Távkapcsoló

Naponta hányszor kívánja egy nő, hogy bárcsak a párja is megtudná, micsoda irdatlan munka és energia van a háztartásban, a gyerekekben, az egész család működtetésében!? (A VH egyszer kiszámolta, több mint havi egymillió forintot érne egy anya munkája a családban, ha mindezt másvalakivel kellene pótolni.) Azt gondoljuk, ha egyszer megtapasztalnák, talán sokkal jobban becsülnének és tisztelnének bennünket, netán jobban be is segítenének az otthoni teendőkbe. A Spektrum vidám ausztrál sorozata azonban bebizonyítja: attól, hogy egy férfi átveszi a nő összes feladatát egy teljes hétre, még nem biztos, hogy ez bármit is változtat a hozzáállásán. Inkább csak megkönnyebbül, mikor a jóasszony hazatér és minden visszaáll a régi kerékvágásba.
A sorozat alapja minden nő vágyálma: anya összecsomagol és lelép wellnesselni, hátrahagyva az apukát a gyerekekkel és a háztartással, persze csak egy kis időre. Az alfa-
apák pedig szépen helytállnak, ahogy tudnak: viszik a gyereket az óvodába, vagy ott felejtik, magas hőfokon összemossák a piros törülközőt a pörköltszaftos fehér atlétatrikójukkal, fagyott húsból készítenek vacsorát, és próbálnak a meccsre koncentrálni, miközben a gyerekek atomkísérletet hajtanak végre a lakáson. A családi szerepcserés valóságshow-ban megmosolyogtató, minden anyának egy pici elégtételt nyújtó és fölöttébb ismerős jeleneteket látunk – próbálta valaki egyszer is az apjukra bízni a kölyköket, akár csak egy bevásárlás idejére? Egy hét leteltével az apa és a gyerekek általában már együtt könyörögnek, hogy „A mamit akarom!”. Persze akadnak kivételek is, mikor a hazatérő anyukát tisztább lakás fogadja, mint amit otthagyott, de nagyon szimpatikus és bölcs módon a két bemutatott családapa közül az kapja a stábtól az elismerő oklevelet, aki a legtöbbet fejlődött, és nem az, aki a legjobban teljesített!
A családi munkameg(nem)osztás szüli talán a legtöbb konfliktust a hétköznapokban. Az anyák úgy érzik, 25 órát dolgoznak egy nap, míg az apáknak elég csak pár órát helytállni a munkahelyükön, aztán ellazultan heverészhetnek otthon, a sör és a távirányító társaságában. Urambocsá' még ők vannak felháborodva, hogy mi miért nem nézünk velük együtt tévét.
Bár a klasszikus családi szerepsablonok, az anya főz, apa kocsit hajt, már sokat finomodtak, és senki nem lepődik meg, ha anya hajtja a kocsit, és apa főz, vagy elmegy gyed-re, mégis nagyon erősen élnek ezek a sztereotípiák. Erősebben, mint hogy a társadalmi változások teljesen fel tudnák őket oldani. Sok esetben mi, nők is hibázunk, és elvesszük a férfiaktól az öngondoskodás lehetőségét, annyira kiszolgáljuk őket. Egyrészt biztosan hatnak a szülőktől tanult minták még az én fiatal felnőtt generációmra is, másrészt van ebben a szereposztásban valami mélyen ösztönös, hogy a nő a család kályhája, a melegadó, a gondoskodó. Ő viszi hátán az egész társulatot, mint egy porondmester. Senki sem emlékszik rá, mert nem ő biciklizik a kötélen, de a végén ott marad és kisöpri a manézst.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!