Országutak ördögei

A Sofőrök versenyzőit látva nem kissé rendült meg bennem ez a bizalom, bár szerencsére közülük a legtöbben nem is erőltetik a vezetést, sőt, olyan is van, aki 23 éve nem ült a volán mögé.
Meghirdetni egy játékot, melyben az nyer, aki valamiben – itt épp a vezetésben – a legrosszabb, elég furcsa, hiszen bárki szándékosan is ronthat, gondolhatjuk azonnal. A Viasat3-nak azonban sikerült egy tökéletesen hiteles versenyzőgárdát összeszednie, akiknek fölösleges is lenne rájátszani ügyetlenségükre, mert ők a hab a hajmeresztő vezetők tortáján. Én sem vagyok egy Fittipaldi, őket mégsem tudnám alulmúlni, ilyen rosszul vezetni már művészet. Ráadásul nagyon aranyos, szimpatikus módon bénáznak, úgyhogy nem is a káröröm az, ami az első perctől fogva könnyes nevetésre készteti a nézőt. Sokan biztosan magukra, házastársukra, barátjukra ismernek a tipikus bakikból, ettől még szórakoztatóbb a műsor. Ki ne tudna olyan házaspárról, ahol ha a nő vezet, az anyósülésen trónoló férfi egyfolytában dirigál, átnyúlkál a kormányhoz, és persze mindenhez jobban ért? A nő pedig, ha nem is vezet rosszul, ettől fix, hogy felcsavarodik a legelső kő virágvályúra. „Soha nem engedünk ki buszt!” – dörögte ars poeticáját az egyik mitfárer, civilben taxisofőr. Mondhatta volna azt is, hogy „soha nem engedünk ki senkit, mi viszont mindig bemegyünk mások elé”, nyugodtan elhihetnénk neki.
Klasszikus probléma, s a vezetésnél igen pikáns helyzeteket okozhat a bal és a másik bal (jobb) oldal megkülönböztethetetlensége. Némi elégtételt jelent, hogy ez nem csak a (szőke) nőket fenyegeti, és bőven akad úrvezető, aki a kéz-láb összehangolásban sem egy Varnus Xaver. Az egyik versenyzőnek problémát jelentett a váltás is – főleg, ha felfelé váltásnál a sebváltót lefelé kell húzni, ami végképp feloldhatatlan ellentétnek tűnik. Persze eleve nehéz úgy sofőrködni, ha a mitfárer a „merre tolassak?” kérdésre csak azt tudja mondani: „hátra!” Törnek is az autók rendesen, és a sok leégett kuplung, levitt visszapillantó-tükör, az olaj helyére öntött ablakmosó-folyadék is biztos megdobja a műsor látszólag nem túl magas produkciós költségeit.
A verseny egyik részében ügyességi feladatokat kell megoldani egy tanpályán, míg a másikban élesben, közúton kell megfelelniük a sofőröknek. Utóbbit fincsi kis szívatásokkal is próbálják izgalmasabbá tenni, hogy lássuk, mennyire jön zavarba a játékos például attól, ha útját állja egy birkanyáj. Akár hajdan a gänserndorfi Safariparkban, már csak egy oroszlán hiányzott, hogy felugorjon a motorháztetőre, és végighúzza a fényezést. De hát van, aki úgy vezet, ahogy sakkozik: hol egy futót, hol egy parasztot üt el. A magyaros safaritól belelkesült Béla úr is belehajtott a nyájba, és a kocsija alá gyűrt egy barikát, amely aztán szerencsére épségben megúszta a találkozást a civilben hentes fiatalemberrel. Igazán kár, hogy utóbb ezzel a sutytyósággal próbáltak némi hírverést csinálni ennek a jópofa műsornak. A legutóbbi adásban sötét napszemüveges, rosszarcú palikkal teli (az egyik műsorvezető, Majka is köztük volt) fekete autót küldtek a sofőrök nyakára, hogy levillogja meg ledudálja őket az útról. Az übermensch típusú vezetők valóban igazi kihívást jelentenek még egy átlagos közlekedőnek is. Persze akadt, aki nem hagyta magát zavartatni a 30 km/h-s tempójában, éppúgy, mint a hírhedt kalapos, skodás úrvezetők.
A zsűri minden rész végén megszavazza azt, aki a legkevésbé ótvarul vezetett, ő választhat magának egy meglepetésautót, s ez igazán izgalmas, mert a ponyvák alatt rejtőzhet Suzuki, Ford, de még egy Rolls-Royce is. Az abszolút nyertestől pedig állítólag elveszik majd a jogsiját, viszont egy évig sofőr fogja fuvarozni. Bárki is legyen a győztes, nekünk csak jó lehet…

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!