1870-es és 80-as években, Oklahomában. Isaac Parkernek dolgozott, akinek „akasztós bíró” volt a gúnyneve, mert szolgálati ideje alatt nagyon sok embert akasztatott fel. Az ő feladata volt rendbe tenni Oklahoma térségét, hogy a telepesek biztonságban le tudjanak telepedni a földön, amely mellesleg az indiánoké volt. Nagyon érdekes személyiség volt, és ami miatt számomra különösen is fontos, hogy a vadnyugati filmekben nincsenek mások, csak fehérek és indiánok, és persze mindig az indiánok a rosszak, kivéve a Farkasokkal táncolóban. Tehát ez most egy lehetőség – melyen már vagy 15 éve dolgozom –, ha másra nem is, hát arra, hogy megmutassuk az igazságot. Egyik nagy problémája nemzetünknek az, hogy nem tudjuk, kik vagyunk valójában, hiszen a történelmünk jelentős részét hamis színben mutatják be. Mi pedig ezt tanuljuk meg, ha eljárunk moziba, vagy nézzük a tévét. Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy gondol, de egy fiatal simán elhiszi, amit lát.
l Mit csinál a forgatások szüneteiben?
– Elég sok mindent. Mostanság azon vagyok, ez most nagyon idétlenül fog hangzani, szóval, mostanság golfozni szoktam. Ha nem dolgozom, akkor golfütővel a kezemben hajkurászom egy kis labdát valahol a bozótosban.
l Hogy megy?
– Pocsékul.
l Még sosem találkoztam olyan golfozóval, aki ne azt mondta volna, hogy vacakul megy neki a golf. Önnek is van olyan golfzáradék a szerződéseiben, mint Samuel L. Jacksonnak?
– Igen, egyszer valaki azt mondta, hogy „szóval te is golfozol? Akkor csináld úgy, mint Sam!” „Mit értesz azon, hogy úgy, mint Sam?” kérdeztem. „Hát azt, hogy Sam minden szerződésében ki van kötve, hogy akárhol is forgat, a golfozásra mindig legyen lehetősége.” Azóta az enyémben is ott van. Általában minden forgatásnál felajánlanak egy személyi edzőt, hogy lehetőséged legyen karban tartani a fizikai erőnlétedet. A golf viszont jobb, mint egy személyi edző, ezért nagyon szívesen tesznek eleget ennek a kérésnek.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!