Fontos döntés előtt a magyar agrárium

l Vágjunk a közepébe! Az Országgyűlés megszavazta október végén hazánk csatlakozását az Európai Unió új agrártámogatási rendszeréhez, az SPS-hez. A köztársasági elnök viszont az Alkotmánybírósághoz fordult. Vannak agrárszervezetek, amelyek örültek neki, mások – mondjuk úgy – kevésbé… Ez mit jelent? S milyen változást hozna az agráriumban az SPS – amennyiben be lehetne vezetni?
– A januárra tervezett agrártámogatási rendszerváltás meghiúsulhat, ha a Sólyom László köztársasági elnök által kezdeményezett normakontrollal az Alkotmánybíróság nem végez időben. Úgy gondolom, hogy a parlamenti törvényalkotók nem vétettek semmi ellen! Teljes mértékben a hatályos uniós jogszabályok szerint jártak el, mi magunk már a héten be szeretnénk nyújtani álláspontunkat, beadványunkat ezzel kapcsolatban a taláros testülethez. Mert, ahogy mondani szoktuk: nem kerget a tatár, de mégis csak jobb lenne mihamarabb bevezetni – igenis a magyar agrárium érdekében – az új támogatási rendszert. Valóban az egyik legjelentősebb agrárpolitikai döntés előtt állunk, miszerint alkalmazkodni kívánunk-e a tizenöt régi európai uniós tagállam, valamint Málta és Szlovénia által is alkalmazott úgynevezett egységes gazdaságtámogatási rendszerhez, az SPS-hez,  vagy pedig 2013-ig nem változtatunk az elmúlt években már begyakorolt területalapú SAPS-top-up támogatási rendszerünkön. Mi úgy gondoltuk – s ezt rengeteg szakmai vita előzte meg – , hogy az elérhető magasabb előnyök miatt vállaljuk az áttérés minden kockázatát. Az bizonyos, hogy mindig van olyan, aki úgy érzi, nem neki kedvez valamely szabályozás. Minél messzebbre megyünk vissza az időben, annál több jöhet elő. Olyan rendszert csinálni, amely mindenkinek hozza status quóját, nem lehet… Hazánkban szigorodott, koncentrálódott az állattenyésztés, s ennek a rendszernek azok lennének a preferáltabb haszonélvezői, ahol állattartás folyik. Ezek pedig jobbára a nagyüzemek, amelyek zömében bérelt földön gazdálkodnak, s ugye ez a másik vád, hogy ezen a bérleten, ezen a jogon át mintegy bemerevítik a lehetőségeiket – s egy esetleges más irányú fejlődésnek később gátat szabnak. Ez a „más irányú” a családi gazdaság – ám jómagam úgy vélem, hogy az elmúlt másfél évtized bebizonyította, hogy ezek nem antagonistái, teljes ellentétjei egymásnak, hanem kiegészítik egymást. Ráadásul a mögöttünk lévő időkben sok erős családi vállalkozás lépett porondra, koncentrált állattenyésztéssel is. Tehát már-már az amerikai farmergazdaság-példát lehet mondani, amikor családi gazdaságban – ugyan már bérmunkával, jelentős foglalkoztatással – gazdálkodva, de családi tulajdonban működnek 400-500 egyedes tehenészetek. A méreti és tulajdoni kérdések itt alapvetően nem függenek össze, s úgy gondolom, hogy az új rendszer minden állattartónak, tenyésztőnek az érdeke. Úgy vélem tehát, hogy a Kisgazda Polgári Szövetség és a Magosz, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége nem érdemi, hanem – ha szabad azt mondani – politikai alapon áll szemben az új európai uniós agrártámogatási rendszerrel, amelyben szerintük a földtulajdonosok érdekei sérülnek.
l Ma már Európában – így hazánkban sem indokolt  megkülönböztetni az úgynevezett tőkés gazdaságot és családi gazdaságot, hisz’ mindkettő tőkés gazdaság, csak egyiknek több a fizetett dolgozója, a másiknak kevesebb.
– Sajnos azok, akik szembe kívánnak most menni az SPS-sel, azt a hamis illúziót próbálják kelteni, hogy 5-10 hektáron lehet nyereségesen gazdálkodni. Ma gyakorlatilag Magyarországon 7 hektár(!) alatt 110 ezer ember kér európai uniós terület alapú agrártámogatást. A 180 ezer hazai összkérelmezőből… Ez a birtokméret sajnos az, amelyből megélni egy családnak – ha csak nincsen valamilyen speciális gazdálkodási ága, mondjuk biogazdálkodás, intenzív kultúra, szőlő – nem lehet. Szántóföldi növénytermesztésből semmiképpen nem. Ha ezt bérmunkában megművelteti – mert hiszen eszközt erre megvenni nem érdemes, vagy csupán minimális eszközökkel lehet megművelni –, akkor valóban nem termelhet igazán jövedelmet. Ezeket a földeket érdemes bérbe adni, s akkor a bérleti díj is egy megélhetési forrás, vagy másfajta falusi jövedelemteremtő ágazatokhoz kell fordulni, mint, amilyen például a falusi turizmus, valamilyen szolgáltatási szektorhoz kötődés. Vagy igenis szövetkezni, megművelni együtt közös eszközvásárlással, s szövetkezni az egyéb jövedelemtermelésre is. Erre valók a hozzánk, a Vidékfejlesztési Hivatalhoz benyújtott EMVA-program pályázatok. Az osztrák példa is ilyen: a kisgazdaságok a – mondjuk – kombájnolásra összefognak, de mindenkinek van valami más is a tarsolyában! Semmiféle korlátja nincsen nálunk sem a szövetkezésnek: vannak termékpályás szakososodott szövetkezetek – így gabona, szója stb. – logisztikára, értékesítésre, közös beszerzésre. Az a gazda, aki többféle növényt termel, értelemszerűleg csatlakozhat saját – s a piac – érdekében mindhez. A jövőben is a termeléshez kötődik a támogatás, a megművelt területre lehet lehívni a pénzeket, s „csak annyit, amennyit”. Tehát nem úgy működik a rendszer, hogy valaki beír egy jogosultságot, s akkor elmegy szépen haza, aztán várja a pénzespostást, hanem neki igenis termelni kell. Csak azt nem mondjuk meg, hogy mit. A bérbeadó földtulajdonos nem veszít semmit! Csak akkor lenne így, ha földjét kizsarolnák, rosszul használnák.
l Az uniós birtokátlag 30 felett van már a mi hét hektárunkkal szemben…
– Azaz a mi 110 ezer támogatást igénylőnkkel szemben! Ez annyit jelent, hogy nincs remény arra már, hogy a rendelkezésre álló nemzeti földalapból életképes és piacképes gazdaságot hozzanak létre.
l A Magosz azt állítja, hogy a földtulajdonosok érdekei csorbulnak az új SPS rendszerben. Milyen alapon mondják ezt? Hiszen ők „csak” bérbe adják a termőföldjüket, hacsak nem maguk művelik meg, s akkor végképp nem csorbulnak a jogaik…
– Köztudott, hogy az Európai Unió a támogatásokat fokozatosan elválasztja a termeléstől, és bizonyos feltételekhez köti, így például ahhoz is, hogy tegyenek eleget a helyes mezőgazdasági környezetre vonatkozó szabályoknak a gazdálkodók. Egyébként a támogatások egy részét már 2007-től a termeléstől elválasztva nyújtjuk! Nem tudom osztani agrárszakemberként – igaz, nem jogászként – az államfő véleményét, miszerint a jövőbeni támogatás alapját képező úgynevezett bázisidőszak 2006-ra tétele sértené a jogbiztonság elvét. Kifogásai nyomán eddig arra a megállapításra kellett jutnunk, hogy egyes észrevételei vagy nem a hatályos közösségi jogból fakadnak, vagy pedig nem az Európai Bizottság által általánosan alkalmazott magyarázatokon alapulnak. A többi uniós országban nem jelentett mindez alkotmányossági gondot. A köztársasági elnök úr álláspontjából arra lehet következtetni: az nem lenne alkotmányellenes, ha most döntenénk az SPS 2010-es bevezetéséről, és a bázist a 2009-es földhasználati viszonyok alapján állapítanánk meg. Viszont előre megmondani, hogy mi lesz az úgynevezett bázisidőszak, ellenkezik a tételes közösségi joggal! Egy ránk is kötelező érvényű európai bizottsági dokumentumból kiderül, hogy „a múltbeli bázisidőszak biztosítja, hogy a referenciaösszeget ne befolyásolja az agrártermelő mezőgazdasági tevékenységekre vonatkozó jövőbeni döntése, és így a támogatás független maradhat a termeléstől”. A 2006-os történelmi bázis – a majdnem 2005-ös – korrekcióját mi is megtettük, azt szükségesnek tartva, de szélesebb körben, mint ahogy ezt az elnöki indítvány tartalmazza: az erről szóló, tárcaegyeztetésre kiküldött miniszteri rendelet tervezete öt nappal korábban megjelent már az FVM honlapján is, mint ahogy Sólyom László alkotmánybírósági beadványát a Köztársasági Elnöki Hivatalból elküldte volna…
l Miért annyira fontos most  a 2009-es bevezetés? Az ellenzők szerint ráérnénk később is átállni.
– Ha az ember – vagy egy ország – egy állam, egy közösség része, akkor alkalmazkodik. Európai uniós csatlakozásunk időpontjában már hatályban volt az a brüsszeli dekrétum, amely előírta, hogy 2007-től át kell állnunk az SPS-rendszerre, amit az Európai Bizottság hozzájárulásával kétszer egy évvel – vagyis legfeljebb 2009-ig – ki lehet tolni. Akinek a magyar mezőgazdaságban érdekeltsége van, attól igenis elvárható, hogy ezekkel az alapösszefüggésekkel tisztában legyen, s polgári jogi szerződéseit ennek megfelelően kösse meg rövidebb vagy hosszabb távra. Fontos ez, mert ha tovább vinném az elnök úr által megfogalmazott kételyeket, akkor elvileg eljuthatnánk egy olyan következtetésre, miszerint a támogatási rendszerben bekövetkezett lényeges változásra hivatkozással a hosszú távú földbérleti szerződések egyoldalúan felmondhatóvá válnának. Ennek beláthatatlan következményei lennének a foglalkoztatási, gazdálkodási és hitelviszonyokra, vagy akár a korábbi privatizációs megállapodásokra is. A földpiacon egyébként ezt a helyzetet – az SPS-re való átállást – már úgymond „beárazták”. A föld ára és a bérleti díj az EU-csatlakozás óta folyamatosan emelkedik. A valódi mezőgazdasági termelőnek nyújtott uniós támogatás jelentős hányada adómentes bérleti díjként ma végső soron a föld tulajdonosához kerül. Véleményem szerint tízmillió magyar élelmiszer-fogyasztó érdeke is – márpedig a hasunkat szeretjük –, hogy a támogatást a földet ténylegesen használók kapják, ne pedig a földtulajdonosok, akik a jelenlegi rendszerben – ez becsült szám – úgy 80 milliárd forint adómentes jövedelemhez jutnak évente. Ez közel annyi, mint az adót fizető mezőgazdasági termelők éves jövedelme!
l Milyen átállásra számít?
– Most nem tudom megmondani. Éppen az alkotmánybírósági beadvány miatt nem. Mi, itt a hivatalban párhuzamosan készültünk az új rendszerre, pedig soha egyetlen átállás sem könnyű, hisz’ megint villámgyorsan kell az újat alkalmazni… Ám Magyarországnak, a hazai mezőgazdaságnak – sőt a magyar fogyasztóknak is – elemi érdeke, hogy bevezessük! Ezért szerintem „intézményi akadálya” nem lehet! Amikor ezt mondom, eltekintek a hivatal érdekétől, ugyanis ez azt jelenti, hogy ismételten „pluszfeladat – létszám nélkül!” volt, van, s lesz is az MVH vállán, s nagyon-nagyon „bevasalják” rajtunk a felkészültségünket, úgyhogy mi ezen is gőzerővel dolgoztunk. Ha nem állnánk át a rendszerre, mindenki egy hektárra nézve azonos szintű támogatást kapna, mint ez idáig. Jelenleg mintegy egymillió hektár olyan területünk van, amely nem legeltetett s csak „valamennyire” művelt, s arra is egy magas támogatási szint jutna, egységesen… Felvennék a támogatást, s közben úgy negyedébe kerülne a megműveltetésük, mint más hazai gazdálkodóknak, mondjuk, azoknak, akik állattartók… A több pénz jövedelem lenne tehát értéktermelés nélkül. A másik ok: 2013 után valószínűleg már csökkenni fognak az agrártámogatások, így sietni kell! A régi uniós tagállamokban már 2005-ben bevezették ezt az SPS-rendszert. Ha mi nem vezetjük be, a magyar gazdálkodók igenis strukturális versenyhátrányba kerülnének! Ezért kellene már jövőre áttérni az egyszerűsített területalapú támogatási rendszerről az egységes gazdaságtámogatási rendszerre – így a magyar agrárgazdálkodók közel azonos versenyfeltételek mellett tevékenykedhetnek már a közeljövőben is. Az SPS-rendszer lényege, hogy a termelés és a támogatás különválik egymástól: az utóbbi vagyoni jellegű jogosultsággá, forgalomképessé válik, s ez a termelőket a piaci kereslethez igazodó magatartásra ösztönzi. Ezzel stabilizálódnak a működő és jelenleg is támogatást élvező agrárvállalkozások, különösen az állattenyésztéssel foglalkozók gazdálkodási viszonyai. A bevezetendő új rendszer működtetése egyébként – nem utolsósorban – olcsóbb is lenne a jelenleginél, nem beszélve arról, ha egyszerre még esztendeig két rendszert kellene párhuzamosan működtetni, elektronikus beadással. Ha így maradunk, strukturális hátrányba kerülünk, s az állattenyésztés támogatásról le kell mondanunk. Csináltunk egy számítást: egy osztrák gazda milyen támogatást kap, s milyent egy magyar gazda – hisz’ még nem értük el a százszázalékos támogatást a tagságtól kezdve… 2013-ban – ha áttérünk az SPS-re – strukturális hátrányunk már nem lesz meg, közelítünk évről évre addig is a támogatási szintjükhöz; de a csonthéjas gyümölcs, dohány, s a fehérje növényeknél is. Nem jó, ha „szétporlasztott” támogatásokra költünk!
l Akkor mi az a 450 milliárdos veszteség, amivel az ellenzők számolnak?
– Mert ez az az őrület, amikor elfogadjuk azt, hogy a földtulajdonhoz nem kötődik a  használata. Az uniós országokban a bérleti díj a föld értékének 2-2,7 százaléka, nálunk ez magasabb, hozzávetőlegesen 7 százaléka. Akinek életforma, annak nem válik el a támogatás az értéktől. Aki meg befektető, annak a földön végzett munka keletkezteti a jogokat. A nemzeti tartalékföldalapból az induló agrárvállalkozók kapnak, így nem kerülnek hátrányba. Ha a környezetünkben lévő agrártámogatottakat nézzük, a szlovák agráriumban van cirka 17 ezer igénylő – ez nálunk egy megye! Náluk az agrárium nem kulcskérdés. Viszont a Baltikumban szeretnének átállni az SPS-re, de kicsit későn ébredtek. A bolgárok és románok még a jelenlegi rendszert sem tudták kialakítani.
l A magyar föld nem eladó – mondják sokan, a szaktárca az EU-ban a jelenlegi engedményt – derogációt – is szeretné 2011 után is fenntartani, hogy külföldiek ne vehessenek földet…
– Igen, mi azt mondjuk, ez a téma tabu, különösen, ha nem egyenlítődik ki az uniós földár-átlag. Ám, ha egy magyar állampolgár vehet másutt, akkor nehéz kivédeni, hogy itthon egy „idegen” miért ne!? Ennek azért vannak ma még gazdasági hátrányai, ha hoztak is magukkal az idetelepedett külföldi gazdálkodók másfajta termelési kultúrát.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!