A napokban olvastam egy cikket a magyar–szlovák viszony
elmérgesedéséről. Az írás kizárólag a szlovák felet teszi felelőssé a
kialakult helyzetért. A szerző talán nem tudja, hogy egyes
magyarországi szervezetek, pártok, szurkolók mennyit munkálkodtak, amíg
ez a szomorú helyzet kialakult?
Persze a közvetlen céljuk nyilván nem ez volt, hanem egy kis emlékmű-koszorúzás, a magyarigazolvány létrehozása, a kettős állampolgárság bevezetése, egy kis „trianonozás”, mindent vissza stb.
Lehet, a szerző azt sem tudja, hogy néhány kollegája autójára ragasztott Nagy-Magyarország matricával autózik? Vagy tudja-e, hogy a kettős állampolgárság bevezetésének igénye egyszer már felvetődött, nem sokkal a Fidesz 1998-as választási győzelme után? Orbán Viktor akkor gyorsan leszerelte az akciót azzal, hogy „jelenleg nem aktuális”. Persze ebben a „nem aktuális”-ban az is benne volt, hogy az akkori román kormányfő kilátásba helyezte a folyamodók részére a román állampolgárság visszavonását. Amikor Orbán Viktor kikerült a hatalomból, már nem voltak aktualitási aggályai, és indította az említett akciókat.
A kettős állampolgársági népszavazás sikere esetén ő lesz az országegyesítő kormányfő 15 milliós szavazótáborral, kudarc esetén pedig lehet a kormánypártokat okolni. Az, hogy ez az utóbbi eset mekkora pofon lesz a külországi magyarságnak, másodlagos szempont volt.
Sajnos, ezeknek a problémáknak a kezelése a külországi kormányok részéről is meglehetősen sajátos. Úgy tűnik, mintha nem az ellentétek elsimításában hanem kiélezésében volnának érdekeltek.
Hagyják, hogy a Fidesz által gyártott Trianon-filmmel végigházalják a magyarlakta területeket. A felmatricázott autókat nem fordítják vissza a határról, a stadionokba beengedik a zászlókat, plakátokat, lehetővé teszik, hogy a külföldi szurkolók egy csoportban telepedjenek le. Mintha az volna a céljuk, hogy az anyaországi állampolgár a magyar nemzetiséget ellenségként kezelje.
Ha bírálnak bennünket, akkor mindig a kormányt, a kormányfőt és a külügyminisztert. Azzal a stílussal, amit Ján Slota megenged magának a miniszter asszony frizurájának bírálatával, primitívségi bizonyítványt állít ki magáról és párthíveiről is. De a kormányfő, Robert Fico sem sokkal jobb. Úgy beszél „magyar barátaink”-ról a szárnyaló gazdaságú ország kormányfőjeként – lesajnálva bennünket –, hogy közben az orbáni szöveget mondja, mintegy összekacsintva vele: „mindent elk....tak, ami gazdasági, szociális és pénzügyi téren elk...ható volt.”
Nagyon szomorú, hogy Orbán Viktor, miközben az Oroszországi gáz- és olajellátásunkkal foglalkozik, amerikai exelnököt látogat, gazdasági és pénzemberekkel tárgyal, azokról a nemzetiségi problémákról, amelyekkel magyar részről ő juttatott idáig, nem törődik. Ráadásul ő és párttársai a kormánytól követelik a probléma megoldását.
Farkas Miklós, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!