Az UNESCO idén szervezett öt regionális tanácskozása a 2009 májusában, Brazíliában tartandó VI. Nemzetközi Felnőttoktatási Konferenciát készítették elő. A konferenciák egyikét a napokban tartották Budapesten az „élethosszig való tanulás” mint világprogram jegyében.
A világprogram Miszlivetz Ferenc szociológus professzor – a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Európa-tanulmányok Intézetének igazgatója – szerint igencsak európai, hiszen azt a célt hivatott szolgálni, hogy versenyképességben felzárkózzék a tengerentúlhoz, méghozzá a tudásalapú társadalom megvalósításával. Ehhez képest a felnőttképzés a rengeteg vele foglalkozó (só)hivatal, szervezet, intézmény, cég közt szinte elvész, eljelentéktelenedik – elhanyagolt, gyenge állapotban vegetál. Pedig a társadalom általános nyitottságát kellene megteremteni mindahhoz, amit felnőttképzésnek, -továbbképzésnek nevezünk, s amelyben az Európai Unió többi országában átlagosan 8-10-szer, ám van ahol 15-20-szor annyian vesznek részt önként és dalolva, mint mifelénk. Ahol még mindig szinte csak a „papír”, s nem maga a megszerzendő-megszerzett tudás számít – ez pedig nem más, mint a „tettetés kultúrája”, ami túlélte a kádárizmust, míg a világ másfelé tart. A szakember szerint fel kellene ocsúdni, mert két évtizedet már elpazaroltunk, s ebben nem egyik vagy másik politikai oldal, hanem mindkettő, s mi mindannyian ludasak vagyunk.(gm)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!