Schuster Richárd szívesen találkozik a hírek főszereplőivel

 „Egy kedves operatőr barátom, Fillenz Ádám mesélt nekem nagymamájáról és az ő elveszett könyvéről. Ebben a könyvben vannak megörökítve élete egyetlen igazi szerelmének sorsdöntő napjai. Mikor Vera néni először olvasta, ki volt belőle vágva három oldal; minden ezzel kezdődött. A háború óta nem tudott hollétéről, s mi a könyv keresésére kértük fel. Elvállalta, hogy segítségünkkel felkutatja a hiányzó három oldalt” – mondta a Tények Reggel műsorvezetője. „Nagyon korán halt meg nagymamám, sokszor hiányzik, hogy elmesélje nekem emlékeit, történeteit. Talán ezért is, a forgatás alatt kicsit beleszerettem Vera nénibe. Most úgy érzem magam, mint egy nagy szerelem után, mikor nem képes az ember új kapcsolatra. Attól félek, jó darabig nem fogok találkozni még egy Vera nénivel.”
Schuster a gimnáziumi évei alatt mindvégig közgazdásznak készült, de barátai sem tudták lebeszélni arról, hogy a felvételin első helyre a Színművészeti televíziós szakát írja be. „Amikor eszembe jutott, hogy megpróbálhatnék tévés pályára menni, akkor éreztem, hogy ez lehet az, amiben minden megvan, amire vágyom. Az egyetemre bejutni azonban esélytelennek tűnt. Amikor érdeklődtem, azt mondták, hogy az érettségi évében feleslegesen próbálkozom. Ráadásul sosem voltam színpad közelében. Sok tévés pályája indult úgy, hogy gimnazistaként szavalóversenyeket, Kazinczy-versenyeket nyert. Engem még a selejtezőkre sem küldtek el! Így aztán én lepődtem meg a legjobban, amikor felvettek. Arra viszont emlékszem, hogy még évekkel korábban, az első összespórolt pénzemből, egy kamerát vettem… Ha nem is vettem észre, valószínűleg már akkor is vonzott ez a világ. Édesapám révén, akinek világosító cége van, korábban sokszor jártam tévéstúdióban és a díszlet mögötti hangulatba hamar beleszerettem. Amikor először jártam a TV2-nél, akkor sem dolgozni mentem; beszöktem egy turistacsoporttal kicsit körülnézni” – nevetett.
„Mikor a TV2-höz kerültem, mindenevőnek tartottam magam. Nem kellett sok idő azonban, hogy rájöjjek, a valóság, a valódi emberek és történeteik elmesélése érdekel leginkább. Mindmáig csak a Tényeknek és a Tények Reggelnek dolgoztam. Bár nekem szerencsém volt, olyan szűk a piac, hogy nehezen boldogul az, aki válogatós. Akkor jár a legjobban, ha minden lehetőséget nyitva hagy” – magyarázta.
A híradós ma is úgy érzi, biztosabban áll lábán riporterként, mint műsorvezetőként. „Emlékszem, mennyire sajnáltam, hogy nagymamám nem élte meg azt a pillanatot, mikor először vezettem a Tények Reggelt. Ő volt, aki már ötéves koromban bevitt egy filmgyári válogatásra, mert nagyon szerette volna, hogy szerepeljek” – mondta. „Nem izgultam túl magam az első adás előtt, az egyetemen alapos gyakorlati képzést kaptunk és a stúdióban is rengeteg próbán voltam túl. De a legnagyobb biztonságot az adja, hogy évek óta terepen is dolgozom, így sokszor saját témáimat folytathatom műsorvezetőként is. A riporternek jóval több lehetősége van, hogy elmélyüljön egy adott témában, találkozzon és beszélgessen a híradó aznapi főszereplőivel. Ez biztosan hiányozna a jövőben, ha más feladatokat, más lehetőségeket kapnék” – tette hozzá. „Büszke vagyok rá, hogy huszonhét évesen a Tényekben dolgozom. Nekem és talán a TV2-nek is fontos riportjaim, tudósításaim közül nehezen tudom kiválasztani a legemlékezetesebbeket. Sosem felejtem el, mikor Afganisztánból, a semmi közepéről operatőr kollégámmal együtt, egy laptopon vágtuk meg az anyagot, majd hat órán keresztül próbáltuk felküzdeni az internetre és hazaküldeni a kész tudósítást... A legveszélyesebb helyzetben mégis itthon találtam magam, az MTV ostromának estéjén. Álmomból keltett fel a szerkesztő és kérte, hogy üljek taxiba és azonnal menjek a helyszínre. Később újra hívott, hogy fél perc múlva élő adásban vagyok, tartsam a telefont a fülemhez és mondjam el, mit látok. A hátsó ajtón – még az ostrom közben – sikerült bejutnom a székházba, ahol semmivel sem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint odakint” – emlékezett vissza.
Schuster Richárd, legyen szó napilapokról, vagy internetes híroldalakról, egész napját olvasással tölti. Mielőtt beszélgetni kezdtünk volna, éppen a mobiltelefonján ellenőrizte leveleit és átfutotta a legfrissebb híreket. „Ha nincs internet a közelemben, szinte félkarúnak érzem magam. Sokszor számomra is boszszantó, hogy nem tudom kikapcsolni a tévét, ha híradót látok. De ha nem tudom élőben megnézni, akkor este megteszem felvételről. Sőt, az is előfordult már, hogy nyaralásról hazajövet fél napig csak a híradókat néztem vissza... Egyik főnököm szokta mondani a tévénél: mindegy mennyi a munkaidőnk, egy riporter mindig szolgálatban van.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!