Novák István

Szeged, majd Szarvas és Makó Ybl-, Podmaniczky- és Pro Urbe-díjas főépítésze, a Szabad Művészetek Doktora, az Alföld szerelmese… A hetvenesztendős szakember pénteken vehette át az idei Prima Primissima Díjat a magyar építészet és építőművészet kategóriában – két kollégája, két Ferenc – Callmeyer és Török – mellett. A rangos díjat idén hatodszor adták át.
– A 13. széken ült a díjátadáson…
– Ugye, szerencsés szám?! Egyébként Török Ferenc két éven át tanársegédem volt az egyetemen: segített nekem, a végzős diáknak a diplomamunkában – ez a bükkszentkereszti üdülőszálló volt. Kijártunk a helyszínre, jókat kirándultunk! Akkor ismerkedtünk a modern építészettel… S Pogány Frigyes professzorunktól megtanultuk, hogy nem szabad bedőlni minden trükknek-divatnak, a lényeg a „szép emberi környezet”. Ez a kitüntetés erőt ad a további munkához, amit imádott Alföldemen itthon, s olykor a határainkon túl végezhetek. Azt hittem, hogy túl a nyugdíjon az ember fia már nem kap efféle nagy jutalmat, hiszen a szegedi Belváros rekonstrukciójáért már megkaptuk öt éve munkatársaimmal az Európai Unió Kulturális Örökség Díját, az Europa Nostra díjat… Ildikó, a feleségem volt velem az ünnepségen – nélküle nem lehetnék ennyire aktív! Ott szurkoltak – ki közelebb, ki távolabb – Péter fiam, aki „szintén zenész”, azaz építész, István, aki közgazdász, s három kisunokánk, Dalma, Fanni, Máté. Meg hitem szerint a három városom… Szívesen beszélek a szakmáról. Amiben hiszek, az a „jó átlag minősége”. Ez hiányzik itthon is, külhonban is sajnos. A „jó átlag” nem azt jelenti, hogy egyforma, egysíkú valami. Jó, ha egy településen, egy épületen rajta van az „emberi kéznyom”, ha az ember építészként, mérnökként nem jelenti ki eleve, hogy nem hajlandó társművészetekkel – társmúzsákkal? –, azok képviselőivel együtt dolgozni. Nekem ez megadatott: Melocco Miklós, Kő Pál – azaz a „Lujos” – szobrászként volt a munkatársam. Örömömre szolgál, ha egy tervező csapat a fától a falig a teljes spektrumra figyel; ha nem válik el nagyon az épülettől a környezet, az csak használ neki! Így Szarvason a tízezer elültetett fa…
 – Makón Makovecz Imrével dolgozott együtt… Ő sem akárki.
– Ráérzett a város hangulatára, a színház, a Hagymaház a maga különlegességében illeszkedik ebbe a nagy mezővárosi, befogadó polgári hagyományokkal bíró városba – Csanád vármegye egykori székhelyébe. A századfordulón még 33 ezer lakosa volt, ma csupán 23 ezer. József Attila élete legboldogabb időszakát töltötte el itt, ahol jelen van mindmáig az Alföld levegője. Amely nyáron poros, de a vakító kék ég tiszta… Ha az ember végigmegy olyankor a Szentes-Szarvas közti 21 kilométernyi „pántlikaúton”, s középen megáll, mindent megél, ami szép: lát erdőt, kunhalmokat, pusztát, nádast, vizet, s újra erdőt. Ezt mindenkinek megmutatnám!(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!